Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.

Ülésnapok - 1931-94

Az országgyűlés képviselőházának A büntetőeljárások már hetedik éve folyamatban vannak, de hogy minő felfogás, minő szellem uralkodik ezekben a vállalatokban, méltóztassanak megengedni, hogy figyelmébe idézzem a t. Háznak azt az esetet, amely azt hiszem, két évvel ezelőtt fordult elő, amikor ennél a patronizáló anyavállalatnál, a Magyar Kenderiparnál egy Kincs Hermann nevű cégvezető sikkasztásokat követett el, nem egyedül, hanem 9 vállalati tisztviselővel együtt. 250.000 peng'őt sikkasztottak el, a büntetőeljárást azonban nem folytatták le végig ellenük, mert a károsult részvénytársaság visszavonta a bűnvádi feljelentést. (Felkiáltások a baloldalon: Hallatlan! Hallatlan!) Közben azonban ezek a sikkasztó vállalati tisztviselők kijelentették és jegyzőkönyvbe mondták, hogy ők igenis, hozzányúltak a vállalat pénzéhez, mert úgy érezték, hogy akkor, amikor a vállalati vezetők ugyanazt csinálják, ez a joguk nekik is megvan. (Derültség a baloldalon. — Andaházi-Kasnya Béla: Ekkor lett Szász Ernő kormányfőtanácsos! Ennek a jutalmazására! — Kun Béla: Súlyos vád, ezt igazolni kell! — Zaj.) A büntetőtörvényszék tanácsa B. IV. 10.368/134/1927. szám alatt október 8-án megállapította' azt, hogy bizonyíthatóan és alaposan gyanúsíthatok ezek a tettesek többrendbeli magánokirathamisítás ibűntettével, hűtlen kezelés bűntettével, csalárd bukás bűntettével és vétkes bukás vétségével. (Felkiáltások a bal- és szélsőbaloldalon; Hihetetlen! — Ulain Ferenc: Vájjon melyik pártnak a tagjai ezek!) Ez az a vállalat, amely a jutakartellhez tartozó három vállalat közül, mint egyik vállalat a reá eső jutagyártmányok után a magyar államtól 2 millió pengő évi vámvédelemben részesült. Az erre a vállalatra eső gyártmányok évi kétmillió pengő vámvédelmet kapnak a magyar államtól ugyanakkor, amikor a másik oldalon ilyen vállalatokon keresztül, azt mondhatnám, az egész magyar gazdasági életből hihetetlen összegeket büntetendő cselekmények révén vonnak el és visznek ezidőszerint még ismeretlen, de azt hiszem, rövidesen kinyomozandó helyre. (Dinnyés Lajos: Ez Magyarországon az agrár irányzat!) Méltóztassanak megengedni, hogy itt egy kis füzetből, amelyet ennek a vállalatnak egyik volt igazgatója, Payer Sándor adott ki Budapesten 1931-ben, amelyet azt hiszem, minden képviselőtársamnak is megküldött, reámutassak ennek a vállalatnak gesztiójára, amelyet Fay er Sándor leír és amelyet azért merek ' itt ismertetni, mert ebből az ügyből kifolyólag semmiféle eljárás sem indult. Van itt egy nagy jutagyár, amelyről büntetlenül lehet megírni azt, hogy a vállalatnak hozzávetőleges számokban hogyan alakul a gesztiója és hogy minő tételeket kell a számadásaiban figyelembe vennie, ahol azt írja Fay er, hogy nyilt sikkasztások tétele 300.000 pengő, (Derültség.) — ez évenként van — hurkolt sikkasztások tétele 600.000 pengő. A külföldre átsibolt összegek ismeretlenek, a nyereségből a részvényesekre jutó összeg semmi. (Ulain Ferenc: És szívópróbák nincsenek?) Ezt büntetlenül lehet írni egy kétmillió pengős vámvédelmet élvező részvénytársaságról ! De méltóztassanak megengedni, hogy most már egy kicsit utánanézzek annak is, hogy hova került az a tömérdek pénz, mert hiszen amint láttuk a Pyramisnál 53 milliárd, azután 23 és 18 milliárdos tételekben tűnt el a pénz egyes vállalati vezetők kezén, azonkívül a ma még meglévő Magyar Kenderipar is évenkint - mint előbbi interpellációmban említettem — ülése 1Ú32 június-l-én

