Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.

Ülésnapok - 1931-86

Az- országgyűlés képviselőházának 86. szőr volt szerencsém rámutatni arra, hog;y a magyar jogfejlődés talán túlontúl a német jogifejlődés irányzatának hatása alatt áll. A német jogfejlődés a kazuisztikus jogfejlődés mesgyéjén fejlődött naggyá, kitűnővé és kétségtelenül kolosszális szép alkotásokkal jött a nemzet törvényhozása elé, de ezzel szemben vannak más törvényhozások és más szellemek, amelyek nem a kazuisztikus törvényhozást köveitik, hanem amelyek az általános jogelveket kodifikálják és az általános jogelvek kodifikálása mellett a bírói judiciumnak tágabb teret biztosítanak, amely tágabb tér egyúttal lehetővé teszi azt, hogy a bíró az ő judiciumában ne legyen kötve a kazuisztikához és az élet körülményeihez képest inkább alakíthassa t az igazságot. Itt szemben áll példának okáért elsősorban a német jogfejlődés az angol jogfejlődéssel. Meghallgattam előttem szólott igen t. képviselőtársamat és az ő szavaiból, azokból az egyes esetekből, amelyeket Ő felsorolt, tényleg szintén annak igazságos alátámasztása derül ki, amit állítattam, magának a jogrendszer irányvonalának és alaptételeinek tekintetében, hogy nemi tud az a törvényhozás, és az a bírói gyakorlat egy kazuisztikus törvényhozási rendszerben minden egyes esetre provideálni és így elaprózódik az egész legiszlativa; elaprózódik mindig konkretizált esetekre, amelyek szükségtelenül szaporítják maguknak a bíráknak és az ügyészeknek munkáját is. Mert az a kazuisztikus törvény hozás, amely máról-holnapra szakadatlanul produkálja a törvényeket, az esetek különfelesége alapján, szinte azt mondhatnám, bizonyos vonatkozásban jogbizonytalanságot fog teremteni. Jogbizonytalanságot fog teremteni, mert ne méltóztassék feleldni azt, hogy a jog állandósága és maradandósága magának az igazságügynek vitális érdeke. De ha folytonosan változik az anyagi jogszabály, akkor magábanvéve hiányok keletkeznek a bírói gyakorlatban, mert különböző felfogások lehetségesek és a különböző felfogások folytán jogegységi döntésekre van szükség. Amíg beletanulnak ezekbe a törvényekbe, ahhoz idő kell: az élet tapasztalata szűlrődik le a bírói ítéletekben. Mire megismerik azt a törvényes rendelkezést - és kezdik alkalmazni, az élet körülményei változván, megint újabb törvényeket kell hozni. Manapság látjoiik a törvényhozás folytonos váltakozását. Ez természetes dolog, egy rendszerből folyó jelenség, de én a gyakorlatra vonatkozólag teszem a megjegyzésemet: méltóztassék elhinni, hogy rendkívül nehéz helyzetbe jön a magyar igazágügy ilyen körülmények között. A váltakozó törvények ma mindent relativitássá alakítanak át. Végeredményben igazán nem fogjuk kiismerni, hogy van-e pozitívum a jogban, mert hiszen minden relativitás. En koncedálom, hogy most a gazdasági értékek relativitásának korát éljük és hogy végeredményben nincs más stabil érték, csak az erkölcsi érték. Az erkölcsi érték stabil, de egyéb érték nem stabil, az mind relativitás, a körülmények szerint váltakozik. A körülmények szerint alakul a magánjog, amikor mindig jobban és jobban belenyúl a közület érdeke és kor-, látozza a magánjogot. Ez kétségtelenül szabályszerű jogfejlődés; nem a kollektivizmus irányában, amit perhorreszkálok, hanem mindenesetre természetes jogfejlődés a közjó és a szociális gondolat szempontjából. Általában minden alakul, váltakozik. Ma már relativitás az arany, relativitás a föld, relativvé válnak az ' ülése 1932 május 18-án, szerdán. 