Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.

Ülésnapok - 1931-94

466 Az országgyűlés képviselőházának van! Ügy van! a baloldalon.) Azt mondottam (olvassa): «A volt kormány egyik tagja azt a kijelentést tette: volt ellenfeleim egyszersmind ellenségeim is.» Nem mondottam egyebet és amikor kérdezték, hogy ki az, akkor azt mondottam, hogy «arra nem is térek rá.» Ezután ő felállt és pár mondat után a következőképpen kezdte beszédét (olvassa): «Az igen t. képviselő úr azonban egy kijelentést tett, amely megint mint annyiszor — ez volt az oldaldőlés (Derültség.) ~ nincs összhangban^ a valósággal. Azt mondotta rólam az imént, hogy politikai ellenfeleimet ellenségeimnek tekintem-» Megállapítom a gyorsírói jegyzetekből, hogy készakarva talált magának alkalmat arra, hogy belémkössön és hogy ez csakugyan így volt, igazolja az is, hogy a zsebéből egyszerűen két levelet vett ki, (Derültség.) amellyel felszerelve járt-kelt, amit úgylátszik készenlétben tartott. Azonban amiképpen a kultuszminiszter úrral való előző konfliktusom alkalmából beszédének és állításainak 90%-a inspiráció, 10%-a pedig transpiráció volt, (Derültség.) most bukása után beszéde tartalmában legfeljebb ez a percentuális arány változott meg. (Zaj.) Mert az a levél, amelyet ő produkált tőlem és Kránitz veszprémi nagypréposttól, mellette nem bizonyít abszolúte semmit. En ugyanis Kránitz nagyprépostról abban a beszédben, amelyet 1931 július 30-án tartottam, a következőket mondottam: «Veszprémből azt az értesítést kaptam, hogy a kultuszminiszter úr a veszprémi káptalannak írt egy levelet, Kránitz püspök úrnak, s abban azt írja, hogy: elvárom, ne támogassa a káptalan Turchányi Egont azért, mert ez egy rágalmazó ember, engem is megrágalmazott.» T. Ház! En nem mondottam, hogy Kránitz püspök úr indiszkréciót követett el s hogy ezt tőle tudom. Azonban Klebelsberg akkori kultuszminiszter úr felelősségre vonta Kránitz nagyprépostot annál a viszonynál fogva, amelyben a kultuszminiszter a püspökségekhez s káptalanokhoz áll, mert nagyon sok dolog kerül a káptalanoktól a kultuszminisztérium elé, ami alkalmat ad arra, hogy a kultuszminiszter jóindulata érték legyen a káptalanok részére. Kránitz püspökön keresztül akart tőlem kicsikarni egy olyan levelet, — szóval a felettem álló egyházi magasrangú férfiú útján, presszionálás útján •— amely neki igazságot szolgáltat annak ellenére, hogy az igazság az én oldalamon van. Mert ő elismerte, hogy tényleg írta ezt a levelet, most is és a múltkor is. En a levél tartalmát inkrimináltam és azt mondtam, hogy a gentleman felfogásával nem egyeztethető öszsze az, hogyha valaki ónként megkövet valakit, akkor kilenc esztendő múlva az a szemére hányja és vele gáncsot vessen neki. (Zaj.) Ezt ő is kénytelen volt elismerni, mert nem tudott mit válaszolni. T. Ház! Klebelsberg azt mondja, hogy én * viharkeltő ember vagyok. Bizonyos, hogy én nem követem azt a módszert, hogy hátulról vessek gáncsot valakinek, vagy pedig hátulról vessek hurkot valakinek a nyakába. En mint pap a szószéken is, de mint képviselő a parlamentben is felszólalok és mindig fel fogok szólalni. ha valahol hipokrízist vagy visszaélést látok. (Helyeslés half elől. — Lázár Miklós: Ez a kötelessége.) Természetesen, kellemetlen volt az, hogy a Nemzeti Színháznál történteket most hoztam fel, amikor a volt kultuszminiszter úr politikailag megint redivivus akar lenni (Zaj