Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.
Ülésnapok - 1931-93
412 Az országgyűlés képviselőházának magas műveltség céljára szolgáló ösztöndíjakról szól, 5. §-a — a második bekezdés — akképpen szól (olvassa): «Az egyetemek és a főiskolák, illetőleg az Országos Magyar Gyűjteményegyetem Tanácsa, vagy az Országos Termé szettudományi Tanács által minősített pályázók közül az Ösztöndíjtanács jelöli ki azokat, akiket a vallás- és közoktatásügyi miniszternek indokolt javaslattal az ösztöndíj adományozására előterjeszt. A vallás- és közoktatásügyi miniszter a javaslat felett határoz, a jelöltekkel szemben azonban csak a visszautasítás joga illeti meg.» (Erődi-Harrach Tihamér: Nagyon alaposan szelektálják azokat, akiket külföldre küldenek!) Soha sem történt azonban visszautasítása azoknak, akiket az Ösztöndíjtanács előterjesztett és én is megnyugtathatom a t. képviselő urat, hogy sohasem fogok élni ezzel a vétójoggal azokkal szemben, akiket az Ösztöndíjtanács — bizonyára nem politikai befolyásolás alapján, nem a ma hallott jobb-, vagy baloldalról jövő befolyás alapján, hanem a tiszta igazság, a munka és a képesség alapján — jelöl ki. (Simon András: Ezt minden évben elmondják, programmszerűen !) r Vázsonyi János t. képviselőtársam ma délután folyamán volt szíves megemlíteni, hogy helyesebbnek tartaná, ha az állami oktatásra helyeznénk nagyobb súlyt a felekezeti iskolákkal szemben. Elővette a költségvetés két tételét és azt mondotta, hogy sokkal többe kerülnek a felekezeti iskolai tanítók, mint az állami iskolai tanítók. A t. képviselő urat szükségesnek tartom felvilágosítani, hogy nagy tévedésről van szó, mert először is a nem állami tanítói személyzet száma 11.270, az államiaké pedig 4700. Azonkívül a költségvetésben globálisan foglaltatik az állami tanítókra vonatkozó illetmények összege. Tehát a kettő között nem lehet összehasonlítást tenni, mert egyrészt nem egynemű dolgokról van szó, másrészt pedig legalább is két és félszer akkora a felekezeti tanítók létszáma, mint az állami tanítóké. (Szabóky Jenő: Majd megtanulja, még fiatalember! — Derültség jobb felől.) Petrovácz Gyula i. képviselőtársam szóvátett olyan kérdéseket, amelyekről már az előző ülés alkalmával voltam bátor 'bejelentést tenni, En a legnagyobb lelkiismeretességgel igyekszem ezzel a kérdéssel foglalkozni és a legnagyobb készséggel vagyok hajlandó magamévá tenni azokat a gondolatokat, amelyeket a t, képviselő úr itt előterjesztett. Hiszen mielőtt ő ezt az előterjesztést megtette, már összehívtam az év elején az erre vonatkozó értekezletet. Hogy most nem hívtam össze megint ezt az értekezletet, ennek oka az, hogy a költségvetéssel kapcsolatos tárgyalások minden szabad percemet ezidőszerint igénybevették, de készséggel kijelentem, hogy a legközelebbi jövőben megteszem a szükséges intézkedéseket és ezekkel a kérdésekkel ismételten foglalkozni fogok. (Elénk helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Egyáltalán reám nézve irreleváns, akár elfogadjuk ezt a javaslatot, akár nem. Ha a t. Ház úgy tartja, ha azt méltóztatik kívánni, hogy megfelelő időben terjesszek elő javaslatot, erre megjegyzem, mint méltóztatnak is tudni, hogy nagyobb ereje van az olyan miniszteri szónak, amely elhangzik ebben a tekintetben. (Ügy van! — Helyeslés jobb felől-) Méltóztassék tehát ebben a tekintetben is megfelelően határozni, de én a magam részéről sokkal