Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.
Ülésnapok - 1931-93
392 Àz országgyűlés képviselőházának bánni sem tud. Az év végére még alig-alig, hogy megismeri egyiket-másikat. Meg kellene azután nézni azt, hogy ezek az óvodák milyen közegészségellenes helyiségekben vannak elhelyezve- Én magam is láttam ilyen óvodát, ahol 140 gyerek volt beiratkozva, de legalább 160—180, sőt 200 gyermek is járt az óvodába. A körorvos már többször kijelentette, hogy nem engedi meg, hogy ezek a gyermekek abban az egyetlen óvodahelyiségben összezsúfolva legyenek, mégis ott vannak télen-nyáron; az óvónő még leültetni sem tudja őket, nincs is hozzá megfelelő felszerelés. Ez az állapot pedig évről-évre rosszabbodik. Odalenn a falun növekszik a nyomor, a felnőttek vagy munkában vannak, vagy munka után járnak és a be nem írott kicsinyeket is elküldik a beírottakkal együtt, hogy legalább valamiféle felügyelet alá kerüljenek. Ez valóságos öngyilkosságot jelent úgy a gyermekek, mint az óvónő számára- Az óvónő is elpusztul a testi és lelki erejét meghaladó munkában. íme, kenyérért az életét követeli tőle az államDe menjünk a népiskolák felé. A népiskolák terén az utóbbi időkben felépített objektumokat is igen sokan sokalják és azt a kultúrpolitikát, amely 5000 népiskolát felépített, éppen ezen az oldalán támadják, holott volna épnen elég más oldala, ahol támadni lehetne. En még mindig keveslem az iskolákat, mert mindaddig, amíg nem lehet lemenni legalább is az 50-es lélekszámra és amíg még mindig vannak falun iskolák, amelyekben 100—120—150 gyermek jár egy tanító keze alá, addig nincs komoly iskoláztatás, nincs igazi demokráciának megfelelő alap, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) addig a gyermek nem tudást, hanem csak fertőző betegségeket szerez magának az iskolában. (Fráter Jenő: Eddig támadták! — Büchler József: Ezt sohasem támadtuk! — Fráter Jenő: Nem is volt itt! — Kabók Lajos: A papságba nem kell annyit tömni, akkor jut majd a gyermekekre!) Még mindig vannak tanyavidékek, ahol 3—4 kilométerre kell a gyermekeknek iskolába járniok. Fel kell itt említenem, hogy ezeknek a tanyai iskoláknak a beosztásában is mulasztások történtek. Nem a 'beiskoláztatandó gyermekekre gondoltak, hanem iaz egymás mellé épített iskoláknál a tanító-pár érdeke került előtérbe, holott egészen bizonyos, hogy sokkal egyszerűbb volna, ha 60—80 gyermek helyett, akiknek 3—4 kilométer távolságnyi utat kell megtenniök, annaik az egyetlen tanítónak vagy tainítónőmek kellene megtennie a távolabb eső iskolához vezetőt utat. Nem is lehet kívánni azt^hogy ezeken a tanyavidékeken a rongyoscipőjű, lyukas ruhájú, elcsigázott, rosszul táplált gyermekek olyan messzire járjanak el; már pedig ha iskolába nem járnak, megbüntetik őket. Ezzel a büntetéssel pedig valósággal elriasztják a gyermekeket is, a szülőt is az iskolától. Ezzel tökéletes iskolaellenes hangulatot fejlesztenek ki, olyan iskolaellenes hangulatot, amelyet pl különösen a^ nagybirtok oldaláról az analfabéta-tenyésztés érdekében^ igen szívesen táplálnak és támasztanak alá, éppúgy, mint a szociális intézmények gyatraságát, műnk ás ellenes s égét a nagyipar kihasználja szociálpolitikaellenes hangulat gyártására. A nagybirtok és a nagyipar, mindkettő a terhektől akar szabadulni. A nagybirtok m analfabétákért lelkesül 40—50 filléres gyermek-napszámbér miatt, a nagyipar a szociális intézmények lebontásáért