Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.

Ülésnapok - 1931-92

346 Az országgyűlés képviselőházának bői, a színmagyar gondolatból és igaz- magyar érzésből sarjadzó magyar beszédnek legtökéletesebb, legszínesebb, legtisztultabb formáját, mint nemzedékről-nemzedéknek messze-messze kisugárzó és fáklyaként világító útjelzőt. (Ügy van! Ügy van! — Taps a jobboldalon és a középen.) Különös fájdalommal érint tehát engem az, hogy éppen e mindnyájunkat egyformán eltöltő érzelmek kifejezésre juttatása után vagyunk kénytelenek prózai szomorúsággal foglalkozni a színházak anyagi kérdéseivel. Ami a dologi kiadásokat illeti, már nem igen mehetünk tovább annál a határnál, ameddig elmentünk. Hiszen méltóztassék figyelembe venni, nogy a Nemzeti Színháznál 1928/29-ben 676.000 pengőre rúgó dologi kiadások, 1931/32-ben 386 ezer pengőre csökkentek. Méltóztassék figyelembe venni, hogy az Operánál a dologi kiadások 656.000 pengőről 1931/32-ben már 358.000 pengőre szállottak alá. Itt tehát feltétlenül e kereten belül kell maradnunk- Ha sikerül kibővítenünk a kereteket, ezért külön köszönet illeti majd meg a székesfőváros közönségét. Most folynak ugyanis kedvező mederben a tárgyalások és reméljük, hogy ennek várható eredményeként meg tudjuk tetézni az állami támogatást. Mindenesetre azonban, akár nagyobb lesz a rendelkezésünkre álló összeg, akár nem, számolnunk kell azzal, hogy végeredményben mégis ezekben a keretekben kell a jövendő évadot megtartanunk, akár az Operát, akár a Nemzeti Színházat illetőleg és ezért mindenesetre kénytelenek t leszünk további szervezeti intézkedéseket végrehajtani. Ezeket illetőleg ezúttal csak azt óhajtom a t. Ház tudomására hozni, hogy bármennyire is híve vagyok a takarékosságnak, pazarlásnak tekinteném azt, ha a takarékosságban odáig mennénk, hogy az műyészi színvonalunkra már bántó volna. Akkor azután igazán egy fillért is kár volna adni ezeknek a műintézeteknek! (Ügy van! Ügy van! jobb felől-) Bensőséges, meleg érzéssel kívánok foglalkozni az ifjúsági előadások kérdésével. A legnagyobb szeretettel és a leghelyesebben intézték ezt az ügyet eddig is azok, akiknek a kezében volt az ügy irányítása. Én az ő szaktudásukat a jövőben is igénybevéve, velük karöltve fogom az ifjúsági előadások ügyét továbbfejleszteni, akként azonban, hogy a, jövőben a Tisza Kálmán-téri Városi Színház helyett a Nemzeti Színházban adok otthont az előadások rendezésére. (Helyeslés.) Végül — last but not least — különösen közel áll lelkemhez valamennyi művészeti és irodalmi kérdés és minden törekvésem arra irányul, hogy megfogyatkozott anyagi erőink mellett is, nehéz helyzetünkben minden megtörténjék a színvonal megőrzésére és a visszafejlődés fenyegető veszedelmének elhárítására. Mindent el fogok követni atekintetben, hogy a magyar zene a legteljesebb mértékben érvényesüljön, hogy a nép legszélesebb rétegeibe beoltassék a magyar dal szeretete- (Helyeslés.) A Dalosszövetség tevékenységét, amelyet ezidőszerint Frühwirth Mátyás t. képviselőtársam irányít, melegen kívánom támogatni. A kultuszminisztérium által díjakat adtunk azért, hogy a nagy magyar dalköltőknek ... (Dinien Ödön: Nagyobb segélyt kérünk! — Kun Béla: Tavaly a 7000 pengőt sem kapták meg! Meg volt szavazva!) Majd találunk rá módot, ... hogy a magyar dalköltők emlékét megörökítendő (Halljuk! Halljuk!) egyes vidéki empóriumokban dalosversenyek