fontosabfona/k és jelentősebhnek tartom azt a nyilatkozatot, hogy foglalkozni fogok ezzel a kérdéssel, mint azt a 93. ülése 1932 május 31-én, kedden. határozati javaslatot, amely szerint megfelelő időben terjesszek elő javaslatot; a megfelelő időt ugyanis én fogom megállapítani. Ezzel minden olyan felszólalásra választ adtam, amelyek általános érdékűek. Engedelmet kérek, ha valamelyik képviselőtársam felszólalására nem feleltem volna, azonban mindazoknak a t. képviselőtársaimnak, akik bizonyos szakkérdésben érdeklődést méltóztatnak mutatni, így Petrovácz Gyula és Kocsán Károly képviselőtársaimnak, vagy bárki másnak is, aki a dolgok iránt érdeklődik, — mint már tegnap is bátor voltam bejelenteni — a legnagyobb készséggel állok rendelkezésére, sőt az előzetes bizalmas beszélgetéseken is, amelyek ezt a kérdést hivatva lesznek előkészíteni, nagyon szívesen adok részt képviselőtársaimnak és kérem szíves támogatásukat és hozzájárulásukat. (Helyeslés jobb felől.) Ezt a rendszert fogom követni különben minden egyéb más kérdésben is. Mielőtt a költségvetéshez szerencsém lehetett volna, nem sajnáltam a fáradságot: tíz esztendőre visszamenőleg a kultusztárcára vonatkozó anyagot átnéztem és minden képviselőtársamról tudom, mikor és miről tett említést. Mivel pedig én az élet embere vagyok, igen nagy súlyt helyezek arra, hogy képviselőtársaim milyen jó ideákkal jöttek a t. Ház elé és ezeket az ideákat, amennyiben azokat a magam részéről helyeseknek tartom, iírvekezni is fogok megvalósítani. (Helyeslés jobbfelől.) így, mint tegnap is jeleztem, nagy súlyt helyezek arra, hogy a gyorsírás tanítása is bevezettessék az iskolákba. (Elénk helyeslés a Ház minden oldalán.) Ezt Puky elnök úr terjesztette be. s én azóta már azt az értesítést is kaptam, hogy ennek bevezetése nem is fog nagyon sokba kerülni, sőt mondhatnám semmibe sem fog kerülni, amennyiben a Gyorsírószövetséggel azóta folytatott tárgyalásaim során — tehát tegnap óta, méltóztatnak látni, hogy itt is meglehetősen gyorsan cselekedtem — (Malasits Géza: Villámember! Annál, ami nem kerül semmibe! — Felkiáltások jobbfelől: Ez is baj? Az a baj, hogy nem kerül semmibe?) arról értesültem, hogy a nyár folyamán tartandó kurzusokon már ki fogjuk képezhetni azokat a tanárokat, akik,, mint a gyorsíró szakvélemény mondja, képesek lesznek arra, hogy a diákokat a következő esztendőben már taníthassák. Ami a polgári iskolákat illeti, ha méltóztatnak súlyt helyezni arra, hogy ott is bevezessük a gyorsírást, (Helyeslés.) ahhoz bizonyos összeg szükséges, sajnos, csak úgy approximativ számítás szerint körülbelül 40.000 pengőre volna egy esztendőben szükség. Ez természetesen a mai viszonyok között, ne méltóztassék rossznéven venni, de bizonyos meditáció tárgya kell, hogy legyen. Végül legyen szabad kijelentenem, végtelenül sajnálom, hogy Ulain Ferenc képviselőtársamhoz nincs most szerencsém, hogy neki is bizonyos választ adhassak azokra az állítólagos aggodalmakra nézve, amelyeket itt előterjesztett. Előrebocsátom, hogy én a magam résziéről a legnagyobb készséggel bocsátok nyilvános ellenőrzés alá minden olyan számadást, amely az én nevemmel kapcsolatos és az én miniszteri működésemmel bármilyen vonatkozásban is áll és ami iránt a Képviselőház tagjai érdeklődnek. Ez a kérdés tulajdonképpen egy régen eldöntött kérdés. Azt mondta a t. képviselő úr, hogy az alapítványok kérdését illetőleg hivatali elődöm