lelkesül a szociális járulékok fizetése miatt s azután mint 93. ülése 1932 május 31-én, kedden. a sanda mészárosok mást támadva, de ezt »a 1 két tételt gondolva a költségvetésben, iparkodnak, ilyen téren jelentkező kötelességeik alól szabadulni. Az iskolaellenes hangulat részben kialakult azok miatt a foüntetéspénzek miatt, amelyekkel a legszegényebbeket, a legnyomorultabbakat sújtják, azokat, akiknek lakásáJhaoi, otthonában sokszor egész télen át egyetlen fillérnyi készpénz nem található. De kialakult különösen az utóbbi időben az iskolaellenes hangulat amiatt, mert a közigazgatás egyre erősebben kényszeríti bele a tanítóságot a politizálásba. Főleg a falusi és tanyai tanítókat, akiknek szerintem a leggyönyörűbb feladat juthatna osztályrészül, az, hogy a kulturálatlanságnak, a nyomornak és elhagyottságnak abban az Ázsiájában, latmely nagyobbrészt még ma a magyar falun és a magyar tanyákon található, a kultúra miszszionáriusainak gyönyörű szerepét tölthetnék be. Igen, az utóbbi időben különösen sokszor találkoztunk w politizáló tanítóval, ,ai választások alkalmával, amikor az ajánlási íveket hurcolták (Büchler József: Hurcoltatták!) a faluban és tanyákon és a gyerekekkel a szülők helyett aláíratták; találkoztunk vele a korteskedéseknél, amikor a választási körzeteket valósággal ellepték. A tanító, sajnos, sem anyagilag, sem erkölcsileg nem független a mai viszonyok közt. Igen sokszor kénytelen jobb ízlése ellenére engedni a közigazgatási erőszaknak, igen sokszor kénytelen leszállni arról a magaslatról, ahol a pedagógust minden igaz ember látni szeretné. Főleg most az utóbbi időben, — és ezt különösen ki akarom hangsúlyozni — a szociáldemokrata agrárszervezkedés megindulása óta lehet megfigyelni a politizálásba egyre jobban belebonyolódó tanítókat. (Reisinger Ferenc: Belesüllyedő tanítót!) Kezemben van egy szőregi levél, amely arról ad hírt, hogy a községben a tanítóság szülői értekezletet hívott egybe, amelynek egyetlen tárgya az ott megalakult pártszervezetünk kigúnyolása és megrágalmazása volt. Többek közt a tanító a következőket mondotta (olvassa): «Egy családapa sem ad a gyermeknek pénzt irkára, kézimunkára és iskolai dolgokra, de 30 fillér van a szociáldemokratapártba való belépésre.» Azt mondja továbbá (olvassa): «Az élet rossz iskolájában megvesztegetik és beszennyezik az embereket a szocialisták,» (Büchler József (a jobboldal felé): Ez az önök fotográfiája! — Farkas Gyula: Önökről! — Zsindely Ferenc (Büchler József felé): Az Ön fotográfiáját a jóízlés nevében nem reprodukálom.) «vezetőik pedig a beszedett 30 fillérekből emeletes házakat vesznek és a szocialista képviselők ezekből a 30 fillérekből^ fizetik ki saját adójukat.» Ez is a politizáláshoz, ennek a képéhez tartozik. (Halljuk! Halljuk!) Mondom és r ismétlem, az utóbbi időben megindult szociáldemokrata agrárszervezkedéssel kapcsolatban mindinkább látjuk, hogy a gyerekeken keresztül akarnak befolyást, nyomást gyakorolni a szülőkre, a felnőttekre, hogy a szülőket a szociáldemokratapárthoz való tartozástól eltántorítsák. Igaz, meg kell mondanom azt is, hogy ugyanakkor, amikor a tanítók ezt csinálják, a szószék is hadakozik ellenünk. (Jánossy Gábor: A tanítóság tanít és nevel! Es nyomorog! — Büchler József: De itt van a konkrét panasz, képviselő úr! — Farkas Gyula: Ezen már igazán ne tessék csodálkozni, hogy a szószék önök ellen van„ mert önök meg a szószék ellen vannak!
