Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.

Ülésnapok - 1931-93

Az országgyűlés képviselőházának 9 Krüger Aladár előadó: T. Képviselőházi A Kép viselőiház május 13-án tartott ülésén Peyer Károly országgyűlési képviselő urat a Ház ülé­sében tanúsított magatartása miatt a házszabá­lyok] 193. §-ának 1. bekezdése alapján az elnök javaslatára egymásután kétízben a mentelmi bizottsághoz utasította. A mentelmi bizottság az ügy tárgyalására 1932. május (hó 19. napjának délelőtt 11 óráját tűzte ki és a tárgyalás idejéről, helyéről a ne­vezett képviselőt értesítette. A mentelmi bizott­ság a tényállást a Képviselőház Naplója szerint megállapította. Megállapította a mentelmi bizottság azt is, hogy Peyer Károly képviselő úrnak a men­telmi bizottsághoz való utasítása a házszabá­lyok hivatkozott szakaszának megfelelőleg tör tént. Megállapította a mentelmi (bizottság azt is, hogy a használt kifejezések sértik a parlamenti illemet és a képviselő cselekedete sérti a Ház elnökével szemben kötelező házszabályszerű magatartást is és azt is megállapította, hogy a kifejezéseknek ismételt és a mentelmi bizottság elé való utasítás után az elnökkel szemben tör tént használata bizonyos tervszerűségre is mu­tat a képviselő részéről. Megállapította a men­telmi bizottság, hogy a használt kifejezések mind a két alkalommal igen súlyosan sértők voltak. Figyelemmel ezekre és arra is, hogy a neve­zett képviselő úr 1931 december 10-én a Ház ünnepélyes megkövetésére (utasíttatott, 1932 február 4-én pedig jegyzőkönyvi megrovásban is részesült, tehát a jelen országgyűlés tartama alatt vele szemben a mentelmi bizottság hasonló esetekből kifolyólag korábban már kétszer ja­vaslatot tett, melyeket a Ház határozattá is emelt, javasolja a mentelmi bizottság a t. Kép­viselőháznak, hogy Peyer Károly képviselő a házszabályok 195. §-ának 2. bekezdése értelmé­ben a Házból és annak, üléseiből 15 ülésnapra ideiglenesen zárassék ki. (Reisinger Ferenc: Hallatlan! — Kabók Lajos: Miért nem akaszt­ják fel?) E többségi véleménnyel szemben Györki Imre és Propper Sándor képviselő urak java­solják, hogy a mentelmi 'bizottság előterjeszté­sét a Képviselőház ne fogadja el, hanem mondja ki, hogy a kitiltás csupán egy ülés­napra terjedjen. (Propper Sándor: A kisebbségi véleményt óhajtanám megokolni.) Elnök: Tessék. Propper Sándor: T. Képviselőház! Kisebb­ségi véleményt terjesztettünk elő, mert az elő­terjesztést túlságosan^ szigorúnak tartjuk. Ha ennek a bizonyos ülésnapnak eseményeit re­konstruálja a t. Képviselőház, a túlsó oldalnak is el kell fogadnia ezt az álláspontot. (Zaj jobb­felőh — Halljuk! Halljuk!) Elnök: Csendet kérek, t. képviselő urak. Propper Sándor: Akik itt voltak az ülésen, tudják maguk is, hogy az ülés elején halálos csend volt a Képviselőház üléstermében, min­denki _ figyelmesein hallgatta a miniszterelnök előterjesztését. Olyan csend volt, hogy bizony néha még iái miniszterelnök úr beszédét is hal­lani lehetett. (Farkas István: Pedig az nehéz! — Derültség.) Csak később tört ki azután a vi­har, amire a mi szerény felfogásunk szerint a miniszterelnök úr adott alkalmat. A miniszter­elnök úr ugyanis ia napló tanúsága szerint a többi között azt mondotta, hogy kéri a túloldali képviselőtársait, hogy «azokat a munkaalkalmabait, amelyek vidéken vámnak, ne méltóztassanak megnehezíteni s lehetetlenné KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ VUL ülése 1932 május 31-én, kedden. 