rendeztessenek. (Helyes92. ülése 1932 május 30-án, Ketfőn. lés.) Szeretném, hogy mint az északi népeknél, úgy nálunk is a nemesítő dalnak szeretete, második természetévé válna a magyar népnek. (Helyeslés-) Nagyon szívesen veszem azt is, ha- képviselőtársaim egy-egy serleget felajánlanak erre a célra. (Helyeslés és dierültség.) Jübben az esetben garantálom, hogy azt a környéket, amely képviselőtársaim kerületéhez bizonyára közel fog esni, minden erővel ki fogom munkálni, hogy megfelelő visszhangra találjon a nemes cselekedet. Most, amikor a művészetről van szó, a leghálásabb köszönetemnek kell kifejezést adnom Lady öhilston Öexeellenciájának és Klebelsberg Kunó grófnak, (Éljenzés jobbfelöl.) akik a művészi sorsjáték rendezésével igyekeztek pótolni azt, amit a pénzügyi helyzet nem tud ezidőszerint nyújtani a képzőművészeknek, {ügy van! Ügy van! — Andaházi-Kasnya Béla: Szép munka volt! El kell ismerni!) Mindenesetre azt szeretném, hogy a jövőben ez a szép munka még szebb legyen, állandó legyen es minden esztendőben visszatérően segítsen a nyomorgó és erre rászoruló művészeken. Legyen szabad egyben köszönetemet kifejezni Pakots József képviselőtársamnak is azért, hogy ó viszont a sokat nélkülöző írók sorsának javításán fáradozik az írók Gazdasági Egyesületének megteremtésével. T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Férfias őszinteséggel mutattam be mindazokat a nehézségeket, — mint egy filmet pergetve le — amelyekkel a kultusztárca terén nekem találkoznom kellett. Talán kissé különösen hangzik s talán érthetetlennek is tűnik fel az első pillanatra, ha én a következtetést a most elmondandókban vonom le. Teljesen igazat adok Duboisnak, hogy ne emeljünk második emeletet szomorú helyzetünkre azzal, hogy bajunkon szomorkodjunk. (Ügy van! jobb/elől.) Még a legridegebb realitások földjén, Észak-Amerikában is, a mélyenszántó életbölcseség hívta életre és tette általánossá a Keep smilling-mozgalmat. Az amerikai kikötőkbe, a Newyorkba érkezőket valósággal elárasztják a röpcédulák özönével, arra iiutve az Amerikába érkezőket, hogy az élet minden viszontagságában, az élet minden változatában, a legkomolyabb feladatok végzésénél sohase hagyjuk el és mindig tartsuk meg derűs munkakedvünket. ((Ügy van! a középen.) Végigtekintve nemzetünk történetén, végigtekintve 'a gyönyörű hagyományokon, de ia sorscsapásokon is, tárgyilagosan kell megállapítanom, hogy nekünk sincs semmiféle okunk a kétségbeesésre, nekünk sincs semmiféle okunk arra, hogy nemzetünk sorsán szomorkodjunk. És ha az optimizmus gyógyító írül szolgálhat, nem szabad azt elvetnünk aizért, hogy az indokolatlan pesszimizmus lidércnyomása alá dobjuk magúinkat. (Ügy van! jobb felől.) De én még továbbmegyek Dubois-nál. A történelem eljövendő ítélőszéke előtt teszem felelőssé mindazokat, akik nem a második, hanem a további emelet ráépítésével akarják helyzetünket súlyosbítani, akik a meg nem értés, a visszavonás, a lelketlenség, a demagógia ólomsúlyú köveit összehordva, egy harmadik emeletet akarnak ráépíteni a mi nemzetünk nyomorúságára, nem törődve azzal, hogy ez <& ráépítés, ez a túlterhelés romba döntheti a magyar kultúra kincsesházát. Azért, hogy a magyar kultúra minden egyes alappillére e nyomorúságos nehéz időkben is a helyén maradhasson, én vagyok felelős. Aki azonban a mai nehéz időkben a mi becsületes, önzetlenül komoly, nehéz és idegetőrlő munkánk