Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.
Ülésnapok - 1931-86
2 Az országgyűlés képviselőházának igazságügyi csökkenés még jelentékenyebb, majdnem 50%-kai nagyobb az általános arányszámnál, amennyiben itt 12*4 %-os csökkenési arányszám mutatkozik. Még egv összehasonlítás lehetséges, még pedig az illető tárca összkiadásainak aránybaállítása az állami közigazgatás összkiadásaival, hogy t. i. az előbbiek hányad részét teszik ki az utóbbiaknak. Az előző évben, tavaly ez. az arányszám, vagyis az igazságügyi tárca kiadásainak az egész költségvetés közigazgatási kiadásaihoz való aránya 4-74% volt, az idén 4-46%, tehát 0-3%-kai kevesebb. Ezek a számok mind azt mutatják, hogy abban a szomorú versenyfutásban, amely a megtakarítás jegyében folyik, az igazságügyi tárca nem maradt le, sőt sajnos, vezet is. (östör József: Hamupipőke!) Még csak egy számot leszek bátor jelezni, s ez a nyugdíjak száma. Egyre inkább centrális problémává válik a nyugdíj kérdés nemcsak ennek a tárcának, hanem az egész magyar költségvetésnek is. Ez nem csoda; hiszen méltóztassanak csak megnézni például ezt a tárcát is: a tárca összkiadásainak kereken 30%-a megy nyugdíjakra, ami horrend szám és ami százalékokban még az előző évinél is jelentékenyebb. Megjegyzem, hogy abszolút számokban most ez az összeg is csökkent, mert hiszen a folyamatban lévő költségvetési évben hozott szigorú rendelkezések folytán a nyugdíjak abszolút összege is csökkent, de sajnos, a százalékszám, amely aa arányt fejezi ki, még mindig nem csökkent. Sajnos, még évekig fog tartani ez a helyzet, hacsak a hozandó nyugdíjtörvény e tekintetben radikális intézkedéseket nem fog tartalmazni, amelyeket azonban — azt hiszem — pártkülönbség nélkül nem kívánunk, éppen a szerzett jogok sérelmének elkerülése végett. Az egyes címek csökkenési arányszámainak vizsgálata szintén tanulságos lesz, mert meglátjuk belőle, hogy egyes címeknél mennyiben sikerült nagyobb vagy kisebb megtakarítást elérni. Meg kell állapítanom, hogy a központi igazgatás csökkenési arányszáma, amely központi igazgatás legtöbbször bizonyos kivételeket szokott a maga részére biztosítani, r nagyobb volt, mint az általános csökkenési arányszám, amennyiben itt a csökkenés 15*6%. Sajnos, 15%-os csökkenést mutat a bírósági arányszám is, amely pedig a legfontosabb nagy cím az igazságügyi tárcánál, sőt ha figyelembe vesszük azt az 500.000 pengős tételt, amely a képviselő urak figyelmét talán elkerülte s amely be van állítva a telekkönyvi díjnokok tételénél, — mert csak ennek az 500.000 pengős tételnek beállításával lehetett annyiraamennyire elintézni a telekkönyvi ügyeknek rendkívül megduzzadt számát — 19%-os csökkenést látunk, ami mindenesetre nagyon feltűnő. Legnagyobb a csökkenés az Országos Földbirtokrendező Bíróság tételénél, ami érthető is, mert hiszen ez a bíróság egy éven belül törvény szerint megszűnik. A bevételekkel igen hamar végezhetek, t. Ház. Az igazságügyi tárcánál azonban vigyázni kell arra, hogy tévedésbe ne essünk, amikor a tárcabevételeket tekintjük. A helyzet tudniillik az, hogy a törvénykezési illetékek, amelyeknek pedig logikailag inkább ennél a tárcánál kellene szerepelniük bevételként, (Ügy van! jobbról.) nem itt, hanem a pénzügyi tárcánál vannak feltüntetve. Pedig ezek a törvénykezési illetékek igen tekintélyes összeget, az idei költségvetésben 8'5 millió pengőt tesznek