Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.
Ülésnapok - 1931-96
Az országgyűlés képviselőházának 96. ülése 1932 június 3-án, pénteken. Í20 meg is kell oldani, mert ez .elmaradhatatlanul i szükséges. Eckhardt igen 1 t- képviselő úr megemlítette a Felvidék és a Dunántúl egy részének mai veszedelmét, az úgynevezett szerecsenpoloskát. Helyesen állapította meg, hogy ez a kártevő most különféle alakban jelent meg. Még csak két év óta jelentkezett az országban, de az élettana ma már meg van állapítva, hogy különösen a Mátrában és a Bükkben telel át és onnan 1 vonul le tavasszal és így okozza kártételeit. A valószínűség szerint ez nem olyan kártevő rovar, amely csak most legújabban lépett fel, csakhogy ilyen mennyiségben és ilyen változatban nem. Igaza van a képviselő úrnak abban is, hogy ez kétfélekép csinál kárt: minőségileg és mennyiségileg. (Ügy van! Úgy van!) Minőségileg valószínűleg már ezelőtt is csinált károkat, csak akkor, — hogy úgy mondjam — tudat alatt voltunk, nem ismertük fel azt a nagy kártételt, amelyet Hankóczy igazgató úr éppen a vegyvizsgálati állomáson a sikértartalomra vonatkozólag helyesen állapított meg. Mint minden kártevőnek, ennek is megvan a maga ellenszere, egy igen ügyes gép. Egy ilyen géppel — éppen tegnap vagy tegnapelőtt hallottam — 100—150 holdat lehet könnyen megmunkálni és igen nagy számban lehet ezeket a rovarokat elpusztítani. Ezeket a gépeket el fogjuk terjeszteni. A Felvidéken az államnak dolgozik is már egy ilyen gépe. Azt hiszem, hogy ha koratavasszal hozzáfogunk, meg fogunk tudni birkózni ezzel az, elismerem, veszedelmes kártevővel. (Erődi-Harrach Tihamér: Ki kell cserélni a vetőmagot is!) A képviselő úr nem ilyen szerencsés kézzel nyúlt hozzá a tejkérdéshez. A tejkérdés tekintetében — őszintén megvallva — beszédének első részét nem is teljesen értettem. Egyrészt elismerte, hogy a tejkérdés rendezése a gazdák érdekében történt, más vonatkozásokban pedig a kartellt emlegette. Nem tudom, de az volt az érzésem beszédénél, hogy ő annyira a kartellgondolatokkal szembenálló egyén, hogy ott is azt látja, ahol nincs. Ennél a kérdésnél kifogásolta, hogy a bizottságban nem olyan egyének vannak, akik a gazdákból kerültek ki. Azokat a bizottsági tag urakat én neveztem ki. Csak nem méltóztatik azt gondolni, hogy itt a vállalatok urait hozom be többségbe; hoztam be belőlük is, mert azt akarom, hogy egyetértésben dolgozzanak az agrárérdekeltség képviselőivel. (Helyeslés a jobboldalon.) Nem agráriusgondolat az, mindig szembeállítani az agrártársadalmat a többi foglalkozási ágbeliekkel. Üljenek le ezek közösen a zöldasztalhoz, beszéljék meg a kérdéseket, s az agrárius urak is vegyék elő az ő vitatkozó készségüket és azokat a képességeiket, amelyekkel őket az Isten megáldotta, és akkor a többi urak nem fognak mindig győzelmesen felkelni a zöldasztaltól. Ezt van hivatva az országos bizottság teljesíteni. (Helyeslés jobb felől.) Ami pedig azt a kérdést illeti, hogy lefölözik a tejet és a zsírt, ez törvényellenes, és a kihágási eljárás megindul. (Helyeslés.) Az Omtk.