Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.

Ülésnapok - 1931-93

394 Az országgyűlés képviselőházának séges pénzeit is és ez a cél egyre merészebben és nyíltabban jelentkezik és már nem is rej­tőzködik el. Vasúti sinek mellett katonai gya­korlatokat tartanak, céllövészetet gyakorolnak, parádémarsokat, preussenschritteket látunk szerte az egész országban, kaszárnyaszellem és kaszárnyahang uralkodik végig a levente­intézményben s magasrangú katonák vizitá­lása folyik. Nem testnevelési feladat a kézigránát vetés, a lövészárokásás... (Farkasfalvi Farkas Géza: Kint is meghallják, amit mondani méltóztatik! — Nagy zaj. ~ Kabók Lajos: Hát hagyják abba! — Farkas Gyula: Talán tankokkal és mérges gázokikai gyakorlatoznak?! — Farkasfalvi Far­kas Géza: Nálunk még leventék sem lehetnek? Nézzék meg, mi történik körülöttünk! — Zaj. — Elnök csenget. — Büchler József: Akár tetszik, akár nem tetszik, mégis elmondjuk! — Jánossy Gábor: Azért nem tetszik, mert nem így van! — Büchler József: így van! Még úgyabban van! Agyonlőtt két embert egy leventeoktató ! Majd ide fogjuk hozni az esetet a Házba! — Nagy zaj.) Elnök: Csendet kérek, Büchler képviselő úr! (Farkas István közbeszól.) Csendet kérek, Farkas István képviselő úr. Kéthly Anna kép­viselőtársunk beszédideje lejárt! (Büchler Jó­zsef: Ide fogjuk hozni «azt a gazságot! Gyilkos­ság! Gazság!) Csendet kérek! Büchler képviselő urat rendreutasítom! (Büchler József: Itt meg­ölik az embereket! — Simon András: A bíróság elé kell menni! — Brogli József: Gazság így beszélni! — Zaj.) Csendet kérek! (Kuna P. András: Büchler ezt Bécsből tudja! Bécsi szemüvegen néz!) Csendet kérek, . Kuna kép­viselő úr! Lejárt a beszédidő, méltóztassék be­fejezni. Kéthly Anna: T. Ház! Sajnálom, hogy le­járt a beszédidőm, A kultusztárca megfelelő rovatánál fogom elmondani azt, amit most nem mondhattam el. (Zaj) Elnök: Csendet kérek! (Reisinger Ferenc (Brogli József felé): Maga műhazafi! Minden­áron fel akar tűnni! — Brogli József: Maga már régen feltűnt, az a 'baj! Az ország szeme már régóta magán van! — Reisinger Ferenc: Fel akar tűnni! Eddig még nem vették észre! — Zaj.) Csendet kérek! A szónokot kérem, mél­tóztassék befejezni beszédét. Kéthly Anna: Nem tudom tovább mondani. A közoktatásügyi tárca más címénél fogom azonban elmondani azt, hogy tulajdonképpen miért hoztam most ide a levente-kérdést. Ezt ott majd részletesebben ki fogom fejteni, mert végre tisztáznunk kell ebben a vonatkozásban azt a kérdést, hogy ki felelős a levente-gyakor­latokon történt balesetekért? (Farkas István: Es verésekért! — Büchler József: Gyilkossá­gokért! — Reisinger Ferenc: Es ,a cudar politi­zálásért és a hatalomnak nem tetszők üldözé­séért! — Zajos ellenmondások jobb felől. — Büch­ler József: Igen, gyilkosságokért! — Karafiáth Jenő vallás- és közoktatásügyi miniszter: A bíróság elé tartozik! — Zaj.) Elnök: Reisinger képviselő urat rendre­utasítom! Csendet kérek' minden oldalon. (Farkas István (Karafiát Jenő vallás- és köz­oktatásügyi miniszter felé): Miért ül abban a székben?. — Karafiáth Jenő vallás- és köz­oktatásügyi miniszter: Ha valaki gyilkol, a bíróság előtt felel érte! Ez nem politika! — Farkas István: Ne üljön ott maga, maga ma­gasugró! Magának kell a verés, mert' maga abban nőtt fel! — Zaj a jobboldalon. — Far­kas István: Labdáit rúgni tud, de kultúrát csi­93. ülése 1932 május 31-én, kedden. nálni nem! — Büchler József: Fogalma sincs a kultúráról, miért ült oda?