Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.

Ülésnapok - 1931-92

Az országgyűlés képviselőházának 92. lett volna. Ma azonban már egy tényleges helyzettel állunk széniben és ez a tényleges helyzet az, hogy immár 10 esztendőn keresztül van Szegednek és van Pécsnek egyeteme, léteznek és működnek. Ebből a szempontból kell tehát a helyzetet imiegvizstgálnunk, nem abból' a szempontból, hogy helyes volt-e akkor négy egyetem három vagy kettő helvett Nem akarok itt 'hosszan foglalkozni mindazokkal az egyéb nagy kultúrérvekkel is, amelyek a vidéki egyetemek megszüntetése ellen felhozhatók. Nem akarom elmondani azt, hogy micsoda szellem szülte 1925-ben a két vidéki egyetemet: az a szellem, amely vidéki kultúrgócpontokat is akart teremteni, az a szellem, amelyiknek az volt a törekvése, hogy Budiaipestet, a «bűnös» Budapestet ellensúlyozzál. Az a szellem, amely nem tűrhette azt, hogy itt a végtelenségig felfokozott... (Propper Sándor: Es ez komoly voltl!) — Egészen komoly. A fővezér úrnak akkori beszédéből van, annyira komoly. (Propper Sándor: Ez a «bűnös Budapest» viseli az egész ország ellátása terhének hetven százalékát!) ... és túlzsúfolt egyetem nehezedjék rá az egész országra, éppen úgy, mint ahogyan ránehezedett Budapest NagyMagyarország idejében akkor, amikor még sem Debrecen, sem Pécs, sem Pozsony egészséges irányban kellőleg kifejlesztve nem volt. Arról sem akarok szólni, hogy az egyetemek megszüntetése — akár a szegedié, akár a pécsié — ott. •milyen jogos ellenszenvet váltana ki. Nem akarok arról szólni, hogy laz egyetemeknek létesítése ott határozottan egybeforrott egy városfejlesztéssel, amit legjobban bizonyítanak a tízéves népszámlálás adatai, amelyek szerint Szeged, Pécs és Debrecen lakossága feltűnően szaporodott. Nem akarok arról szólni, hogy ez összefügg ott további városfejlesztési és városgazdasági kérdésekkel és hogy maguknak ezeknek az egyetemeknek érdekében a városok is áldozatot hoznak. Nézzük azonban most már megint csak számtanilag, mit jelentene valamelyik vidéki egyetemnek a megszüntetése. T. Képviselőház! E tekintetben a leggondosabb számítások eredményeképpen, ha számbavesszük az egyik vidéki egyetem megszüntetétését, iákkor ez az 1932/33-ik esztendőre 330.000 pengő, az 1933/34. esztendőre 437.000 pengő és bizonyos számú évek múlva 921.000 pengő megtakarítást jelentene. Ha a második módozathoz nyúlunk, nevezetesen ahhoz, hogy bizonyos fakultások szüntessenek meg, akkor ez az 1932/33. esztendőre 432.000 pengő, az 1933/34. esztendőre 570.000 pengő, bizonyos évek multán pedig 1,064.000 pengő megtakarítást jelentene. így tehát ia kultuszkormánynak egy harmadik megoldási lehetőséget is figyelembe kellett venni, nevezetesen azt, hogy milyen megtakarítás érhető el az esetben, ha a tanszékek szá- . mát és segédtanerők számát szünteti meg olyan mértékben, amely az államháztartás szempontjából már fontos szerepet játszik. Nézzük, hogy e tekintetben micsoda megtakarítások érhetők el. A jelenlegi egyetemi tanszékek csökkentése 384-ről 286-ra, a segédtanerők létszámcsökkentése pedig 572-ről 500-.ra, az 1932/33. esztendő budgetjében 453.000 pengő megtakarítást jelent, az 1933/34. esztendőben 519.000 pengőt, és bizonyos számú évek multán 1,161.000 pengőt. Méltóztatik látni tehát, hogy e harmadik módozat mellett számszerűleg ugyanazokra az eredményekre jutunk, mintha akár bizonyos fakultásokat szüntetnénk meg, akár pedig megszüntetnők az egyik vidéki egyetemet. Számszerűleg tehát tulajdonképpen ülése 1982 május 30-án, hétfőn. 