és derültség bal felől.) és ha nem a teremben, akkor a folyosókon megint szaglássza azokat a 9Jp. ülése 1932 június i-en, szerdán. sanszokat, amelyek talán kínálkoznak arra, hogy egy új pálforduláskor megint visszajöhessen. (Derültség és zaj a baloldalon.) Panaszkodott arról, hogy ellensége vagyok és hogy sök az ellensége. Hát t. Ház, ezt Klebelsberg Kunó gróf képviselő úr önmagának köszönheti, mert mindenki tudja róla, hogy ő mint ellenség — pedig az ellenség rendszerint mindenre képes — megbízható, barátnak kevésbbé. En is inkább akarom a jövőben Klebelsberget e miatt ellenségemnek látni, mint barátomnak. (Helyeslés balfelől. — Zaj.) Elnök: T. Képviselőház! Következik a kereskedelemügyi miniszter úr írásbeli válasza Ostor József képviselő úr interpellációjára. A jegyző úr lesz szíves felolvasni. Takách Géza jegyző (olvassa): «Igen tisztelt Képviselőház! Ostor József képviselő úr azon kérdésére, vájjon összeegyeztethető-e a nemzetközi szerződéses hűség elveivel, a jószomszédsággal, valamint a nemzetközig jogszokásokkal az osztrák kormány azon eljárása, hogy legutóbb beviteli tilalmat és határzárt rendelt el a magyar mezőgazdaság oly^ termékei tekintetében, amelyek létérdekeinket érintik és amelyekre nézve szerződéses megállapodásaink vannak az osztrák kormánnyal és a sérelmek orvoslására milyen intézkedések helyezhetők kilátásba, — am. kir. földmívelésügyi miniszter úr nevében is a következőkben válaszolok. Az osztrák gazdasági minisztereknek április 28-án kelt az a rendelete, amely behozatali engedélyhez kötötte a fontos behozatali árucikkek nagy számát, — közöttük számosat, a Magyarországot vitálisán érdeklő mezőgazdasági árucikkek közül — nem jelent sem abszolút behozatali tilalmat, sem határzárt, hanem csupán annyit, hogy az Ausztriába irányuló áruforgalom esetenkénti engedélyektől tétetik függővé. Maga a rendelkezés tehát nem ütközik a szerződéses hűség elveibe; nem ütközik mindaddig, amíg az osztrák kormány a magyar kiviteli árucikkek részére — amennyiben a korlátozó rendelet hatálya alá esnek — a behozatali engedélyt tényleg meg fogja adni. Hogy az osztrák kormány a jövőben e tekintetben miként óhajt eljárni, erre nézve még elegendő tapasztalataink nincsenek. A részéről eddig tett általános jellegű közlés azonban olyan természetű, hogy a magyar kormány már indíttatva érezte magát annak hivatalos kijelentésére, hogy amennyiben a korlátozások ilyértelmű alkalmazására a magyar termékekkel szemben kerülne sor, az eljárást a szerződéssel összhangban levőnek nem tudnók többé tartani. Ezt a kijelentést annál is inkább meg lehetett tenni, mert a részünkről alkalmazott korlátozásokat ezideig úgy érvényesítettük, hogy miattuk panaszra osztrák részről úgyszólván egyáltalán nem volt ok. Hogy a magyar kiviteli érdekek a legmeszszebbmenő módon megóvassanak, a két kormány megbízottai a közeli napokban fel fogják venni az új kereskedelmi szerződés megkötésére irányuló tárgyalásokat és ugyanakkor arra is alkalmat fognak találni, hogy a behozatali korlátozások által teremtett helyzetet a két ország kölcsönös gazdasági létérdekeinek megfelelő módon rendezzék. Megnyugtathatom a i. Házat, hogy a m. kir. kormány eltökélt szándéka, hogy a tárgyalások során a magyar mezőgazdasági kiviteli lehetőségeket biztosítsa, sőt fejlessze. Budapest, 1932. évi május hó 28-án. Kenéz s. k.» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti