Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-96

110 Az országgyűlés képviselőházának mindig csak Budapest lenét, és kell is, hogy legyen és Budapesten át kell mennie ennek az, exportnak. Ezzel mindjárt meg lehet oldani a fővárosi fogyasztás kérdését is, és innen lehet exportálni a príma dolgokat külföldre. En borzasztóan sajnálom és most is kénytelen vagyok kijelenteni, hogyha, tudtam volna. hogy a tétényi sertéshízlalótelep ilyen fiaskóval fog végződni, nem járultam volna hozzá, hogy a főváros belemenjen kétmillió pengővel ebbe a vállalkozásba, mert nincs kihasználva ez a tőke. Nagyon kérem a t. földmívelésügyi miniszter urat, karolja fel ezt a kérdést. Tegyük félre a bürokráciát, és közvetlen összeköttetésekkel és tárgyalásokkal segítsünk ezen a kérdésen. Hiába, termelésünk itt van s termésünket értékesíteni kell. A kivitel kérdésében folytonos nehézségeket támasztanak. Egyre jobban látom a fokozódó elzárkózást. (Fábián Béla: Kínai fallal vagyunk körülvéve!) Ügy van, kínai fal lal vagyunk körülvéve a legközelebbi szomszédunkat, Ausztriát illetőleg is és Csehországot illetőleg is. Ausztria is, Csehország is, politikával kezelik a maguk termelését, elsősorban agrárérdekeket akarnak védeni, s még az indusztriális államok is az önellátás álláspontjára, illetőleg bázisára helyezkednek. Mit fogunk mi tenni a termésünkkel? Olyan nagy politikai kérdés az export kérdése, hogy szinte látom a szerződések sikertelenségéből származó leküzdhetetlen nehézségeket. Hisz ma nem lehet kereskedelmi szerződéseket kötni, mert ha megkötik is, nem tartják be azokat. Ha pedig tárgyalások vannak, azokat nem fejezik be. Így mi is magunkra vagyunk korlátozva. Elsősorban tehát Budapest fogyasztását kell megorganizálni. Etekintetben a legfontosabb emporium mégis csak a főváros. A fővárosban van még a legtöbb fogyasztási képesség, ha csak a közvetítőkereskedelem nem fog ennyire beleékelődni a termelő s a fogyasztó közé. T. Ház! En nagyraértékelem és roppant fontosságúaknak tartom az. értékesítő és elraktározó szövetkezeteket is. De jöjjenek velünk közvetlen kapcsolatba és használják ki a fővárosi intézményeket. Használja ki ezeket a termelők érdekéiben a vidéki mezőgazdaság is. (Hodossy Gedeon: Kedvezményes vasúti tarifával!) TTgy van, hiszen a vasutakat úgysem lehet másfelé irányítani, csak Budapesten keresztül. Sertést nem fogunk exportálni SzerMába és búzát nem Romániába, Ez a kérdés itt fog eldőlni. Budapest lesz a centrum, s minden nyniigati exportnál csak Budapest jön tekintetbe elsősoriban. Ezzel is csak azt akarom dokumentálni, hogy a székesfőváros mindig tudatában volt annak, hogy nincs külön fővárosi politika, hanem csak nemzeti politika van, .amely nemzeti politikának alárendeli magát a főváros is, amely a legnagyobb harmóniában akar működni a vidékkel. Itt nincs szeparáció, nincsenek különleges érdekek, csak egyetemes nemzeti érdek van. ^ A második kérdés, amelyre felszólalásom irányul, — mert ez csak egy félreértés eloszlatása akart lenni, amit most elmondottam — a borfogyasztási adó kérdése. A borfogyasztási adó kérdésében egyre hallom azt a kívánságot, hogy ez töröltessék el. A bortermelő vidékeken azt hiszik, hogy ez a borfogyasztási adó a bortermelés kérdésének legfőbb akadálya. Már a pénzügyi bizottságban kijelentettem, hogy én nem tulajdonítok a borfogyasztási adónak