Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.
Ülésnapok - 1931-94
440 Az országgyűlés képviselőházának sadalom foglalkoztak, az állam feladata voltaképpen csak subszidiárius, kisegítő volt, akkor teljesítette kötelességét, ha az illető felekezet, társadalom vagy község ebben az irányban a ráháruló kötelezettségeknek eleget tenni nem tudott, másfelől pedig az állam tevékenysége abban nyilvánult meg, hogy fizetéskiegészítések útján a tanítószemélyzetet valahogy abba a helyzetbe hozta, hogy megélni tudhasson. T. Ház! Akár az államtól veszem, akár az állam teljesíti, akár a község teljesíti, akár a felekezet teljesíti, az kétségtelenül mind egy zsebből fedeződik, a dolgozó polgárság, az adófizető polgárság zsebéből, mert az állam is adók útján szedi ezt be, a községi pótadó vagy külön iskolai adó útján szedik be, s ma már a felekezetek is kötelesek és kényszerülve vannak ezen a címen adókat beállítani, sőt az adóikat is felemelni. Meg kell állapítanom, hogy a fenntartás mai rendszere egyfelől nincs arányban az arányos teherviselés elvével, másfelől különösen a helyi szolgáltatásoknál jelentkező rendkívül súlyos viszonyok nyugtalanságot teremtenek részint magánál a tanszemélyzetnél, részint pedig oyan nehézségeket is okoznak, amelyeken a hatóságok keresztülmenni sem tudnak, különösen az anyagi fedezet miatt. Sőt azt is meg kell állapítanunk, hogy miután az értékegy s egeknél a búza ára leesett, most már a fizetéskiegészítések útján voltaképpen a fizetéseknek nagy részét maga az állam teljesíti. Ehhez járulnak még az elemi iskolák fenntartásával kapcsolatos dologi kiadások, amelyeket az állam igyekszik a községekre áthárítani. Viszont a felekezeteknél is súlyos bajok jelentkeznek ezen a téren, mert hiszen eddig a községek, amelyek a felekezeteket különösen nagyobb városokban segítették* kénytelenek a mai helyzet miatt ezt a segítséget is megvonni. így minden oldalon az iskolák dologi kiadásai miatt is adóemelés jelentkezik, zűrzavar és káosz van. Tisztázni kelj még, hogy kire tartozik az iskolák fenntartása, különösen a dologi kiadások kérdése. Tisztázni kell, hogy ugyanaz az adófizető polgár háromféle módon ebből a célból megterhelve ne legyen. A községek háztartásának rendezésével kapcsolatban ezt a legfontosabb kulturális feladatot, az elemi iskolák fenntartásának kérdését rendezni kell. Ezt azért mondtam el itt, a központi cím rendjén, mert külön is fel akartam hívni a miniszter úr figyelmét Horváth püspök úrnak 1931-ben elmondott költségvetési beszédére, mert az abban foglalt elgondolás körülbelül a helyes vágányt jelöli meg, amely irányban haladni kell és amely irányban ezt a feladatot megoldani lehetséges. (Petrovácz Gyula: Ez az egyedüli helyes irány!) A toldozó-foltozó takarékossági munkával ez a kérdés meg nem oldható. Az iskolafenntartás kérdését újból gyökeresen rendezni kell, ezeknek a törvényeknek rendelkezéseire is figyelemmel. A másik, amire rá akarok mutatni, az, hogy a miniszter úr egyik eljárása ellen súlyos kifogásom van, mert az kisembereket sért. Akerektisztai vallásalapítványi birtok bérbeadásának kérdése ez. Ebben a tekintetben a miniszter úrhoz interpellációt is intéztem. A miniszter úr erre az interpellációra nekem választ adott, az a válasz azonban felületes volt, a miniszter urat nem (helyesen tájékoztatták és én a, kultuszkormányzat eljárását határozottan a kisemberek érdekei ellen valónak látom. Ezt meg kell