Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.

Ülésnapok - 1931-86

Àz országgyűlés képviselőházának 8t kor, ha a lokális előléptetést máról-holnapra felfüggesztik. Éppen azt szolgálta a státus-törvény, hogy az a bíró ottmaradjon a járásbíróságnál, ott is elérheti a kúriai bírói fizetést. De ha most megszüntetik a lokális előléptetést, ezzel a bírói státus-törvény teljesen illuzóriussá válik. (Zsitvay Tibor igazságügy miniszter: Nincs megszüntetve!) De fel van függesztve. (Zsitvay Tibor igazságügy miniszter: Egy évre!) En már ismerem ezeket az egy éveket az utóbbi időből. Éppen olyan ez, mint az illetménycsökkentés, amelyről szintén azt mondták, hogy csak július 1-éig tart átmenetileg. Végre^ is komoly emberek nem fognak olyan motívumokkal dolgozni, amelyek amúgy sem tarthatók be. Azzal a mézes madzaggal adták be ezt az intézkedést is, hogy csak egy évre szól. Az illetménycsökkentés is csak egy évre szól. Nem akarok ezzel lovat adni az újabb fizetéscsökkentést tervezők alá, (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Ne is tessék! Méltóztassék megnyugodva lenni, hogy csak egy évre terjed!) Rendben van, de mindenesetre ezt az egy évet is kifogásolom, mert ez magát az áldozatot is egyenlőtlenné tette a bírói karban, mert aki közülök előléptetés előtt volt, attól nemcsak azt a 3%-ot vonják le, amit általában levonnak most a legutóbbi fizetésosökkentésnél, illetőleg 3—5%-ot, mert a felsőbb osztályokban 5%-ot vonnak le, hanem az illető az előléptetésre vonatkozó igényét is elvesztette annak következtében, hogy a lokális előléptetés egy évre fel lett függesztve és így elvesztette azt a többleteit is, amelyet szabály szerint kapott volna most, ha előlép. Ez a bírói karnak egyenlőtlen megterhelését jelenti. Ez természetes, mert egyrészt elveszti azt az összeget, amellyel most fizetését csökkentik, de másrészt elveszti azt az előléptetési többletet is, amelyet kapott volna. Ez egyenlőlen elbánást jelent á bírói és ügyészi testületre nézve, és ezt én teljesen perhorreszkálom. Hozzá kell még tennem, hogy ezt a mi testületünkben sokan nem is tartják törvényes rendelkezésnek, mert a felhatalmazás kizárólag csak^ pénzügyi rendelkezésekre vonatkozólag történt. Ez azonban törvényben biztosított jog, amelyet csak külön törve uny el és nem a 33-as bizottság útján lelté lett volna szabályozni. Itt az automatikus előléptetés felfüggesztést értem, hogy tudniillik azt csak törvény és nem rendelet útján lehetett volna szabályozni. Ez as automatikus előléptetés jog, annak a birónak megadott törvényes jog, amelyet szükségrendelet nem tehet hatálytalanná. A fizetést leszállíthatják, erre megvan a felhatalmazás, de ezt a jogot nem kobozhatják el, hogy az a bíró automatikusan előléphessen. Igazán mondhatom, hogy ezt a felfogást osztják a magyar bírói és ügyészi karnak legkomolyabb tényezői is. (Gál Jenő: Kétségbe vannak esve! — Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Nincsenek kétségbe esve a magyar bírák! — Gál Jenő: Ilyen intézkedések mellett kétségbe kell esniök!) Ezt a felfogást, nem osztom, de mindenesetre konstatálom, hogy befolyásolja a lelkületüket. Ezt nem lehet tagadni, (Gál Jenő: Wolff Károly aláírta azt a felterjesztést, amelyben azt mondják, hogy kétségbe vannak esve! — Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Most adta ide Wolff Károly képviselő úr! Űgylátszik, a képviselő úr mindenről előbb értesül! — Gál Jenő: A képviselő úr nem azt adta oda!) Gál Jenő képviselő úr a február 12-iki felterjesztést citálta, (Gál Jenő: Megjelent a Jogtudományi Közlönyben!) ülése 1932 május 18-án, szerdán. 