Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.

Ülésnapok - 1931-93

Az országgyűlés képviselőházának 9 Krüger Aladár előadó: T. Képviselőházi A Kép viselőiház május 13-án tartott ülésén Peyer Károly országgyűlési képviselő urat a Ház ülésében tanúsított magatartása miatt a házszabályok] 193. §-ának 1. bekezdése alapján az elnök javaslatára egymásután kétízben a mentelmi bizottsághoz utasította. A mentelmi bizottság az ügy tárgyalására 1932. május (hó 19. napjának délelőtt 11 óráját tűzte ki és a tárgyalás idejéről, helyéről a nevezett képviselőt értesítette. A mentelmi bizottság a tényállást a Képviselőház Naplója szerint megállapította. Megállapította a mentelmi bizottság azt is, hogy Peyer Károly képviselő úrnak a mentelmi bizottsághoz való utasítása a házszabályok hivatkozott szakaszának megfelelőleg tör tént. Megállapította a mentelmi (bizottság azt is, hogy a használt kifejezések sértik a parlamenti illemet és a képviselő cselekedete sérti a Ház elnökével szemben kötelező házszabályszerű magatartást is és azt is megállapította, hogy a kifejezéseknek ismételt és a mentelmi bizottság elé való utasítás után az elnökkel szemben tör tént használata bizonyos tervszerűségre is mutat a képviselő részéről. Megállapította a mentelmi bizottság, hogy a használt kifejezések mind a két alkalommal igen súlyosan sértők voltak. Figyelemmel ezekre és arra is, hogy a nevezett képviselő úr 1931 december 10-én a Ház ünnepélyes megkövetésére (utasíttatott, 1932 február 4-én pedig jegyzőkönyvi megrovásban is részesült, tehát a jelen országgyűlés tartama alatt vele szemben a mentelmi bizottság hasonló esetekből kifolyólag korábban már kétszer javaslatot tett, melyeket a Ház határozattá is emelt, javasolja a mentelmi bizottság a t. Képviselőháznak, hogy Peyer Károly képviselő a házszabályok 195. §-ának 2. bekezdése értelmében a Házból és annak, üléseiből 15 ülésnapra ideiglenesen zárassék ki. (Reisinger Ferenc: Hallatlan! — Kabók Lajos: Miért nem akasztják fel?) E többségi véleménnyel szemben Györki Imre és Propper Sándor képviselő urak javasolják, hogy a mentelmi 'bizottság előterjesztését a Képviselőház ne fogadja el, hanem mondja ki, hogy a kitiltás csupán egy ülésnapra terjedjen. (Propper Sándor: A kisebbségi véleményt óhajtanám megokolni.) Elnök: Tessék. Propper Sándor: T. Képviselőház! Kisebbségi véleményt terjesztettünk elő, mert az előterjesztést túlságosan^ szigorúnak tartjuk. Ha ennek a bizonyos ülésnapnak eseményeit rekonstruálja a t. Képviselőház, a túlsó oldalnak is el kell fogadnia ezt az álláspontot. (Zaj jobbfelőh — Halljuk! Halljuk!) Elnök: Csendet kérek, t. képviselő urak. Propper Sándor: Akik itt voltak az ülésen, tudják maguk is, hogy az ülés elején halálos csend volt a Képviselőház üléstermében, mindenki _ figyelmesein hallgatta a miniszterelnök előterjesztését. Olyan csend volt, hogy bizony néha még iái miniszterelnök úr beszédét is hallani lehetett. (Farkas István: Pedig az nehéz! — Derültség.) Csak később tört ki azután a vihar, amire a mi szerény felfogásunk szerint a miniszterelnök úr adott alkalmat. A miniszterelnök úr ugyanis ia napló tanúsága szerint a többi között azt mondotta, hogy kéri a túloldali képviselőtársait, hogy «azokat a munkaalkalmabait, amelyek vidéken vámnak, ne méltóztassanak megnehezíteni s lehetetlenné KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ VUL ülése 1932 május 31-én, kedden. 