Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-96

104 Az országgyűlés képviselőházának legyenek látva munkaalkalmakkal a Tisza-árvédelmi intézkedéseknél. A vízi ügyek címének ellentéteképpen látjuk, hogy fel van véve egy nem állami feladatra, a mezőgazdasági termények és termékek külföldi értékesítésének és a mezőgazdasági termények termelésének átszervezésére egy igen tekintélyes összeg. Szerény véleményem az, hogy a termények értékesítése nem állami feladat, mert hiszen látjuk, hogy ez, csak kiadásokat jelent, ellenben ezen a címen bevételt még soha nem láttunk. Tapasztalati meggyőződésem az, hogy hiába fog össze a külügyminisztérium, a kereskedelemügyi minisztérium és a földmívelésügyi minisztérium, ha egy cikket értékesíteni akar, mert sokkal egyszerűbb módszer az, amit a gazdatársadalom követ, hogy a házi zsidóját bízza meg és azt mondja, hogy ezt, vagy azt a cikket értékesítse. Ez sokkal jobban és gyorsabban fog a célnak megfelelni. Ezekből a kiadásokból tehát látom, hogy a vízltársiulatok céljára összegeket kell megtakarítani és mindent el kell követni, mert véleményem szerint az ország nyugalmi állapotba mindaddig nem fog jutni, amíg különösen az Alföldön a munkanélküliség kérdését nem fogják megoldani. Ezért minden áldozatot meg kell hozni, mert az ország csak akkor tud termelni, ha politikailag is nyugalom van minden téren. A piac megteremtésének igenis, vannak módjai. A japánok megteremtették Kínában piacukat, az angolok meg tudták teremteni annak idején piacukat Indiában, a belgák Kongóban és Afrikában, de nem pénzzel, hanem fegyverrel. En ezeknek a termésértékesítési költségeknek igen mérsékelt redukcióját kérem a földmívelésügyi miniszter úrtól. Ezenkívül még azt kérem, hogy méltóztassék az árverések kérdésében és a kamatkérdésben sürgős intézkedéseket tenni, hogy az ország aratása előtt meglegyen a lakosság teljes nyugalma. Csupán egy kérdést említek még fel és ezael befejezem beszédemet. Most a hét folyamán lesz a gazdatisztek országos gyűlése és nemcsak én, hanem azt hiszem, képviselőtársaim is azon a véleményen vagyunk, hogy az ő törekvéseiket támogatni akarjuk, igazságosaknak látjuk, ezeket a kérdéseket megszívlelendőknek tartjuk és kérjük a földmívelésügyi kormányzatot is, hogy az erre vonatkozó törvényjavaslattal behatóan foglalkozzék. A címet elfogadom. (Helyeslés és taps jobbfelől, a szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik*? Brandt Vilmos jegyző: Fábián Béla! Fábián Béla: T. Képviselőház! A földmívelésügyi miniszter úr tegnapi beszéde bennünket megint azokra az időkre emlékeztetett, amikor itt Wekerle Sándor és Bud János optimista miniszterek ültek a miniszteri székekben és a mai száraz kormány kormányzása alatt a miniszter úrnak volt legalább egy szava, amely azt mondotta, hogy el fog jönni a szebb és boldogabb jövendő. A miniszter úr csak egyről feledkezett meg, arról, hogy megmondotta volna nekünk, hogy mikor fog eljönni a szebb és boldogabb jövendő és legalább valami támaszpontot mondott volna ahhoz, hogy miből gondolja a miniszter úr, hogy a szebb és boldogabb jövendő el fog jönni. Felfogásom szerint ez csak jóslás, (Pakots József: Eózsaszínű szemüveg!) amelynek éppen annyi jelentősége van, mint az óbudai asszony 96. ülése 1932 június 3-án, pénteken. , tenyérjóslásának, mert ha a földmívelésügyi miniszter úr nyilatkozatait