mondanom azért, mert nincs módomban 9Jf„ ülése 1932 június 1-én, szerdán. máskép ezt a kérdést a miniszter úr szine előtt szóvátennem. A tényállás a következő: Püspökladány határában van egy kilencszázegynéhány holdas vallásalapítványi terület, kerektisztai puszta. (Karafiáth Jenő vallás- és közoktatásügyi miniszter: Nem, ez a kereki puszta. A másik a kerkápo'yi Bodoralapítványnál szerepel, ez pedig Püspökladánynál van!) Méltóztassék csak engem meghallgatni. A kilencszázholdas birtok bérletére bérlőtársaság alakult ezelőtt 16 esztendővel, kisemberekből. Ennek a bérlőtársaságnak szabályzatát a földmívelésügyi miniszter jóváhagyta. Ezek hosszú időn keresztül becsülettel teljesítették kötelességüket. Az utóbbi időben a bérlőtársaság vezetősége, különösen pedig vezetője, hibát követett el. Több pénzt szedett be a kisemberektől, mint amennyit a vallásalapítványnak fizetett. A társai, az ellenőrök nem ellenőrizték kellőképpen. A bérlőtársaság tagjai, ezek a becsületes, derék magyar emberek^ bűnvádi feljelentést tettek a vezetőjük ellen és felelősségre akarták vonatni az ellenőrzőket. Ezek, mikor ellenük fordultak, valószínűleg összeköttetéseik révén egy külön bérlőcsoportot szerveztek, kiváltak a bérlőtársaságból és a volt felelős vezetők külön ajánlatot adtak^ be, ami valamivel jobb volt, mint a bérlőtársaság eddigi ajánlata. A vége az lett a dolognak, hogy a miniszter úr se a bérlőtársaságot, se ezeket nem bízta meg, hanem kettészakította őket. (Karafiáth Jenő vallás- és közoktatásügyi miniszter: Salamoni megoldás! Es még két helyet fenntartottam a régiekre nézve!) Ezt az eljárást rendkívül súlyos hibának tartom, mert ennek következménye az lett, hogy ezek az emberek, akik a bérlőtársasággal szemben bűncselekményt követtek el, elérték céljukat, mert azoknak egy részét, akik tizenhét esztendőig becsületeden teljesítették kötelességüket, elütötték ettől a bérlettől. (Kuna P. András: Szégyen!) Még az is súlyosan esik a latba, hogy a földbirtokrendezés során ennek a földbérlőtársaságnak a tagjai nem is kaptak hosszú időre ilyen vallásalapítványi bérleteket. Kihagyták őket, mert benne ültek egy nagy bérletben, és most nagyobb részük, akiket a miniszter úr kihagyott, teljesen föld nélkül van. Hozzá még ennek a bérlőtársaságnak az élére L. Nagy Antal személyében a miniszter úr odaállított egy olyan embert, aki eddig a régi bérlőtársaságnak az ellenőre volt, akinek tehát ellenőriznie kellett volna ennek az elnöknek a manipulációit, aki ellen a bérlőtársaság bűnvádi feljelentést tett. Ez az L. Nagy Antal lett odaállítva, mint megbízható ember, aki a múltban sem fizette be a maga haszonbértartozását a bérletből folyólag, hanem a bérlőtársaság fizette be helyette. Hát, mélyen tisztelt miniszter úr, egy ilyen bérlőtársaságat, amely 17 extender«; becsülettel teljesíti a^ kötelességét, elütni ettől a bérlettől helyénvalónak^ nem tartom és ezen kisemberek érdekében szót is emelek. Elnök: Szólásra következik? Takách Géza jegyző: Petrovácz Gyula! Petrovácz Gyula: Mélyen tisztelt Képviselőház! Szükségét érzem annak, hogy mégegyször szóvátegyem azt, amit már az általános' vitában voltam bátor elmondani, hogy a miniszter úrnak a magam részéről ismételten is megköszönjem azt a lojális magatartását, melyet az én határozati javaslataimmal szemben itt a Ház előtt tanúsított, amikor a maga részéről kijelentette, hogy anélkül is, hogy mi ezt a,magiunk részéről idehoztuk