27 Összes vagyonértékek, nem is tudja senki, mi az a pozitív érték. Ezért mondottam, hogy minden relativizmus, csak az erkölcsi értékek a pozitívumok. Soha jobban nem láttuk, hogy az erkölcsi értékek a pozitívumok és valóban értékállók, mint ezekben a rettenetes megpróbáltatásokban, legyen az egyén, legyen az társadalom, legyen az maga a nemzet, és ezért az irányító elv mindig az erkölcsi kell hogy maradjon. Ez a pozitív értékálló valami, amely a társadalmat és a nemzetet mindenesetre mindig a kultúra szolgálatára fogja bírni és a kultúra fejlődését fogja jelenteni. Sokat beszélgettünk ezekről a kérdésekről gyakorlati bírákkal, akik maguk látják azt, hogy a törvények szakadatlan változása micsoda veszedelmet jelent. Természetes dolog, hogy az igazságügyi tárca kényszerítve van egyéb tárcák szempontjait is tekintetbe venni, és regardírozni. Az élet kényszerít rá, de ha nem lenne kazuisztikus a törvényhozás, akkor, azt hiszem, a bírói judicium jobb jogforrás lenne, mint a kazuisztikus törvényes rendelkezések. Nagyon helyesnek tartom a végrehajtások terén való szociális szempontokat, mert az eljárás itt is annyi ezerféle egyéni esettől és olyan sok körülménytől függ, hogy ha kazuisztikus rendelkezésekhez lesz kötve ez az egész kérdés, abban az esetben nem fogjuk elérni a célt. Megfontolás tárgyává tenném, hogy ne térjünk át megint az általános jogelvek kodifikálására és ne adjunk-e nagyobb teret a bírói judicium érvényesülésének. Ezt már többször elmondtam a plénum előtt, de soha aktuálisabbnak nem tartottam a dolgot, mint ma, amikor a relativitás szempontja megdöbbentően bontakozik ki a kritikusok előtt és hovatovább olyan detail-törvénytárral fogunk rendelkezni, amelyben aligha fogja tudni valaki magát kiismerni, és természetesen a jogkereső közönség sem fogja magát kiismerni, pedig érvényesül az az általános tétel, hogy a jogot mindenkinek ismernie kell, a jog nem tudása nem mentesít. Mégis méltányos, hogy maradandó törvényalkotásaink legyenek, hogy a közönség a maradandó törvényes alkotásokhoz hozzászokjék. t Nem hiszem, hogy az első pillanatra szükséges lenne sokszor változtani, ha egy, a bírói judicium alkalmazására módot adó rendelkezés lenne az egyes törvényekben. Akár a részvény jogot veszem, akár az egyéb hitelügyi törvényeket, sohasem tudnak provideálni a furfanggal és a kijátszással szemben. Soha olyan konkrét rendelkezéseket nem hozhatunk, amelyeket meg lehetne fogni. Ha a bíriói judicium például csak a jó erkölcsbeütközés és egyéb fontos szempontokkal lenne körülhatárolva, akkor valószinűleg jobban tudná az életben adódó kazuisztikát szolgálni, mint a törvényes rendelkezések. Látom, hogy egész társadalmi és gazdasági életünk hogyan szenved ez alatt a bizonytalanság alatt. Természetes, hogy a gazdasági élet irányítása nemcsak a mi hatáskörünkben van és ebbe nem tudunk belefolyni, hiszen mi csak függvényéi vagyunk a világ gazdasági életének és a függvény sok tekintetben nem irányíthatja a gazdasági életet. Amit mi megtehetünk a saját magunk hatáskörében, azt kétségkívül meg kell tennünk. Itt nem habozom kijelenteni, — és ezt ismételten mondom — hogy barátja vagyok a bírói judicium szabadabb érvényesülési lehetőségének a kazuisztika rovására. Ez a körülmény természetesen súlyosan érinti magának a bírói és ügyészi testületnek helyzetét is. 4*