és a tényleges valóságot nézem, akkor nekem elsősorban azt kell kérdeznem a miniszter úrtól, hogy a miniszter úr milyen alapon mondotta tegnap itt a képviselőházban, hogy az állatexport lehetőségei a jövőre vonatkozóan emelkedtek, hogy Olaszország erre vonatkozó elvei kilátást nyújtanak arra, hogy el tudjuk helyezni értékes állatainkat. Ennek pont az ellenkezője igaz. (Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Nem tudom, a miniszter urat nem informálták arról, hogy Olaszországgal új kereskedelmi szerződést kötöttünk! (Felkiáltások balfelől: KötöttünM) Kötöttünk! (Pakots József: Mi ez, titok?) Olyan titok ez, amelyről ennek az országnak tudnia nem szabad? (vitéz Purgly Emil földmívelésügyi miniszter: A törvényhozás elé kerül!) Bocsánatot kérek, a miniszter úr tegnap beszédében Olaszországgal való viszonylatainkról tett kijelentést, amelynek a kereskedelmi szerződés alapján éppen az ellenkezője az igaz. Pont az ellenkezője, mert a miniszter úr itt tegnap minket és ezzel az egész ország közvéleményét azzal biztatott, hogy Olaszország felé állatexportunk lehetőségei fejlődnek és el tudjuk állatainkat helyezni. Ezzel szemben az az igaz, hogy Olaszországgal kereskedelmi szerződést kötöttünk, amelynek értelmében a marha vámja 50 líráról 200 lírára emeltetett fel. (Pakots József: Rémes !) Hogyan akar a miniszter úr marhát szállítani nagyobb mértékben Olaszországba, amikor a vám már a négyszeresére emelkedett? (Weltner Jakab: Éljen Mussolini!) A miniszter úr húst akar szállítani Olaszországba, amikor a hús vámja hasonló arányban emelkedett, a vaj, a tojás vámja Olaszországban szintén hasonló arányban emelkedett. Meg kell állapítanom, t. miniszter úr, hogy azok a tárgyalók, akik Olaszországban tárgyaltak, még annyit sem tudtak elérni, hogy amikor a marha vámja Olaszország felé négyszeresére emelkedett» legalább megszűntek volna azok az állategészségügyi vexatúrák, amelyek Olaszország felé lehetetlenné tették vagy megnehezítették eddig is kivitelünket. Mert a tuberkulin-vizsgálat és a húsbélyegzés, amelyen keresztül mindig elzárhatják az olasz batárt, a jövőben is megmarad. Tehát még az az egyetlen remény is, amely Magyarországra fennállott volna, hogy a vámemelés ellenében legalább a vexatúrák megszűnnek, az új olasz szerződés értelmében meghiúsult. (Liázár Miklós: így van! Ez tragédia!) Még valami történt az olasz szerződéssel kapcsolatban. Méltóztatnak tudni, hogy Ausztriában úgynevezett kontingentálási rendszer van, amely rendszer katasztrófáját idézte elö az Ausztia felé irányuló magyar marhaexportnak. Eddig legalább csak Ausztriával volt ilyen megállapodásunk. Ügy tudom, hogy ez a kontingentálási rendszer az Olaszországgal kötött szerződésben is ibenne van. Ez a kontingentálási rendszer azt jelenti, hogy míg eddig szigorú feltételek mellett ie, vámok mellet is, legalább tudtunk szállítani annyit, amennyit Olaszországban el tudtunk adni, addig most az új olasz szerződés értelmében már csak bizonyos mennyiséget lehet Olaszországba kiszállítani. Tisztelettel kérdezem, hogyan lehetett ezt az olasz kereskedelmi szerződést aláírni? JN agyon jól tudom, hogy a miniszter úr azt mondja: ez ide fog kerülni a Képviselőház elé. De ha ide fog kerülni, ez nem jelenti azt, hogy mi majd akkor fogunk ez ellen tiltakozni és addig az ország gazdaközönségének szemére rózsaszínű