335 a kultuszkormányniak ez az elgondolása nem jelent egyebet, mint az egyik vidéki egyetemnek a megszüntetését. T. Ház! Azt hiszem, hogy ezek után sikerült a t. Ház előtt számokkal is bizonyítanom és megvilágítanom azt, hogy bármelyik vidéki egyetem vagy egyes karok megszüntetése államháztartási szempontból nem jelent semmi, körülmények között lényeges megkönnyebbülést» Ennél a pontnál hadd mutassak rá arra, hogy a kultuszkormány bevezeti a jogi és államtudományi tanulmányi és vizsgarendnek, valamint a jogi doktorátus fokozásának új szabályozását. Bégi kívánsága ez a jogászságnak, hogy a doktori fokozat ne legyen olyan könnyen elérhető, mint eddig, és hogy bizonyos szakdoktorátusok hozassanak be külföldi példákra. Ehhez csak azt fűzöm hozzá, hogy ettől remélhető bizonyos tekintetben a jogászképzésnek, főleg pedig a bírói és ügyvédi kiképzésnek további javulása és a pályák bizonyosfokú csökkenése. Előadásom vége felé legyen szabad kiemelnem még egy címet, (Halljuk! Halljuk!) amelylyel a képviselő urak is, a sajtóban és a közvélemény is sokat foglalkoztak, nevezetesen a művészeti célok támogatását és ebben a Nemzeti Színháznak és az Operaháznak a kérdését, azonkívül pedig végül a külföldi kollégiumok kérdését is. Szomorú tény gyanánt kell bejelenteni és mindenki, akinek érzéke van a magyar nemzeti kultúra iránt, szomorúan veszi tudomásul azt, hogy a Nemzeti Színházra és az Operaházra együttesen előirányzott állami hozzájárulás összege meglehetősen lecsökkent, még pedig az Operánál 232.000 pengővel, a Nemzeti Színháznál pedig 100.000 pengővel. Ennek figyelembevételével az Opera hozzájárulása 1,400.000 pengőre apadt le, a Nemzeti Színházé pedig 600.000 pengőre. Hozzáfűzöm ehhez azt is, hogy a hozzájárulás lényegesen csökkentetett már az 1930/31. és az 1931/32. évi budgetekben is. Halljuk azt itt, a sajtóban és egyébként is, hogy ezen sem lehet máshogyan segíteni az ország jelenlegi helyzetében, mint úgy, hogy méltóztassék a Nemzeti Színházat megszűntetni, hiszen van Budapesten még elég színház, a többi színházba sem jár a közönség elegendő mértékben és nem pártolja ezeket a színházakat úgy, amint az kívánatos volna, hogy méltóztassék az Operát is becsukni, beszüntetni. Legyen szabad ezzel a két kérdéssel különkülön foglalkoznom, és ennek kapcsán azokkal a támadásokkal is, vagy mondjuk tűszúrásokkal, amelyek a Nemzeti Színházat és az Operaházat is érik. (Zsindely Ferenc: Látható tendenciávall) Vallom azt és szeretném, ha a Képviselőház pártkülönbség nélkül minden oldalról egyet tudna érteni abban a tekintetben, hogy a Nemzeti Színház becsukása vagy megszüntetése egyenlő lenne egy nemzeti katasztrófával. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Nem akarok itt nagyon hatásos r szavak szárnyaira felülni, nem akarok előadást tartani a nemzeti irodalom szükségességéről, nem akarok előadást tartani arról, hogy ez miképpen függ Össze egyáltalában nemzeti létünkkel, hiszen mindenki ismeri Magyarország történetét a múlt század első negyedéből, ^ ismeri azt a küzdelmet is, amelyet nyelvünkért folytattunk és ismeri a Nemzeti Színház létesítésének történetét is, Arról, hogy a Nemzeti Színház becsukása most, amikor százéves jubileuma előtt állunk, a nemzeti ügynek milyen arculütése volna, 45*