Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.

Ülésnapok - 1931-93

Az országgyűlés képviselőházának 9 nikákon ezt az összevonást semmi, de semmi áron nem szabad keresztülvinni. Mert ha azt nézzük, hogy a klinikák léte mennyire fontos, akkor -azt kell mondanunk, hogy azok a szakmák, amelyek ma leányszakmákra oszlottak szét, azzal, ha, a; klinikákat összevonják vagy redukálják, úgy az esetleg már önállóságra szert tett szakmák — kisebb sebészi és belgyógyászati szakmák — az önállóságukat elveszítenék. Itt elsősorban szólnom kell azokról a szakmákról, amelyek már mint külön szakmák szerepelnek. A sebészet régente csak mint nagysebészet volt ismert, de ma már a sebészet anynyira fejlődött, hogy részekre tagozódott. Ma már külön sebészete van a végtagsebészetnek, a hasüri sebészetnek, a mellűri-sebészetnek, «K urológiai sebészetnek, a női sebészetnek és külön szakmája van a gégesebészetnek, amelyet gégészet címen ismerünk, s külön szakmája van a fülészetnek. Sajnos, félfüllel már a;zt hallottuk, azt a szomorú hírt hozták mi elénk, hogy a takarékossági szempontok miatt esetleg az egyes klinikai szakmákat összevonjak. így történnék meg például az, hogy aiz orr és gégészetet összevonnák a fülészettel s ,ha a két professzor valamelyik állása megszűnik nyugdíjazás folytán, úgy ez a szakma automatikusan is átmegy a másik professzor kezébe. T. Ház! Vissza; kell mennem körülbelül 30—40 esztendőre, amikor ez a kérdés már egyszer napirenden volt. Előre kell azonban bocsátanom aizt a tényt, amiről, azt hiszem, a miniszter úr is tudomással bír, hogy a gégészet és gégetükör felfedezője: Csermák professzor Magyarországon mutatta be először a gégetükröt. Ez a nagy esemény a magyar nemzetre is kötelességet ró rá oly értelemben, hogy ha ez a szakma önállóságát azóta megtartotta, úgy tartsa meg azt a jövőben is. Ehhez a szakmához járult azután hozzá az illető sebészeti rész is, és így fejlődött ki a gégészetből a nyaksebészet és kapcsolódhat a fülészethet az agysebészet. Ha ezeket. összevonná a kultuszminiszter úr, • akkor előállana az a ferde helyzet, ami Bécsben előállott, ahol a világhírű Hajek, orr-, gégeprofesszor áll e kapcsolt klinikák élén, hogy az orr-, gégészethez odatették a fülészetet is, amihez ő neki semmi szimpátiája nincs, mivel ezzel a szakmával tulajdonképpen nem is foglalkozott. De ha azt vesszük, hogy negyven esztendő óta áll fenn az a harc, amely e téren megindult, amelynek gócpontjában a magyar gégészet is állott és kiterjedt Bécsen és Berlinen keresztül Londonba, ahol a világhírű professzor, Sir Felix Semon, az orvosi szakvilágsajtó képviselője propagálta azt az eszmét, hogy e két szakmát nem szabad egy kalap alá hozni, akkor ma is a mellett kell harcolnunk, hogy ezt a két szakmát ne hozzák együvé. Igaz, hogy külföldön egyes helyeken takarékosságból összehozták ezt a két szakmát, azonban ne felejtsük el, hogy a mi egyetemünkön ez a két szakma egy szerény közkórház keretében van elhelyezve, úgyhogy ha akármelyik szakmában meg is szűntetik a vezető professzor állását, ez olyan minimális tételt jelent a megtakarítás szempontjából és a tudománynak olyan nagy kárt okozna, hogy ezt keresztülvinni nem szabad. Sir Felix Semon régi atyai jó barátom, aki ennek a szakmának igazán nagy úttörője volt, kezében tollal harcolt az egész világ ellen, ahogy ma talán én is próbálok nálunk szerényen harcolni, német származású volt, de 3. ülése 1932 május 31-en, kedden. 