ki. Ezen8 6. ülése 1932 május 18-án, szerdán. ] kívül meg kell állapítanom azt is, hogy a tárca I kapcsán térül meg tulajdonképpen az okirati illetékeknek is nagy része, úgyhogy tiszta statisztikát e tekintetben nem ad a tárca költségvetése, mert hiszen ezek az összegek, -amelyek itt szerepelnek, tulajdonképpen egészen csekélyek a törvénykezési és egyéb illetékek mellett. Meg kell állapítanom, hogy itt is csökkenő tendencia" mutatkozik, amely csökkenés azonban kizárólagosan a büntetéspénzek tételénél mutatkozik, aminek rövid magyarázata az, hogy a megnehezedett gazdasági viszonyok folytán az emberek inkább leülik, mint megfizetik a büntetéseket. Ezzel be is fejeztem volna a tárca pénzügyi részének ismertetését, egészen összevonva a tételeket, amire kötelez engem az a regard, amelyet az utánam következő szónokokkal szemben kell, hogy tanúsítsak, miután a vita időtartama rövid. Egészen kétségtelen dolog az, hogy az igazságügyi tárca a háború utáni időktől kezdődőleg mindig a legnagyobb takarékosság jegyében állíttatott össze, éppen ezért valóságosan hősies munka kellett ahhoz, hogy a mostani nehéz viszonyok mellett a már a normális időkben is amúgyis erősen a takarékosság szempontjának figyelembe vételével összeállított költségvetésben további megtakarítások legyenek lehetségesek. (Ügy van! jobbról.) Eátérek most már a tárcához tartozó intézmények működésére. Szokásom, hogy mindig azoknak a címeknek ismertetésére térek ki bővebben, amelyek az elmúlt esztendőben erösebb működést fejtettek ki, vagy legalábbis működésük aktuálisabb színezetű volt. Négy címről fogok tehát csak beszélni. Az első a központi igazgatás, amelynek jelentőségét mindnyájan ismerjük s amely az elmúlt évben beállott gazdasági krízis folytán fokozott kodifikatorius munkát fejtett ki. Ez a munka valóban sokirányú és igen nagy terjedelmű volt. Elhagyom tehát a központi igazgatás szintén nagyjelentőségű és éppen a viszonyok folytán jelentőségében növekedett felügyeleti jogkörének ismertetését; ehelyett pusztán csak a- kodifikációra térek ki. Mint voltam bátor említeni, a kodifikációs munka minőségbeli és mennyiségbeli emelkedésének oka a nagy világgazdasági krízis. Az igazságügyi kormány kénytelen volt foglalkozni számos olyan kérdéssel, amelyek normális időkben talán nem tartoztak volna az ő ügykörébe. Azt hiszem, leghelyesebben akkor járok el, ha bizonyos kategóriákat állítok fel e kodifikációs munka tekintetében. Hangsúlyoznom kell; hogy az előadók általában, különösen pedig én, mindig azt tartottam helyes munkamegosztásnak, ha az előadó beszámolót tart, az illető minisztérium végzett munkájáról számol be, míg a politikai rész — ebben az esetben az igazságügyi politikai rész — ismertetése inkább magának a tárca viselőjének, a miniszternek kötelessége. (Helyeslés jobbfelől.) Éppen ezért az én ismertetésem inkább csak retrospektív lesz és az igazságügyi politika kérdéseivel nem óhajt foglalkozni. A kodifikációs munkánál a rendszerezést talán lígy végezhetem a legjobban, hogy először megállapítom, melyek azok a törvényes és rendeleti jogszabályok, amelyeket már sikerült tető alá hozni; azután melyek azok, amelyek most vannak kiadás alatt, illetőleg szentesítés előtt, végül melyik az a nagyobbik kategória, amelyet évenként megismétlődőleg be szokott jelenteni a tárca előadója és a miniszter úr, mint előkészítés alatt álló javaslatokat