415 tenni». Közbeszólás formájában mi ezt helyreigazítottuk, mire a miniszterelnök úr így folytatta (olvassa): «Nagyon sok helyen ia mezőgazdasági munkások leszerződését a szocialistapárt megakadályozza, vagy visszatartja». T. Képviselőház! Ez tájékozatlanság volt a miniszterelnök úr részéről, (Kertész Miklós: Igen súlyos tájékozatlanság!) mert a mi pártunk részéről sohasem történik olyan • akció. amely iái munkaalkalmakat akarja szűkíteni, vagy lehetetlenné tenni. Ellenkezőleg, a miniszterelnök úrnak is tudnia kell, r mint ahogyan tudja minden miniszter, akinél el szoktunk járni, hogy mi állanóan azon fáradozunk, hogy munkaalkailmakat teremtsünk, hogy a nagyfokú munkanélküliség minél inkább csökkenjen. Mi tehát munkaalkalmak teremtéséért küzdünk, nem pedig az ellenkezőjéért. Peyer t. képviselőtársamnak tehát, úgyis mint a szaikszervezeti tanáíes vezető titkárának, feltétlenül igaza volt és oka volt visszautasítani ezt a méltatlan vádaskodást, mert ha ez ellenmondás nélkül marad, akkor ez a munkanélküliek elkeseredett nagy táborában igazán rossz vért szül és helytelen színben tünteti fel azokat, akik az ő érdekeiket a parlamentben képviselik. Mi csak azt akartuk és azt akarjuk, hogy a felelős funkcionáriusok jól fontolják meg, hogy mit mondanak és mielőtt valamit kijelentenek, különösen ha ilyen súlyos dolgokat jelentenek ki, alaposan tájékoztassák magukat. Néhány szót szólnom kell még az őlnö'klésről is. Kisebbségi véleményem indokainak ettől a részétől azonban, miután látom, hogy Puky alelnök úr nincs jelen, ezúttal eltekintek, de más alkalommal szóvá kell tennem az elnökést általában és különösen Puky alelnök úr elnöklését. Ezek a szempontok azok, amelyek bennünket arra késztettek, hogy különvéleménnyel éljünk és kérjük a t. Házat, hogy ne méltóztassék elfogadni ezt a szigorú előterjesztést, hanem a kisebbségi véleményben foglalt előterjesztést, mintán nemcsak Peyer képviselőtársunk ragadtatta el magát ebben a kérdésben, hanem a miniszterelnök úr is. Vele szemben nem járhatunk el. Peyer Károllyal szemben azonban eljárunk, de hogy ez az eljárás méltányos r legyen, nagyon kérem a t. Házat, méltóztassék a kisebbségi véleményt elfogadni. Most mégis visszatérek az elnöklés kérdésére, hogy végre túl legyünk ezen a dolgon is, és ne kelljen még egyszer szót emelnem, ebben a kérdésiben. Ami az elnöklés kérdését illeti, erre nem akartam ez alkalommal kitérni, tény azonban az, hogy az elnöklés során sokszor nem einöklést, hanem draufgänger módszereket vagyunk f kénytelenek tapasztalni és eltűrni, ami igazán nem szolgálja a közérdeket és nem szolgálja a tárgyalási rendet. Elismerem, hogy Puky alelnök úr igyekekezett hibáját jóvátenni azzal, hogy egy délutáni lapban nyilatkozatot tett közzé, amely következőképpen hangzik. (Halljuk! jobbfelöl. — Olvassa:) «Nagyon természetes, hogy amikor én ülök az elnöki székben, a tárgyalások vezetésének és rendjének biztosítása érdekében a házszabályok szerint rendelkezésemre álló eszközöket igénybe veszem. Ha ezzel egyik-másik képviselőtársamnak, vagy italán éppen az egész pártnak neheztelését vonom magamra, ezt őszintén sajnálom, de abban a feltevésben vagyok, hogy higgadtabb megfontolás után ők is igazat kell, hogy adjanak felfogásomnak, amely szerint a 57