Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-97

138 Az országgyűlés képviselőházának 97. ülése 1932 június U-én, szombaton. badság helyett mindenütt a túlzott protekcionizmust keresztülvivő etatiznxusban jutott kifejezésre. Ennek a rendszernek egyszer véget kell vetni, mert ez a rendszer az egész kapitalista világrenden felépült kultúra összeomlását eredményezi. (Sándor Pál: Eső után köpönyeg!) Azok, akik ma a kapitalizmus válságáról beszélnek, tévednek, mert nem a kapitalizmus válságáról kell beszélni, Ibanem éppen ennek a túlzott protekcionizmuson alapuló etatizmusnak a válságáról, amelynek előbb-utóbb feltétlenül véget kell vetni. Bevallom őszintén, én két beszéd hatása alatt állok itt ma. Az egyik Marschall Ferenc t. képviselőtársamnak nagyvonalú előadói beszéde, amelyben megrázó színekkel festette a Ház előtt a magyar mezőgazdaság katasztrofális helyzetét,, a másik beszéd pedig, amely ebbe kapcsolódik bele, Mutschenbacher Emilnek, az Omge. igazgatójának tegnapi beszámolója, amelyben sorozatosan elénk tárta a mai lehetetlen bajokat. Azért fejezem ki magamat így, hogy «lehetetlen bajokat», mert szinte nem tudjuk megérteni, hogyan juthatott a mezőgazdaság egyes dolgokban ilyen katasztrofális helyzetbe, anélkül, 'hogy annak idején segítettünk volna rajta. Mindez azt bizonyítja, hogy minden rendelkezésre álló eszközzel azon kell lennünk... (Fábián,Béla: Mi lesz az olasz szerződéssel 1 — Zaj.) Kérem a képviselő urat, legyen szíves, ne zavarjon. (Fábián Béla: Csak kíváncsi vagyok rá!) Elnök: Csendet kérek. Görgey István előadó: Mondom, mindezekből arra a következtetésre kell jutnunk, hogy nekünk minidlen rendelkezésre álló eszközzel elsősorban a miagyar mezőgazdaságon kell segíteni, mert ma mar nincs olyan ember, aki a mezőgazdaság és az ipar között ellentétet konstruálna. Hisz a mezőgazdaság tönkremenetele szükségszerűen maga után vonja az ipar elsorvadását is és ma, amikoir az iparnak és általában

1 a külkereskedelemnek ilyen nehézségekkel kell megküzdeni, amikor nem tudunk a külföldi piacokra kijutni, nekünk lehetővé kell tenni legalább a belföldi fogyasztópiac megerősödését, ez pedig, agrárállam lévén, a mezőgazdasági lakosság vásárlóerejének növelését involválja. (Fábián Béla: Mi lesz az olasz szerződéssel? — Zaj.) Ezek az elgondolások és a bekövetkezett események a kereskedelmi tárca költségvetési adatai között is, kifejezésre jutnak. A kereskedelmi tárca költségvetésének összeállításánál tehát nem lehetett nagyszabású beruházási programmokat kidolgozni, mert ezekre megfelelő pénzügyi fedezet a mai viszonyok között elő nem teremthető. Minekünk az aidíott viszonyok között legfontosabb feladatunk az, hogy a pengő értékállandóságának biztosítása és aa állam pénzügyi egyensúlyának fenntartása érdekében költségvetésünket olyan szűk keretek közé szorítsuk össze, a/mielyet a mai leromlott gazdasági viszonyok köziött az ország teherbíróképessége még megbír. Így tehát azokat a beruházási programmokat, amelyeket az elmúlt esztendőkben több évre dolgoztunk ki, így például a postának és a vasútnak több évre kidolgozott beruházási programmjait revízió alá kellett venni és ugyancsak meg kellett állítani a szépen megindult útépítési pirogrammot is. (Homounay Tivadar: Elég baj!) Ezenfelül a kereskedelmi tárcánál az egész vonalon, amennyire csak lehetséges volt, a legnagyobb takarékosságot kellett keresztülvinni. (Kéthly Anna: Kivéve a légügyi hivatalnál!) Meg kell azonban említenem, hogy ennek ellenére a pénzügyminiszter úr mindazoknál a kérdéseknél, mindazoknál a céloknál, amelyek a gazdasági élet eiŐbbrevitelét célozzák, még a legnagyobb takarékosság ellenére is a legmesszebbmenő támogatást biztosította, sőt találni igen fontos címeket a tárca költségvetésében, ahol új dotációban r