f szerdán. 477 két-három milliót kitevő haszonnal zárja évi mérlegét, amit természetesen gondosan •.. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. (Felkiáltások balfelől: Meghosszabbítjuk!) Eckhardt Tibor: Méltóztassanak megengedni talán, hogy negyedórás meghosszabbítást kérjek. Elnök: Méltóztatnak megadni? {Felkiáltások: Megadjuk!) A Ház a meghosszabbítást megadja. Tessék folytatni. Eckhardt Tibor: T. Ház! Kénytelen vagyok itt bizonyos mértékig a honi földet elhagyva külföldi mezők felé orientálódni és egy nagyon érdekes és szomorú nemzetközi jelenségre hívni fel a figyelmet- Ez a kérdés megérdemli a legkomolyabb figyelmet. Nem csupán hírlapi cikkekben, nem csupán ráfogásokban előforduló vád, hanem nagyon szomorú közgazdasági tény, hogy Közép-Európának romló valutájú, bizonytalan gazdasági helyzetnek kitett országaiból milliók és milliók (Ulain Ferenc: Százmilliók!) — majd bátor leszek adatokra is reámutatni — menekülnek ki külföldre, hogy valutákban elhelyezkedve adózatlanul kivonják magukat a hazai kötelezettségek, a^ hazai törvényhozás és judikatúra alól. (Ulain Ferenc: Még Németországból is megy ki!) Itt egy komoly szakértőnek, a Svájci Nemzeti Bank vezetőjének, dr. Bachmann tanárnak egy megjelent kis füzetéből veszem ezeket az adatokat, amelyek tisztán csak Svájcra vonatkoznak, amely füzetben iő kijelenti azt, '•' hogy az úgynevezett svájci tőke, amely a középeurópai államokban mint rövidlejáratú kölcsön jelentkezett az utóbbi években, egyáltalában nem svájci tőke, hanem a középeurópai államok tőkései által Svájcban alapított holdingokba és trösztökbe kimentett pénzeknek rövid lejáratra való kikölcsönzése a hazai országokba. (Andaházi-Kasnya Béla: Kérjenek bővebb felvilágosítást dr- Görög képviselő úrtól. Köztünk ül! Most úgy hívják, az útlevélben úgy szerepel! Dr. Görög! Ilyen útlevele van! — Ulain Ferenc: Bankigazgató! — Felkiáltások a jobboldalon: Ki az? — Elnök csenget. — Andaházi-Kasnya Béla: Ilyen útlevele van! — Felkiáltások jobbfelől: Ki az? — Andaházi-Kasnya Béla: Tessék megkérdezni, Andréka megmondja!) Ez a Bachmann itanár, a Svájci Nemzeti Bank elnöke, az 1929. évre vonatkozóan a svájci gazdasági életről megállapítja, hogy Svájc körülbelül évi 150 millió frank tiszta nyereséghez jut azok után a tőkék után, amelyeket különböző középeurópai országokból Svájcba visznek ki és azután kamatra visszaadnak az anyaországoknak. Ezzel a jelenséggel szemben, amelynek végösszegét bizonyosan tudni nem lehet, amely kimenekített tőkéket azonban Svájcban, Liechtensteinben, Luxemburgban és egyéb ilyen kis államokban körülbelül 40 milliárd márkára becsülnek, óriási összeg, amely a középeurópai országok gazdasági életéből hiányzik, Németország tavaly, amikor meginogtak a valuták és ez a rettenetes pénzügyi helyzte elkezdődött, azonnal a legszigorúbb intézkedéseket hozta, súlyos fegyházbüntetéseket hozott a valutasibolásokra, sőt elrendelte és bizonyos mértékben végre is hajtotta, hogy ezek a valuták visszakerüljenek Németországba. Sajnos, Magyarországon lagymatagon, komolytalanul hajtatott végre ez az intézkedés (Ulain Ferenc: Mint minden egyéb intézkedés!) és végeredményben ezek a tőkék a külföldön maradtak. (AndaháziKasnya Béla: Itt csak pipálni tudnak!) A tőkemenekülés legveszedelmesebb és saj-