415 tenni». Közbeszólás formájában mi ezt helyre­igazítottuk, mire a miniszterelnök úr így foly­tatta (olvassa): «Nagyon sok helyen ia mező­gazdasági munkások leszerződését a szocialista­párt megakadályozza, vagy visszatartja». T. Képviselőház! Ez tájékozatlanság volt a miniszterelnök úr részéről, (Kertész Miklós: Igen súlyos tájékozatlanság!) mert a mi pár­tunk részéről sohasem történik olyan • akció. amely iái munkaalkalmakat akarja szűkíteni, vagy lehetetlenné tenni. Ellenkezőleg, a minisz­terelnök úrnak is tudnia kell, r mint ahogyan tudja minden miniszter, akinél el szoktunk járni, hogy mi állanóan azon fáradozunk, hogy munkaalkailmakat teremtsünk, hogy a nagyfokú munkanélküliség minél inkább csökkenjen. Mi tehát munkaalkalmak teremtéséért küzdünk, nem pedig az ellenkezőjéért. Peyer t. képviselőtársamnak tehát, úgyis mint a szaikszervezeti tanáíes vezető titkárá­nak, feltétlenül igaza volt és oka volt vissza­utasítani ezt a méltatlan vádaskodást, mert ha ez ellenmondás nélkül marad, akkor ez a munkanélküliek elkeseredett nagy táborában igazán rossz vért szül és helytelen színben tünteti fel azokat, akik az ő érdekeiket a par­lamentben képviselik. Mi csak azt akartuk és azt akarjuk, hogy a felelős funkcionáriusok jól fontolják meg, hogy mit mondanak és mi­előtt valamit kijelentenek, különösen ha ilyen súlyos dolgokat jelentenek ki, alaposan tájé­koztassák magukat. Néhány szót szólnom kell még az őlnö'klés­ről is. Kisebbségi véleményem indokainak ettől a részétől azonban, miután látom, hogy Puky alelnök úr nincs jelen, ezúttal eltekintek, de más alkalommal szóvá kell tennem az elnökést általában és különösen Puky alelnök úr elnök­lését. Ezek a szempontok azok, amelyek bennün­ket arra késztettek, hogy különvéleménnyel él­jünk és kérjük a t. Házat, hogy ne méltóz­tassék elfogadni ezt a szigorú előterjesztést, hanem a kisebbségi véleményben foglalt elő­terjesztést, mintán nemcsak Peyer képviselő­társunk ragadtatta el magát ebben a kérdés­ben, hanem a miniszterelnök úr is. Vele szem­ben nem járhatunk el. Peyer Károllyal szem­ben azonban eljárunk, de hogy ez az eljárás méltányos r legyen, nagyon kérem a t. Házat, méltóztassék a kisebbségi véleményt elfogadni. Most mégis visszatérek az elnöklés kérdé­sére, hogy végre túl legyünk ezen a dolgon is, és ne kelljen még egyszer szót emelnem, ebben a kérdésiben. Ami az elnöklés kérdését illeti, erre nem akartam ez alkalommal kitérni, tény azonban az, hogy az elnöklés során sokszor nem einöklést, hanem draufgänger módszereket vagyunk f kénytelenek tapasztalni és eltűrni, ami igazán nem szolgálja a közérdeket és nem szolgálja a tárgyalási rendet. Elismerem, hogy Puky alelnök úr igyeke­kezett hibáját jóvátenni azzal, hogy egy dél­utáni lapban nyilatkozatot tett közzé, amely következőképpen hangzik. (Halljuk! jobbfelöl. — Olvassa:) «Nagyon természetes, hogy amikor én ülök az elnöki székben, a tárgyalások vezetésének és rendjének biztosítása érdekében a házszabá­lyok szerint rendelkezésemre álló eszközöket igénybe veszem. Ha ezzel egyik-másik képvi­selőtársamnak, vagy italán éppen az egész párt­nak neheztelését vonom magamra, ezt őszintén sajnálom, de abban a feltevésben vagyok, hogy higgadtabb megfontolás után ők is igazat kell, hogy adjanak felfogásomnak, amely szerint a 57

Next

/
Oldalképek
Tartalom