Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.

Ülésnapok - 1931-94

464 Az országgyűlés képviselőházának amelyek miatt, mert illusztrálnák a Nemzeti Színházban uralkodó, meghonosodott erkölcsi levegőt, pirulnom kellene itt. Ezeket hajlandó vagyok a kultuszminiszter úrnak bizalmasan megmondani, mert ez nem való a parlament elé. (Karaí'iáth Jenő vallás- és közoktatásügyi miniszter: Nagyon kíváncsi vagyok! Tessék konkrét eseteket hozni! Meg fogom vizsgálni!) örömmel fogok rendelkezésére állani. (Karafiáth Jenő vallás- és közoktatásügyi miniszter: Tessék konkrét eseteket hozni! Azonnal megvizsgáltatom. — Meskó Zoltán: Elég konkrét volt!) Meg fogom tenni. (Karafiáth Jenő vallás- és közoktatásügyi miniszter: Várom!) T. miniszter úr, miután méltóztatott ezt a kijelentést tenni, hogy vizsgálatot méltóztatik indítani, azt kérem, hogy valamennyi adatra vonatkozólag méltóztassék a vizsgálatot megindítani. Amennyiben nem helyesek az adataim, meg fogom találni a módját, hogy elégtételt adjak, de ha megfelelnek a valóságnak, akkor tiszta levegőt kell teremteni a Nemzeti Színházban és tiszta kezet annak vezetésében. Nem fogadom el a címet. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Brandt Vilmos jegyző: Nincs felírva senki sem. Elnök: Kíván valaki szólani? (Nem!) Ha szólni senki nem kíván, a vitát befejezettnek nyilvánítom és a 23. címet mint meg nem támadottat elfogadottnak jelentem ki. Következik a 24. cím. Kérem annak felolvasását. Brandt Vilmos jegyző (olvassa a 2£. címet): Ernyei István! Ernyei István: T. Ház! (Halljuk! Halljuk! jobb felől.) Nagyon röviden csak egy dologról óhajtok szólni. Nagyon fájdalmasan érintett az a felterjesztés, amelyet a budapesti egyetem tanári kara a kultuszminiszter úrhoz intézett és amelyben felpanaszolja, hogy a költségvetés csökkentése miatt a tudományos eszközök, könyvek beszerzése, a klinikák ágyneműinek pótlása teljesen lehetetlenné válik, emellett még több igen fontos orvosi állást, orvosi katedrát meg kell szüntetni. Itt szomorúan hallottam amellett azt, hogy a Collegium Hungaricumoknak is mennyi ellenségük van. Pedig már Széchenyi megmondotta, hogy nem az a mi bajunk, hogy kevesen vagyunk, hanem az, hogy hiányzik a súlyunk. (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Grünwald Béla viszont azt mondotta Széchenyire, hogy ő azért tudott hazájának végtelenül sokkal többet használni, mint mások, mert idegen emberek közt is megfordult, idegen nyelveket tanult, (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) idegen szellemet is megismert, idegen intézményeket is össze tudott hasonlítani a mi intézményeinkkel. Éppen ez volna a céljuk a Collegium Hungaricumoknak is, nemcsak a nyelv megtanulása, ami nagyon fontos, mert íbiszen egészen más, ha én el tudok valakivel gagyogni akármilyen nyelven és teljesen más. amikor valaki szónokolni tud. Egyetlen dologra emlékszem, ami nagyon megragadta figyelmemet még egészen fiatal gyermek'koromíbain, amikor a memorandumpör idején lennjártak a magyar egyetemi hallgatók Olaszországban. Ismeretes dolog, hogy akkor az olasz közvélemény mindenfelé roppant fel volt háborodva Magyarország ellen, úgy, hogy az ellenzéknek vezére, Imbriani, nyilt ülésen legazemberezte az olasz kormányt amiatt, hogy nem avatkozik he a románok érdekében, s amikor e miatt az elnök rendreutasította, hogy nem