Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.

Ülésnapok - 1931-92

Az országgyűlés képviselőházának 9 mondani. Nem arról van szó, hogy operát léte­sítsünk-e, vagy sem, arról van szó, hogy egy meglévő iműintézetet megszüntessünk-e, vagy sem. (Zsindely Ferenc: Es arról, hogy Kolozs­várott van román opera!) Készletesen ismertet­hetném a Képviselőiházzal azokat a számításo­kat, amelyek a tekintetben történtek, hogy az Operaház megszüntetése mit jelentene szám­szerűen. (Zsindely Ferenc: Felesleges is számí­tani!) Az eredmény ugyanaz, amit az egyete­meknél is láttunk, hogy az Opera megszünte­tése lényeges megtakarítást nem jelent. Hogy egyébként az opera megszüntetése mit jelen­tene a székesfőváros számára, főleg idegen­forgalmi, az idejövő külföldiek szempontjából, arról szintén nem kell sokat mondanom. Ha azt mondtam, hogy a Nemzeti Színház meg­szüntetése nemzeti katasztrófa, akkor azt mond­hatom, hogy az Opera megszüntetése .Budapest székesfőváros külforgalma és idegenforgalma szempontjából egy fővárosi katasztrófa, csa­pás volna. (Zsindely Ferenc: Kultúrcsőd!) A kérdés nem annyit jelent csupán, hogy az Operát fenntartsuk a zenekedvelő műveltebb közönség számára- Nem! Többet jelent. JMe mél­tóztassék megfeledkezni arról, hogy kis nemzet vagyunk, amelynek nyelvét Európa és a világ nagy kultúrnemzeitei és népei nem ismerik. Ennek folytán utóvégre, ha Budapestre jön­aiek, az egyetlen Opera az, ahol a külföldi nemzetek és népek itteni látogatói olyan mű­élvezetben részesülhetnek, amely állandóan rendelkezésükre áll. Párizsban, Berlinben, Lon­donban, vagy akár az olasz nagy színiházakat is mondhatom, elmehet az a külföldi a szín­házba, akkor is, ha nem operát adnak, ameny­nyiben hiába, a francia, angol és német nyelv mégis nagy népek nyelve, amelyet külföldiek is beszélnek. Azok a külföldiek ellenben, akik idejönnek, igazán magas, komoly, nemes élve­zet tekintetében jórészt az Operára vannak utalva. Legyen szabad legvégül, t. Képviselőlhláz, néhány szót szólnom a külföldi kollégiumokról, miután ezeket szintén több oldalról támadták, mégpedig nem csupán a szélső ellenzék részé­ről. Azok, akik a külföldi kollégiumoknak olyan ellenségei voltak, ámbár őszintén el kell is­mernem, hogy az ellenzék részéről a tavalyi kötségvetési vita alkalmával éppen Kun Béla t. képviselőtársam volt az, aki a külföldi kollé­giumok fenntartását, sőt fejlesztését kívánta... (PrOpper Sándor: Most üresen állnak!) Nem állanak üresen. Kegyeskedjék először meghall­gatni; nagyon téved a képviselő úr, rosszak az információi. (Zaj a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Östör József eladó: Azt sem lehet tehát mondani, -r mint Kun Béla képviselő úr ta­valyi felszólalása mutatja — hogy az ellenzé­ken a külföldi kollégiumok ellen egyetemes állásfoglalás történt volna. Azok azonban, akik a külföldi kollégiumok megszüntetésének nagy barátai, akik örülnek annak, hogy kiváló ma­gyar kultúrintézmény ek megszűnnek, örülhet­nek és vígan dörzsölhetik kezüket, amikor azt mondom, hogy az idei költségvetésbe felvett 400.000 pengőről ez a tétel leszállíttatott 130.000 pengőre, vagyis 66%-kal. Propper képviselő úr előbb egy közibeszólá­sában azt mondotta, hogy ezek a kollégiumok üresen állanak. Nem állanak üresen, most is foglalkoztatva vannak, (ha azonban továbbra is csökkentést méltóztatnak követelni itt, akkor csakugyan majd üresen fognak állani, hogy azonban ebből lesz-e Magyarországnak és a 2. ülése 1932 május 30-án, hétfőn. 