4o7 később Angliába került, s lett az angol király udvari orvosa. A nagy német nép azonban a világháborúban nem felejtette el neki azt, hogy ki merte azt a szót mondani, hogy a tengeralattjáró-háború Németországra csak veszélyes és végzetes lehet. Az ő gondolata igaz volt, de a német nép törölte nevét a német tudósok közül. Nekem, mint volt tanítványának és hálás utódjának itt a magyar törvényhozás plénuma, a magyar nemzet előtt kell neki igazságot szolgáltatnom, neki, akit a német nemzet megtagadott, de ő mégis nagy maradt és akkor is jót akart hazájának, amikor intette, hogy ne lépje túl a jogos védelem határát. Ha így tekintjük szakmánkat, akkor igazán beláthatja a mélyen t. Ház, hogy a mi szakmánkért kell küzdeni. Hisz a mi szakmánk is klinikus szakma. Az előbb fejtettem ki, mennyire fontos, hogy a klinikák megtartassanak. Nagyon fontos annyiban is, hogy a fiataloknak, akik ma a klinikákon alkalmazásban vannak, kedvét ne vegyék el azzal, hogy a mostanig rendelet szerint a budget értelmében néhányat hirtelen távozásra kényszerítenek a klinikákról. A kultuszminiszter úrnak atyai jósága és az ügyosztály államtitkárának, Szily ő méltóságának jó szíve folytán valószínűen módot találnak arra, hogy ezeknek a fiataloknak, akik ma a legnagyobb ambícióval dolgoznak és tesznek meg mindent, hogy szakmájukat elsajátíthassák, karrierje ne töressék derékba, hanem hagyják meg nekik legalább azt a módot, hogy kitölthessék azt a rövid .' időt, amelyre kinevezésük szól. Végtelenül fájdalmasan érint egy fiatalembert, aki berendezkedik erre, hogy már az első esztendőben felmondjanak neki. Igaz, hogy az is abnormális és helytelen, hogy ha például nálunk tanárváltozás van és az új tanár jön az ő teljes trénjével, akkor a volt alkalmazottak távozhatnak. (Ügy van! Ügy van!) Ezt sem tartottam soha helyesnek. Miután az idő kissé előrehaladt, és Ulain t. képviselő barátom kérésének engedni akarok, hogy ő is elmondhassa azt, amit ennél a költségvetésnél előadni kíván, azzal a kéréssel fordulok a mélyen t. Házhoz, mielőtt bezárom szerény előadásomat, hogy méltóztassék jó szívvel venni az orvosi rend érdekében és méltóztassék odahatni, hogy klinikáink lehetőleg továbbra is megmaradhassanak, továbbá, hogy a négy egyetem — még ha kicsit nehéz is a helyzet — ne töröltessék el. Gyönyörű szép alkotás ez, amely a kultúrfölényünket az egész világon mindenütt bemutatja: hogy mi vagyunk, létezni akarunk. Amikor végignézem ezt a gyönyörű szép alkotást, akaratlanul is a volt kultuszminiszter úr nagy személye iránti mély elismerésemnek kell itt megnyilatkoznia és azt kell mondanom, lehet, hogy ezt a nagy embert ma talán egyesek még nem értik meg, lehet, hogy az ő jóindulata — hiszen ő is csak gyarló ember — néha egyes kisebb hibákat követett el, azonban az ő nagysága előttem oly magasan égő fáklya, amely lehet, hogy ma még nem világít elég erősen egyesek előtt, de azt hiszem, hogy eljön az idő, amikor az ő nagyságát méltányolni fogják. Ezekután megszavazom a költségvetést. (Helyeslés jobbfelöl.) Elnök: Szólásra következik? Takách Géza jegyző: Ulain Ferenc! Elnök: A képviselő úrnak mindössze egynegyed óra áll rendelkezésére. (Sándor Pál: Ha