Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.
Ülésnapok - 1931-92
354 Az országgyűlés képviselőházának van. Csak röviden akarok rátérni a Pakots képviselő úr által említett s ő általa próbavizsgának, szállóigeként rostavizsgának nevezett vizsgára. (Meskó Zoltán: Ha a képviselőknek kellene ilyen próbavizsgát tenniök. mind megbuknának! — Kabók Lajos: Meskó is! — Meskó Zoltán: Én is, egészen biztosan! Mindig a rostától függ, milyen a lyukbőség! — Karafiáth Jenő vallás- és közoktatásügyi miniszter: Az egészévi előmenetelt kell figyelembe venni!) Elismerem, hogy a szelekcióra az iskolában szükség van, ellenben azt is állítom és kénytelen vagyok állítani azt, hogy érzékenyebb szerv a világon az iskolánál nincs. Az adminisztrációnak feladata, hogy az iskola működésének előfeltételeit biztosítsa. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. (Meskó Zoltán: Ne izgassák most a szülőket, meg a gyermekeket rostavizsgával! Először a kenyérről van szó, azután jöjjön a rosta!) Csendet kérek, Meskó képviselő úr! Szűcs István: Mondom, az iskola működésének előfeltételeit kell biztosítani megfelelő épületekkel, tantermekkel. Amint a dolgozó méh számára jó és modern kaptárról kell gondoskodni, úgy kell a dolgozó iskola számára is jó elhelyezésről gondoskodni. De ha a kaptárt folyton zörgetjük, a legjobb kaptárban sem fog a méh dolgozni. Bízzuk ezt a tanárokra. (Meskó Zoltán: És nem vizsgálóbizottságra!) A tanárok esküt tett tisztviselők. Nem hiszem, hogy az igazságügyminiszter úr rendeletet adna ki a bíróságoknak, hogy így, vagy amúgy ítéljenek. Ez a vizsga csak a rossz tanárnak lesz előnyös, aki nem tanít, hanem csak buktat, és végül azt fogja mondani, hogy ő csak a miniszteri intenciónak felelt meg. (Karafiáth Jenő vallás- és közoktatásügyi miniszter: Úgy van! Helyes beszéd!) Amelyik tanár dolgozik, az tanít, és amelyik tanár tanít, annak nem kell buktatnia. A sokat buktató tanár rossz tanár. (Meskó Zoltán: És ne izgassuk a kedélyeket ma, uraim Î) Elnök: Méltóztassék beszédét befejezni, képviselő úr! Szűcs István: Mivel beszédidőm lejárt, és mivel beszédem elején említett bizalmam beszédem végéig sem változott a miniszter úr iránt, (Derültség.) a tárca költségvetését vagyok bátor elfogadni. (Élénk helyeslés a jobbodalon és a középen. —Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Fitz Artúr jegyző: Petro Kálmán! Petro Kálmán: T. Ház! Előttem szólott t. képviselőtársamnak teljesen igazat adok abban, hogy a mindenkori kultuszminiszternek nem hivatása, hogy iskolákat megöljön, hanem hogy alapítson és fenntartson. (Meskó Zoltán: Ezer tanyai iskola!) Ebből a gondolatból indulok ki én, amikor felszólalásom tárgyául a jogi oktatást és azt a reformtervezetet veszem, amelyet Magyary Zoltán racionalizálási kormánybiztos dolgozott ki, és a kultuszminiszter úr az iskolafenntartóknak tudomásulvétel végett megküldött. Ez a szabálytervezet a tudományegyetemek jog- és államtudományi karainak és a jogakadémiáknak tanulmányi és vizsgarendjéről, továbbá a doktori fokozat elnyeréséről szól. Amilyen örömmel üdvözlöm a tervezetet, amelv a jogi oktatást végre-valahára meg akarja reformálni, amely a joghallgatókat éppúgy közel akarja hozni az egyetemhez, mint ahogy ez megvan a filozófiai karon, a műegye92. ülése 1932 május 30-án, hétfőn. temen vagy az orvosi