337 magyar kultúrának és egyáltalában valamelyi­künknek is haszna, ebben erősen tamáskodom. Az idei, vagyis az 1931/32. évi költségvetési évben 112 egészhelyes és 36 félhelyes kollé­giumi tanuló és ösztöndíjas volt, magukban a kollégiumokban pedig el volt helyezve 83 egész­helyes és 29 félhelyes, illetőleg kedvezményes kollégiumi tanuló, együttesen tehát 97, átszá­mítva a fél helyeket egész helyekre; ezzel szem­ben a mostani költségvetés szerint — mint az indokolásból bizonyára méltóztatnak rá emlé­kezni — ez a szám leszállott 30 egészihelyes és 50 félhelyes tanulóra, úgyhogy e szerint, itt is átszámítva a fél helyeket, 55 azoknak az egész helyeknek a száma, amelyek a magyar ifjúság részére biztosítva vannak. Ne méltóz­tassék ezt tisztán számszerűen nézni. Nemcsak gyakorlati céljai vannak ennek, hanem más céljai is. Gyakorlati célja .neveze­tesen az, hogy a kollégiumi tanulók és ösztön­díjas tanulók kitűnően elsajátíthassák az egyes külföldi nyelveket, amire ma a nemzetközi érintkezésben olyan szükség van. Vegyünk csak magunkról példát és mondjuk meg őszin­tén, hogy a nagy monarchia idejében, amikor a monarchia keretében 53 millió főeiyi nép ólt együtt, hazai nyelvünkön kívül többé-kevésbbé elégséges volt egy idegen nyelvnek, a német nyelvnek jó ismerete, most azonban, amikor országunk területe ennyire összezsugorodott, látjuk ifjainknál, gyermekeinknél, akik most nevelkednek, hogy egy külföldi nyelv ismerete már nem is elégséges a polgári nevelésnél. (Éber Antal: Szegény országban meg lehet ta­ciullni otthon is a nyelveket! Svédországnak sincsenek kollégiumai!) Politikai kérdés is van ebben, az a politikai kérdés, amelyre tavaly is hivatkoztam, hogy t. i. egyes nagy angol és német államférfiak külföldi kollégiumi tanulmányaik idején kötöt­tek olyan barátságokat, amelyeknek azután •nagyon áldásos, fontos politikai következmé­nyei voltak. A magyar ifjúságnak, ha mi oda tudunk küldeni évenkint 80—100 tanulót, —saj­nos, ez most 55-re szállott le — 'annak a jövő legintelligensebb, legtehetségesebb ifjaival való közvetlen érintkezése hatás és eredménv nél­kül semmi körülmények között nem maradhat. Be az így lecsökkentett, az e szerint megürese­dett férőhelyeket is igyekezett a kormány min­den tekintetben hasznosítani. Pbómáhan a nuiri­náli követség fog beköltözni a Collegium Hun­garioumba, aminek folytán 40.000 pengős meg­takarítás lesz elérhető a római követség címé­nél. (Helyeslés.) Berlinben az egyetem lesz^ az, amely a helyiséget szemináriumi célokra bérbe fogja venni; Bécsben és még másik három he­lyen, rokon nemzetek fiai azok, akik a költsé­gek teljes megtérítése mellett a kollégiumok­ban elhelyezést nyernek. Előadásomat befejeztem. (Éber Antal: Mi finanszírozzuk más nemzetek fiainak tanulá­sát?) T.. képviselőtársam téved, mert ez nem finanszírozás, (Zsindely Ferenc: Csak haszno­sítás!) amennyiben 300 schilling az az összeg, amelyet fizetnek azok, akik ott vannak. Ez te­hát nem finanszírozás, mert az illető megfizeti azt, amibe az eltartása kerül. (Éber Antal: Nem a mi feladatunk másokat taníttatni!) Arra kérem a t. Képviselőházat és t. kép­viselőtársamat is, ne méltóztassanak a kultusz­tárcát kizárólag a számokon keresztül nézni. (Éber Antal: Mindig ezt mondják!) Ez szól a képviselő úrnak is. Ezt a tárcát nem lehet kizárólag számokon keresztül nézni. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Méltóztassanak nézni

Next

/
Oldalképek
Tartalom