részesül a kereskedelemügyi tárca. (Fábián Béla: Az olasz szerződés mieg van -kötve?) Az a megértés, amelyet a pénzügyi kormányzat a kereskedelemügyi tárcával tanúsított, teszi lehetővé a kereskedelemügyi miniszter úrnak azt, hogy a mai adott keretek között programmját, amelyet a Ház előtt részletesen fog ismertetni, a maga teljes egészében meg is valósítsa. (Fábián Béla: Mint a csuka, úgy hallgatnak az olasz szerződésről.) Elnök: A képviselő úr is szíveskedjék hallgatni. (Derültség.) Görgey István előadó: A mai gazdasági krízis, nézetem szerint, állandó nem lehet, sokáig nem tarthat, mert feltétlenül kell olyan megoldásnak jönnie, amely ezeket a kérdéseket radikálisan rendezni fogja; hiszen, mint ma már mondottam, ez nem csak Magyarország elszigetelt baja és krízise, hanem az egész világ krízise. A magyar álláspont tehát ebben a kérdésben nem lehet más, mint az, hogy minden eshetőségre előre fel kell, hogy készüljünk és számolnunk kell azzal, hogy Közép-Európában Magyarország nélkül, nélkülünk ma már semmiféle megoldás keresztül nem vihető, (Sándor Pál: Hogy lehet ilyet mondani!) tehát Magyarországgal mindenféle ilyen megállapodásról feltétlenül tárgyalni kell. Nemcsak mi állapítjuk ezt meg, hanem megállapították mindazok, akik különféle tervekkel jöttek eddig a világ közgazdasági fóruma elé, hogy Közép-Európa rendezése csakis az érdekelt országok valamelyes gazdasági együttműködése keretében lehetséges. Ebből pedig Magyarországot kizárni, izolálni, földrajzi fekvésénél fogva lehetetlen. Mint említettem, ezen szempontok figyelembevételével a kereskedelmi tárcánál az egész vonalon a legmesszebbmenő takarékosság érvényesül. Ez a takarékosság számokban kifejezve annyit jelent, hogy a személyi járandóságoknál a múlt évvel szemben 1,224.000 pengő, a dologi kiadásoknál 3,216.000 pengő, a beruházásoknál 1,636.000 pengő, összesen tehát 6,076.000 pengő megtakarítás jelentkezik, ami egy kereken 30 milliós költségvetéssel dolgozó tárcánál mintegy 20%-os megtakarítást jelent egyik évről & másikra. Ezzel szemben azokra az elgondolásokra való tekintettel, amelyeket a pénzügyminiszter úr honorált, egyes céloknál nemcsak az eddigi dotációt hagyta meg változatlanul a kereskedelemügyi tárcánál, hanem bizonyos célokra még újabb jelentékeny tételeket és öszszegeket is engedélyezett, aminek eredménye az, hogy a tárca költségvetése végeredményben a múlt évi költségvetéssel szemben mégis 14 millió többletet tüntet fel. Ez nézetem szerint a költségvetés realitását bizonyítja, mert a költségvetésibe ez évben beállíttattak mindazok a tételek, amelyek részint a múlt években megindított és nagyrészt több évre kiterjedő hitelműveletek segítségével végrehajtott beruházások törlesztésére szolgálnak, részint^ olyan célokra szolgálnak, amelyeknek nagymérvű dotálása a nagyfokú takarékosság ellenére sem volt elkerülhető. Hogy csak a nagyobb tételeket említsem fel, ezek az összegek az egyes tárcák címénél 20,090.000 pengőt tesznek ki, vagyis levonva à