fakultáson, úgyhogy ha majd életbelép ez a tervezet, nem történhetik * meg, hogy a joghallgató éveken keresztül nem lép be az egyetem kapuján, csak amikor indexét aláíratja, vagy amikor beiratkozik; és ahogy örömmel üdvöziöm ennek a tervezetnek azt a részét, amely szerint a doktori fokozatot tudományos előképzettség tanúsítása után fogják adni, nem pedig képesítő jellegként fogják adományozni olyanoknak is, akik szerény nézetem szerint nem érdemlik meg; mint ahogy örömmel üdvözlöm, hogy ezentúl nem lesz az egyetemen doktorgyártás, hanem igenis a képesítéshez, az ügyvédi közpályára és egyéb képesítéshez képesítő oklevelet fognak adni és a doktori fokozat magasabb tudományos képzettség alapján lesz elnyerhető; (Meskó Zoltán: Ezeket békésebb időkben kell megvalósítani, nem most!) s végül amennyire örömmel tudom üdvözölni ezeket a jó gondolatokat, amelyek a tervezetben vannak: éppúgy elítélem a tervezetnek azt a részét, amely a felekezeti jogakadémiák megszüntetésére vonatkozik. Különösen nagyon örülök, hogy e beszédem alkalmával a volt kultuszminiszter úr is jelen van, legalább meghallja azokat a gondolatokat és véleményeket, amelyeket ő az újságokból és talán beadványokból is ismer, de meghallja azoknak véleményét is, akik valahogy más szemszögből nézik ezt a kérdést, és nemcsak egyetemi és jogakadémiai kérdést látnak ebben a rendeletben, illetőleg a jogakadémiák megszüntetésében, hanem valami felsőbbet látnak; valahogy azt látják, hogy a magyar nemzetnek és a magyar nemzet vallásainak tradíciójához nyúl hozzá valaki, amely nemzet és vallások nem érdemelték meg azt, hogy ezekhez a kérdésekhez, az egyházfelekezeteknek főiskola-fenntartói jogához hozzányúljon épp az a kultuszminiszter, aki a magát magyarnak, nemzetinek és kereszténynek mondott kormánynak egyik tagja volt. A rendelettervezet 25. §-a azt mondja, hogy a képesítő szigorlatra jelentkező csak annak az egyetemnek jog- és államtudományi karánál jelentkezhetik, ahol utolsó két érvényes félévét hallgatta és végbizonyítványát megkapta. Ennek az a következménye, hogy a jogakadémiákról az utolsó két félévre egyetemre kell menni; az a következménye, hogy a jogakadémiák hároméves jogi előkészítő tanfolyamok lesznek, és az a következménye, hogy amennyiben olyan joghallgatóról van szó, akit esetleg bevesznek katonának, nemcsak a két utolsó, hanem a három utolsó félévre, a hatodik, hetedik és nyolcadik félévre lesz kénytelen elmenni egyetemre, s már a harmadik alapvizsgát sem tudja a jogakadémián letenni, ezt is az egyetemen lesz kénytelen letenni. A szabályzat 1. és 25. §-a azt mondja, hogy képesítő szigorlatokat csak egyetemeken lehet letenni és képesítő oklevelet csak egyetemeken lehet szerezni. Ennek a rendelkezésnek van egy érdekes előhajtása, mégpedig az, hogy 1927 július 13-án a Budapesti Közlönyben a volt kultuszminiszter úr egy levelet, vagy — hogy úgy mondjam — egy írást tétetett közzé, amelyben azt mondja, hogy az 1926/27. évtől kezdve államvizsgákat a jogakadémiákon "nem lehet tenni. Ez ellen bizonyos felzúdulás volt, amelynek jogi részére később fogok rátérni, tígyhogy a volt kultuszminiszter úr kénytelen volt legfelsőbb helyen, a kormányzó úr ő főméltóságától kieszközölni azt, hogy ezt a rendelkezést hagyja jóvá és ezzel kapcsolatban 58.166/1928. szám alatt 1928 szeptember 20-án kiadott egy újabb
