Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.

Ülésnapok - 1931-92

Az országgyűlés képviselőházának 9 mondani. Nem arról van szó, hogy operát létesítsünk-e, vagy sem, arról van szó, hogy egy meglévő iműintézetet megszüntessünk-e, vagy sem. (Zsindely Ferenc: Es arról, hogy Kolozsvárott van román opera!) Készletesen ismertethetném a Képviselőiházzal azokat a számításokat, amelyek a tekintetben történtek, hogy az Operaház megszüntetése mit jelentene számszerűen. (Zsindely Ferenc: Felesleges is számítani!) Az eredmény ugyanaz, amit az egyetemeknél is láttunk, hogy az Opera megszüntetése lényeges megtakarítást nem jelent. Hogy egyébként az opera megszüntetése mit jelentene a székesfőváros számára, főleg idegenforgalmi, az idejövő külföldiek szempontjából, arról szintén nem kell sokat mondanom. Ha azt mondtam, hogy a Nemzeti Színház megszüntetése nemzeti katasztrófa, akkor azt mondhatom, hogy az Opera megszüntetése .Budapest székesfőváros külforgalma és idegenforgalma szempontjából egy fővárosi katasztrófa, csapás volna. (Zsindely Ferenc: Kultúrcsőd!) A kérdés nem annyit jelent csupán, hogy az Operát fenntartsuk a zenekedvelő műveltebb közönség számára- Nem! Többet jelent. JMe méltóztassék megfeledkezni arról, hogy kis nemzet vagyunk, amelynek nyelvét Európa és a világ nagy kultúrnemzeitei és népei nem ismerik. Ennek folytán utóvégre, ha Budapestre jönaiek, az egyetlen Opera az, ahol a külföldi nemzetek és népek itteni látogatói olyan műélvezetben részesülhetnek, amely állandóan rendelkezésükre áll. Párizsban, Berlinben, Londonban, vagy akár az olasz nagy színiházakat is mondhatom, elmehet az a külföldi a színházba, akkor is, ha nem operát adnak, amenynyiben hiába, a francia, angol és német nyelv mégis nagy népek nyelve, amelyet külföldiek is beszélnek. Azok a külföldiek ellenben, akik idejönnek, igazán magas, komoly, nemes élvezet tekintetében jórészt az Operára vannak utalva. Legyen szabad legvégül, t. Képviselőlhláz, néhány szót szólnom a külföldi kollégiumokról, miután ezeket szintén több oldalról támadták, mégpedig nem csupán a szélső ellenzék részéről. Azok, akik a külföldi kollégiumoknak olyan ellenségei voltak, ámbár őszintén el kell ismernem, hogy az ellenzék részéről a tavalyi kötségvetési vita alkalmával éppen Kun Béla t. képviselőtársam volt az, aki a külföldi kollégiumok fenntartását, sőt fejlesztését kívánta... (PrOpper Sándor: Most üresen állnak!) Nem állanak üresen. Kegyeskedjék először meghallgatni; nagyon téved a képviselő úr, rosszak az információi. (Zaj a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Östör József eladó: Azt sem lehet tehát mondani, -r mint Kun Béla képviselő úr tavalyi felszólalása mutatja — hogy az ellenzéken a külföldi kollégiumok ellen egyetemes állásfoglalás történt volna. Azok azonban, akik a külföldi kollégiumok megszüntetésének nagy barátai, akik örülnek annak, hogy kiváló magyar kultúrintézmény ek megszűnnek, örülhetnek és vígan dörzsölhetik kezüket, amikor azt mondom, hogy az idei költségvetésbe felvett 400.000 pengőről ez a tétel leszállíttatott 130.000 pengőre, vagyis 66%-kal. Propper képviselő úr előbb egy közibeszólásában azt mondotta, hogy ezek a kollégiumok üresen állanak. Nem állanak üresen, most is foglalkoztatva vannak, (ha azonban továbbra is csökkentést méltóztatnak követelni itt, akkor csakugyan majd üresen fognak állani, hogy azonban ebből lesz-e Magyarországnak és a 2. ülése 1932 május 30-án, hétfőn. 