« — Kuna P. And­rás: Maguk szeretnének ott ülni, úgy;e? — Folytonos zaj.) Csendet kérek, Kuna képviselő úr! (Simon András: Vihar egy pohár vízben! — Derültség. — Farkas István: Csak röhög­jön, miniszter úr! — Zaj a jobboldalon. — Farkas István: Ez illik a kultuszminiszter úr­hoz!) Farkas István képviselő urat rendre­utasítom! (Farkas István: Ez illik a kultusz­miniszter úrhoz! — Karafiáth Jenő vallás- és közoktatásügyi miniszter: Az ilyen muhara­gon csak nevetni lehet! Méltóztassék beszédét befejezni. Kéthly Anna: Meg kell tudnunk, ha mást ebben a kérdésben nem hajlandók velünk kö­zölni, legalább meg kell tudnunk azt, hogy ki fizeti az orvost, a gyógyszert, a kórházat és a rokkantaknak a baleseti járadékot, azoknak a szerencsétleneknek, akik a leventeoktatók mu­lasztása és bűnös könnyelműsége folytán egész életükre nyomorékok maradnak, vagy meghal­nak. (Zajos ellenmondások a jobboldalon és a középen.) Ez a kérdés még sorra kerül a kultuszr tárca megfelelő rovatánál, én csak addig sem akartam, hogy ez a kérdés megemlítés nélkül maradjon. Mivel a kultusztárca igazi szellemét egyre jobban ez az intézmény adja meg és rányomja bélyegét a tárca egyéb feladatköreire is, mi az életnek nevében, a pusztulás szellemével szem­ben, a költségvetést nem fogadhatjuk el. (He­lyeslés a szélsőbaloldalon. — Zaj a jobbolda­lon és a középen.) Elnök: Szólásra következik? Brandt Vilmos jegyző: Zsindely Ferenc! Zsindely Ferenc: T. Ház! Tisztelettel bo­csánatot kérek Kéthly Anna előttem szólott képviselőtársamtól, hogy a parlamenti szokást ezúttal nem követem és az ő felszólalására a magam részéről nem reflektálok, (Kabók La­jos: Nem fontos!) bár rendkívül hálás feladat volna azzal az állítólagos hipokrízissel és két­színűséggel szemben, amelyet az előttem szó­lott képviselőtársam a kormány szemére ve­tett különféle pontokon, legutóbb a levente­intézménnyel kapcsolatban, ha én párhuzamot vonnék a kétszínűség és a hipokrízis terén... (Farkas István: Az csak ott van önöknél!) Bocsánatot kérek, amennyire az uraknak jo­guk megítéli, hogy mit tartanak hipokrízis­nek a mi oldalunkon, ugyanannyi jogunk és sokkal több okunk van nekünk erre önökkel szemben. (Farkas István: Okuk nincsen! — Büchler József: Joguk sincsen, amíg nyilt vá­lasztásokat tartanaik! Addig nincs joguk! — Farkas István: Ha titkos szavazással küldték volna ide önöket, akkor lenne joguk, de addig nincsen!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. (Far­kas István: Majd ha a kormány titkos szava­zással kapja a többségét, akkor beszélhetnek erről, de addig nem! — (Zaj.) Zsindely Ferenc: A kétszínűség kérdését a titkos választással összefüggésbe hozni, tárgyi­lagos diskusszió tárgyává tenni igazán nem le­het. Arról van szó, hogy valaki, aki akár titkos, akár nyilt szavazással került a Képviselő­házba, a maga törvényhozói feladatát egyene­sen, hátsó szándék és kétszínűség nélkül gya­korolja-e, igen vagy nem? Ennek a titkos vá­lasztás kérdéséhez, legalább közvetlenül, semmi néven nevezendő köze nincsen. (Büchler József: Gyilkolják a leventéket! — (Zajos ellenmon­dások a jobboldalon és a középen.) Elnök: Büchler képviselő urat figyelmezte-

Next

/
Oldalképek
Tartalom