Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.

Ülésnapok - 1931-86

36 Àz of szag gyűlés képviselőházának got választja a miniszteri székből, van mód arra, hogy ugyanilyen hangon válaszoljak. (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: ön kezdte!) En önnel szemben nem kezdtem, de folytatni fogom, figyelmeztetem, hogy folytatni fogom! (Zaj a jobboldalon. — Simon András: Na, na! Nem ajánlatos ez a fenyegetés!) Nem méltóztatik ajánlani? Mi baj van abból, hogy ön nem ajánlja és miért nem ajánljad (Simon András: Mert visszafelé sülhet el ez a fenyegetés!) Nem, kérem, ez tisztán csak annak következménye, hogy az ellenzéki kritikát semmi körülmények között sem a többségi párt, sem pedig at. miniszter úr által nem fogjuk korlátoztatni engedni és megállapítani, hogy az milyen módon történjék. (Pesthy Pál: Ez egyéni gusztus dolga!) Igen, ez tisztára egyéni gusztus dolga, ugyanúgy, mintahogy egyéni gusztus volt az is, amikor a népjóléti minisztérium ügyében nekem az urak egyhangúlag azt a választ adták, hogy nekem majd módomban lesz bocsánatot kérni. (Simon András: Még az sem fejeződött be egészen, képviselő úr. — Farkas István: Még most sem? — Zaj.) Méltóztassék megengedni, hogy azt kérjem az'igazságügyminiszter, úrtól, hogy a magyar társadalomnak ezt a nemes hagyományokon élő, a magyar intelligencia jelentékeny részét képező, a régi magyar szabadságmozgalmakban első- helyen vezérkedő, mindig függetlenségben^ élő és függetlenséget élvező társadalmi rétegét, még a közhangulatok hatása alatt se engedje elpusztulni. Ennek az országnak, amely megtalálja a módot arra, hogy minden egyes társadalmi rétegén, amely bajbajutott, segítsen (Farkas István: Na nem, a munkásosztályon és a középosztályon sem segít!) és ennek a kormányzatnak meg kell találnia a módot és lehetőséget arra, hogy segítsen ezeken az embereken, akik ott élnek ma a végveszedelem határán, akiknek az örvénybe való lecsúszása nemcsak rájuk nézve jelent veszedelmet, hanem veszedelmet jelent az egész társadalomra is. Egy intelligens, kenyérnélküli társadalmi réteg ez, amely hozzá van szokva ahhoz, hogy yezetőszerepet játszék a társadalomban. • Ezt az intelligens társadalmi réteget lecsúszni engedni a proletariátus soraiba, és rákényszeríteni arra, hogy mástól, mint a fennálló társadalmi rendtől várja sorsának jobbrafordulását