annyi fontosságot a termelés prosperitása szempontjából, mint amit egyesek 9 6. ülése 1932 június 3-án, pénteken. tulajdonítanak, mert végeredményben ennek mélységes gazdasági okai vannak. Minden gazdasági terménykérdésben ezek az okok játsszák a főszerepet. Erről nem .akarok vitatkozni, csak azt mondom, hogy a székesfővárosnak a borfogyasztási adó is jelentős bevétele. Ha már most ezt az adót elengedik, én nem ellenzem, — ez volt a félreértés — akkor tessék a székesfővárosnak rekompenzációt adni ebben a kérdésben, mert végre az^ nem megoldás, hogy én a lokális érdekű kérdést megoldom és akkor válságba döntöm. & székesfőváros belső háztartását. Ez nem megoldás, hiszen a községi háztartások krízisét én nagyjelent őségűnek tartom és ha csak az államot fogjuk szanálni, a községeket, városokat pedig ott hagyjuk a lehetetlen pénzügyi helyzetben, ez nem nemzeti megoldás, ez nem r szanálás, mert az egyik lyukat itt betömöm és máshol ugyanakkor nagyobb lyukat csinálok. A ^székesfővárosnak megvolt a pénzügyi egyensúlya, mindent elkövetünk most is ennek érdekében. Most kiesik 3 millió már adóban, körülbelül 3 vagy 4 millió ki fog esni a borfogyasztási adónál, 5 millió ki fo<g esni a textilfázisadó bevezetésével. Ezt a hiányt nem tudja a székesfőváros adóval pótolni, mert (hiszen nem tudjuk a polgárságot jobban megterhelni, ezért senki sem veszi magára .a felelősséget. Ez tehát egy kétoldalú kérdés. Kendben van, rendezzék ezt a kérdést, de gondoskodjanak akkor a főváros háztartásának rekompenzálásáról, mert így ez szerintem nem megoldás. Itt megint nem parciális érdek vezetett, hanem az egyetemes nemzeti érdek, amely azt kívánja, hogy úgy szanáljak egy kérdést, hogy az ne jelentsen a másik oldalon még nagyobb bajt. Ebből sem lehet azt kiolvasni, mintha én ellenezném a borfogyasztás adó elengedésének, vagy leszállításának kérdését, bár — ismétlem — ez még nem megoldása a krízisnek, mert sokszor tapasztaltam, hogy elengedték az adót, ellenben változatlanul maradt ugyanakkor az illető cikk ára. Amikor leszállították annakidején a tarifát, ennek ellenére nem ment le a burgonya ára. így lesz ez a bornál is; nem fog leszállani az ár és abban a pillanatban az állam sem fogja látni ennek hasznát, de nem fogja látni hasznát a termelő sem, mert a közvetítők megint zsebrevágják ezt az összeget. Ettől óvom az illetékes tényezőket. Egyébként a földmívelésügyi

f tárca költségvetését a magam részéről a részletekben is elfogadom. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra következik? Takách Géza jegyző: Weltner Jakab! Elnök: A képviselő úr nincs jelen, jelentkezése töröltetik. Ki következik? Takách Géza jegyző: Tau ff er Gábor! Tauffer Gábor: T. Képviselőház! A földmívelésügyi vita visszatükrözi az egész ország hangulatát. Az a hangulat, amely itt is kialakult és amelyet előttem szólott igen t. képviselőtársam is kifejezésre juttatott az, hogy az ország minden rétege, egész, lakossága és minden foglalkozási ága szoros összetartásban bizonyos reménységgel tekint a mezőgazdaság talpraállítása felé, mert hiszen a mezőgazdaság kifejlesztésétől és válságának elmúlásától várja az ország gazdasági helyzetének szanálását. Ez az ország mai kultúráját ebben a mértékben és ilyen formában, továbbá az állami életnek mostani formáját csak akkor fogja tudni fenntartani, ha a mi mezőgazdasá-