29 amelyet én aláírtam, ez pedig a május hónapi. (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Ma kaptam meg! — Gál Jenő: Tehát mégis van benne valami!) Lényegében a bírák akkor is kifogás tárgyává tették ezt. Nagyon sajnálom, hogy nekik ezt kifogás tárgyává kell tenniök. Kelemen Kornél t. barátom azt mondta, hogy nem szabad a magyar bírákat és ügyészeket abba a helyzetbe hozni, hogy memorandumokkal legyenek kénytelenek a kormány elé járulni. (Gál Jenő: Csak koplaljanak! Memorandummal ne jöjjenek!) Aláírom, de végeredményben tények előtt nem hunyhatok szemet. A magyar bírói és ügyészi kar nincs kétségbeesve, a magyar bírói és ügyészi kar a kötelességteljesítés kérdésében egy jottányira sincs érintve. A magyar bírói és ügyészi kar minden nehézség mellett teljesíteni fogja kötelességét. (Ügy van Ügy van! — Taps jobbfelől és a középen.) Ha panaszra nyitja is az ajkát, akkor sem fog megfeledkezni arról a kötelességéről, amellyel nemzetének tartozik. (Helyeslés és taps jobbf elől és a középen.) De a legutolsó országos igazgatósági gyűlésen kifejezetten hangsúlyozták, hogy a teher kérdéséében nem akarnak kivétel lenni s az egyenlő teherviselés és az ország pénzügyi szanálásának érdekében ők is éppen úgy vállalják a terhet, mint bárki más. Ha panaszra nyílik az ajkuk, az végeredményben csak egy jog védelmében történik. A nemzet megadta nekik az autonóm előléptetés jogát, megadta a bírói külön státust, és afelett nem vitatkozom, hogy a bírói külön státus mégis csak az ultima ratio-t, a bírói függetlenséget akarta körülbástyázni, amely nélkül nem lehet elképzelni az egész jogszolgáltatást. (Gál Jenő: Ez így van!) A magyar bíró anyagi függetlensége minden polgár érdeke, (Ügy van! ügy van!) és ennek a függetlenségnek alterálása mindenesetre csak az állam érdekének rovására fog történni. Nagyon sajnálom, hogy ez megtörtént. Nagyon köszönöm azokat a szimpátianyilatkozatokat, amelyek elhangzottak és amelyekre a magyar bírói és ügyészi kar rá is szolgált és minden körülmények között rá fog szolgálni. Végre itt az ország színe előtt szintén hangot kell adni annak, ami ezekben a felterjesztésekben folytonosan megnyilvánult, hogy magát az országgyűlést figyelmeztesse arra, hogy ezen a téren igazán nem lehet továbbmenni és itt a j ogos érdekeket respektálni kell. Azt mondják, mások is természetesen az állam érdekét szolgálják, ez lehet, de ehhez az ultima ratio-hoz végszükség esetén maga az állam is folyamodhatok. Az igazságszolgáltatásnak tehát olyan függetlennek kell lennie, hogy a maga nagy feladatának mindig meg tudjon felelni. En köszönetet mondok a minden oldalról elhangzott szimpátia-nyilatkozatokért és nagyon kérem az igazságügyminiszter urat, tegyen meg e tekintetben minden lehetői Erre nem kell őt külön kérni, — ezt is kell itt jelentenem az országgyűlés előtt — mert ő mindig felszólalt és megtett minden lehetőt, amit csak meg tudott tenni. (Ügy van! Ügy van! jobbfelőlj Azonban bocsánatot kérek, végre is a fiskális szempontoknak is van határa. En ma is azt mondom, hogy lehet, hogy pénz őfelsége nagy érték, azonban vannak ennél sokkal nagyobb értékek is, és ez a nemzet gazdasági élete folyamatosságának éí**a nemzet fennmaradásának biztosítása. (Igaz! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Ezt nem do-