337 magyar kultúrának és egyáltalában valamelyikünknek is haszna, ebben erősen tamáskodom. Az idei, vagyis az 1931/32. évi költségvetési évben 112 egészhelyes és 36 félhelyes kollégiumi tanuló és ösztöndíjas volt, magukban a kollégiumokban pedig el volt helyezve 83 egészhelyes és 29 félhelyes, illetőleg kedvezményes kollégiumi tanuló, együttesen tehát 97, átszámítva a fél helyeket egész helyekre; ezzel szemben a mostani költségvetés szerint — mint az indokolásból bizonyára méltóztatnak rá emlékezni — ez a szám leszállott 30 egészihelyes és 50 félhelyes tanulóra, úgyhogy e szerint, itt is átszámítva a fél helyeket, 55 azoknak az egész helyeknek a száma, amelyek a magyar ifjúság részére biztosítva vannak. Ne méltóztassék ezt tisztán számszerűen nézni. Nemcsak gyakorlati céljai vannak ennek, hanem más céljai is. Gyakorlati célja .nevezetesen az, hogy a kollégiumi tanulók és ösztöndíjas tanulók kitűnően elsajátíthassák az egyes külföldi nyelveket, amire ma a nemzetközi érintkezésben olyan szükség van. Vegyünk csak magunkról példát és mondjuk meg őszintén, hogy a nagy monarchia idejében, amikor a monarchia keretében 53 millió főeiyi nép ólt együtt, hazai nyelvünkön kívül többé-kevésbbé elégséges volt egy idegen nyelvnek, a német nyelvnek jó ismerete, most azonban, amikor országunk területe ennyire összezsugorodott, látjuk ifjainknál, gyermekeinknél, akik most nevelkednek, hogy egy külföldi nyelv ismerete már nem is elégséges a polgári nevelésnél. (Éber Antal: Szegény országban meg lehet taciullni otthon is a nyelveket! Svédországnak sincsenek kollégiumai!) Politikai kérdés is van ebben, az a politikai kérdés, amelyre tavaly is hivatkoztam, hogy t. i. egyes nagy angol és német államférfiak külföldi kollégiumi tanulmányaik idején kötöttek olyan barátságokat, amelyeknek azután •nagyon áldásos, fontos politikai következményei voltak. A magyar ifjúságnak, ha mi oda tudunk küldeni évenkint 80—100 tanulót, —sajnos, ez most 55-re szállott le — 'annak a jövő legintelligensebb, legtehetségesebb ifjaival való közvetlen érintkezése hatás és eredménv nélkül semmi körülmények között nem maradhat. Be az így lecsökkentett, az e szerint megüresedett férőhelyeket is igyekezett a kormány minden tekintetben hasznosítani. Pbómáhan a nuirináli követség fog beköltözni a Collegium Hungarioumba, aminek folytán 40.000 pengős megtakarítás lesz elérhető a római követség címénél. (Helyeslés.) Berlinben az egyetem lesz^ az, amely a helyiséget szemináriumi célokra bérbe fogja venni; Bécsben és még másik három helyen, rokon nemzetek fiai azok, akik a költségek teljes megtérítése mellett a kollégiumokban elhelyezést nyernek. Előadásomat befejeztem. (Éber Antal: Mi finanszírozzuk más nemzetek fiainak tanulását?) T.. képviselőtársam téved, mert ez nem finanszírozás, (Zsindely Ferenc: Csak hasznosítás!) amennyiben 300 schilling az az összeg, amelyet fizetnek azok, akik ott vannak. Ez tehát nem finanszírozás, mert az illető megfizeti azt, amibe az eltartása kerül. (Éber Antal: Nem a mi feladatunk másokat taníttatni!) Arra kérem a t. Képviselőházat és t. képviselőtársamat is, ne méltóztassanak a kultusztárcát kizárólag a számokon keresztül nézni. (Éber Antal: Mindig ezt mondják!) Ez szól a képviselő úrnak is. Ezt a tárcát nem lehet kizárólag számokon keresztül nézni. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Méltóztassanak nézni