-t pedig úgy beállítani, mint a kartell egy részét, nem lehet. Engedelmet kérek, ne lássunk mindenütt ördögöt ott, ahol nincs. Az Omtk. részjegyeinek 97%-a az állam kezében van. Igen fontos és nagy feladatok megoldása a kötelessége, mint például a tejszövetkezetek létesítése és alátámasztása. T. Ház! Amikor gazdabarátaim hozzámjöttek és azt mondották, hogy: át akarják venni az Omtk. részvényeit, — én azt mondottam: rendben van, átadóm szívesen, ha a megfelelő anyagiakkal rendelkezni fogtok, mert én az állam 5"5 milliós vagyonával felelni tartozom. Előbb tehát gyűjtsétek össze a pénzt, és ha a pénzt hozzátok, szívesen állok rendelkezésre. (Helyeslés a jobboldalon.) Méltóztassék elhinni, hogy többre megyünk így, mintha mindig kölcsönözünk, és a gazda mindig adós marad az államnak. (Erődi-Harrach Tihamér: Nagyon helyes!) Ami Téglássy képviselő úr felszólalását illeti, itt sem értem az: ő felszólalásának lényegét. Ö a sertéspestisszérumról beszélt és az állami oltóanyag'termelőintézetet hozta ezzel kapcsolatba. Az állami oltóanyagtermelő-, intézet nem is termel pestisszérumot. (Egy hang a baloldalon: Elég baj!) Hogy baj, annak is megvan a maga oka, mert méltóztassék elhinni, ha annak nem lennének meg az alapos okai, valószínűleg már régen ő volna az: első pestisszérumtermelő. Másfelől kifogásolta az oltóanyag árát, amelyre pedig ingerenciát tudunk gyakorolni. 165 pengőről beszéli:, holott az oltóanyag ára 95—105 pengő. Igen nagy kintlevőségek vannak a gazdáknál és azt a bizonyos védekezést kénytelen vagyok elfogadni, hogy aki nem fizet készpénzzel, az valamivel több árat tartozik fizetni, mint aki készpénzzel fizet, hiszen hónapokra szóló, meglehetős nagy összegű kintlevőségekről van szó. Ami Klein Antal képviselőtársamnak az ebadóval kapcsolatos megjegyzését illeti, ilt már az igen t. képviselő urak említették, hogy miért nem csinálta^ meg Tolna megyében az ebadókérdés rendezését akkor, amikor főispán volt. Ez tisztán Tolna vármegyének privát ügye volt, hogy a luxus- és házőrzőebekre milyen mértékben veti ki az adót. (Egy hanp a baloldalon: Rövid ideig volt főispán! — Meskó Zoltán: Nem adtak időt neki! Megcsinálta volna! Az agrárdemokrata irányzat nem tetszett ott! — Zaj.) Ennek a törvénynek megvalósítása, amint az igen t. képviselő úr is elismerte, meglehetős költséggel jár, úgyhogy ezért az egész törvényt megvalósítani, életbeiéptetni nem igen lehet. A részbeni életbeléptetést esetleg tényleg megfontolás tárgyává tehetjük. Ezen gondolkozni fogok. Azt hiszem, hogy talán lehetne egyes részeket most életbeléptetni, a továbbiakat pedig akkor, amikor a pénzügyi viszonyok megengedik. Erődi-Harrach igen t, képviselő úr a vízügyi problémákon kívül a Tisza hajózásával, a tárházak kérdésével és a tiszai búzának márkázásával foglalkozott. Igen nagy témát méltóztatott felölelni, mert hiszen a tiszai hajózásnak kérdése természetesen nagy programmpontja kell, hogy legyen mindig a földmívelésügyi miniszternek és ha a pénzügyi viszonyok azt meg fogják engedni, azt hiszem, nem lesz földmívelésügyi miniszter, aki ezt ne sürgesse és ne próbálja megoldani. A tárházak kérdése és a tiszai búza márkázásának kérdése úgy áll, hogy — amint méltóztatik jól tudni — van a tiszai vidéknek egy búzafaj tasága, amely kétségtelenül még a mai időkben is a legjobb minőségű búzák egyikét szolgáltatja, éppen az ottani talajnál és klímánál fogva. Ennek kiépítése talán nem zárt területi alapon, hanem megfelelő vegyvizsgálattal és a márkázásnak igazi elgondolásával programmomba tartozik és hiszem, hogy ebben hamarosan nagyobb lépésekkel fogunk tudni előremenni. A lisztkísérleti állomás azon a vidéken már létesült is, úgyhogy ez is elő fogja mozdítani ennek a kérdésnek megoldását.