% olyan veszedelmes játék az egész ország közéletével, amellyel szemben ideig-óráig lehetséges tapaszokat alkalmazni, végeredményben azonban ezen csak az illető társadalmi réteg sorsának jobbrafordulasa segíthet. (Felkiáltások a jobboldalon: Hogyan lehet segíteni hogyan?) Lehet segíteni t. képviselőtársaim. Legelsősorban a múltbeli hibákat méltóztassék kiküszöbölni. Sajnos, előfordult, hogy a közmunkaalkalmakat nem azok kapták, akik rászorultak. Hosszú időkön keresztül voltak itt kenyérlehetŐségek, amely kenyérlehetősógek kiosztásánál sajnos, elsősorban nem azok vétettek figyelembe, akiket elsősorban figyelembe kellett volna venni. Most is azt mondom, hogy igenis, meg kell találni a módot arra,: hogy a közmunkaalkalmakból kifolyólag a darab kenyérhez elsősorban úgy az árvaszékeknél, mint az ügygqndnoki kirendeléseknél, mint a csődtömeggondnoki kirendeléseknél azok jussanak hozzá, akik arra a legjobban xá vannak szorulva.'Pillanatnyilag tehát így lehetne segíteni. Nem azt mondom, hogy ez világrengető segítség, de egy vízbefuló részére elég, ha egy • 6. ülése 193% május 13-án, szerdán. szál deszkát nyújtanak felé. Mindenesetre az kell hogy legyen a helyzet, hogy a jobb szituációban lévő emberek részére nem kell odadobni a még élő hatalmas ügyvédi hitbizományokat, amelyeknek kiosztása, vagy pedig kiadása a hatóságoktól függ, hanem igenis, abban a szomorú társadalmi szituációban, mint mondom, az ügyvédség társadalmi helyzete, az ügyvédség gazdasági elhelyezettsége, nem lehet érdektelen az egész ország szociális kérdéseinek megoldására és az országban lévő állapotoknak a kimélyítésére, vagy ki nem mélyítésére s ezért ezt a társadalmi réteget a kormányzatnak és az országnak nem szabad letaszítania a proletariátus soraiba. Fájdalommal látom, — és nem vagyok híve ennek — hogy az egyik oldalról követelik a polgári társadalom terheinek lecsökkentését, a másik oldalon pedig követelnek különféle kedvezményeket és különféle anyagi javakat az egyik társadalmi osztály részére. (Jánossy Gábor: Pedig ez történik!) Magam húzom alá» hogy nem ezt teszem, mégis ismételten meg keil mondanom, a tisztviselői kérdésben azokat az igazságtalanságokat, amelyek a legnagyobb mértékben fájnak, amelyek sebeket okoznak, amely sebek gennyeznek s ilyen sebek azok a különbségek, amelyek az ugyanazon tisztviselői kategóriába tartozó, de különféle igazgatási ágakban működő tisztviselők gazdasági elhelyezettsége tekintetében fennátlanak. Ez az igazságtalanság legelsősorban sújtja a bírói kart, amelynek függetlenségére pedig annyira nagy figyelemmel kellene lennünk és ezeket az igazságtalanságokat teljes mértékben meg kellene szüntetnünk. Méltóztassanak elhinni, hogy egy bíró, aki már hivatásánál fogva is, hogy úgy mondjam, feladata magaslatán áll, könynyebben fogja tudomásul venni azt, hogy fizetését ismételten redukálták, hogy családi pótlékát, lakbérét redukálták akkor, ha a másik oldalról nem fog tudomást szerezni arról, hogy a költségvetésben bizonyos rovatok szilárdan állnak, mint a hegy, szilárdan, mint a sziklaszirt és ezek nem azok a pénzek, amelyek ő hozzá folynak be, hanem azok a jutalmak, amelyek más tisztviselői kategóriákhoz folynak. Egy országban az ország tisztviselőkarától a legnagyobb önmegtartóztatást lehet követelni, egy országban a tisztviselői kartól a nemzet érdekében lehet követelni azt, hogy most pedig teljes mértékben húzódj vissza a fészkedbe, igényeidet szorítsd le a lehető legminimálisabbra, de nem lehet követelni egyes társadalmi osztályoktól, fontos funkciót betöltő tisztviselői rétegektől azt, hogy ők mérsékeljék a maguk igényét, vegyék tudomásul, hogy náluk bizonyos mérséklések történjenek és ugyanakkor inas kategóriákban, amelyek kevésbbé fontos tevékenységeket végeznek, ezek a mérséklések nem történnek meg. (A klotürlámpa kigyullad.) Sajnálom, hogy időm lejárt, de majd módomban lesz az igazságügyi tárcával kapcsolatos egyéb mondanivalóimat más alkalommal elmondani. Az igazságügyi tárca költségvetését nem fogadom el. (Helyeslés balfelől.) Elnök: Szólásra következik? Patacsi Dénes jegyző: Feliratkozva nines senki! Elnök: Szólásra feliratkozva nincs senki. Kíván-e valaki szólani? (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. Az igazságügy: miniszter úr óhajt nyilatkozni. Zsitvay Tibor igazságügy miniszter: Mélyen t. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Ez a költségvetés,