lehet egyes kormánytagokat gazembernek titulálni, a tiszteletre91f,. ülése 1932 június 1-én, szerdán. méltó Imbriani úgy javította ki ezt a botlást, hogy ő ezt az egész kormányra értette. Ilyen volt akkor a 'hangulat Olaszországban, s e miatt a magyar egyetemi hallgatókat, minthogy közöttük egyetlenegy sem volt, aki folyékonyan, sőt ékesszólóan beszélte volna az olasz nyelvet, valóságos gyűlölettel fogadták mindaddig, amíg meg nem érkezett közéjük néhai Farkas Pál, akkor még Wolfner Pál. Ö azután beszédet tartott, ha jól emlékszem, Milánóban, és mindenütt, ahol megfordultak az egyetemi hallgatók, velük volt és felvilágosította az olaszokat, bemutatta a román lapok támadó közleményeit és a magyar helyreigazító nyilatkozatokat, úgy, hogy a dolog vége az lett, hogy az olasz közvélemény teljesen megváltozott. Ezt lekicsinyelni nem lehet. Éppen ezért én ezeknek az intézményeknek fenntartását feltétlenül szükségesnek tartom, de nem nagyurasan, hanem a ami koldusállapotainkhoz -mérten úgy, Ihogy a hallgatóknak ellátásáról, lakásáról, tanulásáról, taneszközeiről gondoskodjék az állam, ezenkívül azonban semmiféle fényűző kiadások ne legyenek. Aki tanulni^ akar, az tanulhat egyszerű, szegényes körülmények között is. Es nagyon meg kell válogatni azokat, akik kimennek. Mindenesetre az első irányító szempont, amely szerint a válogatásnak történnie kell, a tehetség legyen, még pedig nem az úgynevezett könyvmoiytehetség, hanem az életrevalóság; az ilyen emberek azután meg tudják hálálni hazájuknak azt az áldozatot, amelyet értük hozott. A címet elfogadom. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: Szólásra következik? Brandt Vilmos jegyző: Nincs senki feljegyezve. Elnök: Kíván még valaki szólni? (Nem!) Ha senki szólni nem kíván, a 24. cím meg nem támadtatván, azt elfogadottnak jelentem ki. Következik a 25. cím. Brandt Vilmos jegyző (olvassa a 25. címet): Almásy Alajos gróf! Gr. Almásy Alajos: T. Képviselőház! Mivel már nagyon előrehaladott az idő, legyen szabad csak egészen röviden megemlékeznem az ehhez a cíinfhez tartozó leventeintézményről. A legnagyobb dicsérettel és elismeréssel kell róla megemlékeznem, mert azt találom, hogy ez a közelmúlt tíz esztendőnek egyik legjobban bevált intézménye, amiről meggyőződhetnek mindazok, akik — mint én is — vidéken tartózkodnak és látják, hogy a vidéki nép gyermekeinek nevelése milyen haladást ért el a leventeintézmény folytán. Azok az igen tképviselő urak is, akik a közigazgatásban jártasak, azzal foglalkoztak, vagy állást töltöttek ott be, szintén láthatják ezt és tudomásuk is van arról, milyen nagy a különbség az ifjúság viselkedésében azóta, amióta a leventeoktatásban már több év óta intenzív részt vesznek, szemben az azelőtti idővel, amikor a fiatalság a vasárnapokat a kocsmákban töltötte és egyéb mulatságokban vett részt. A népnevelésre tehát és a nép jelleme fejlesztésére is igen nagy fontossága van ennek. Propaganda szempontjából, vagy talán az ország szempontjából még fontósabb az ezzel rokon cserkészet intézménye. Itt ki kell emelnem, milyen szépen szerepelt a magyar cserkészi fjúsá g az, az hiszem, két évvel ezelőtt Angliában tartott világ-jamboree-n, úgyhogy csak Örülhetünk annak, hogy a következő világjamboree-t itt tartják meg Magyarországon, illetőleg Budapest közelében, amely, remélem, nemcsak propaganda lesz és nemcsak