Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.

Ülésnapok - 1931-92

332 Àz országgyűlés képviselőházának sebb?) a tudományos és diákjóléti intézményeknél 500.000 pengő a csökkenés, a testnevelésnél. 400000 pengő, >ai központi igazgatásnál 400.000 pengő. (Kabók Lajos: Nem is válaszol arra, amit kérdeztem!) Nem is hallottam, mit méltóztatott mondani. (Buchinger Manó: Mennyivel lett kevesebb az egyházak támogatása? — Kabók Lajos: Az egyházak javadalmazása mennyivel kevesebb?) A képviselő úr szintén megnézheti a sommázatból: semmiféle nehézség nincs ebben. (Meskó Zoltán: Miért bántja az egyházat? Miért fáj ez a képviselő uraknak? — Kabók Lajos: Mert amikor mindenki éhezik, nem lehet az egyházakat így támogatni. — Meskó Zoltán: Ne nyúljon mindig az egyházhoz! — Kabók Lajos: Elhezik az egész ország! — Meskó Zoltán: Az egyháznak nincs pénze! — Propper Sándor: Az egyház nem szorul Meskó védelmére!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Kérem az előadó marat, méltóztassék beszédét folytatni. (Meskó Zoltán: Mindjárt kapnak rajta! Atheisták! — Kabók Lajos: Ehhez nincs köze az atheizmusnak! — Meskó Zoltán: Csak egy atheista beszélhet így! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Semmi köze hozzá! — Meskó Zoltán: Közöm van hozzá! Megvédem egyházamat! — Kabók Lajos: Az adófizetők pénzét és az éhező embereket védjük meg!) Szíveskedjenek a közbeszólásokat abbahagyni. (Kabók Lajos: Milliókat elkölteni erre, 'amikor éhezik a fél ország! — Nagy zaj. — Buchinger Manó: Ahhoz,, hogy valaki atheista legyen, bizonyos intelligencia kell! — Meskó Zoltán: Nagy butaság kell ahhoz, hogy valaki atheista legyen! Nagyfokú butaság, nem intelligencia!) Meskó képviselő urat rendreutasítom. Tessék csendben maradni és a folytonos közbeszólásoktól tartózkodni! (Meskó Zoltán: Csak az atheistákat támadtam!) Kérem, ne tessék az elnökkel szembeszállni! Tessék csendben maradni. (Kabók Lajos: Nagyobb atheista az, aki hagyja éhezni a népet!) Kabók képviselő urat rendreutasítom! Csendet kérek! Östör József előadó: Kabók képviselő úr kérdésére reflektálva, felvilágosíthatom őt arról, és ezzel megnyugtathatom egyházellenes lelkiismeretét, hogy az egyházak támogatására 267.000 pengővel van kevesebb felvéve, mint az előző évben. (Weltner Jakab: Marad 41 millió!) Elnök: Kérem a képviselő urakat, hagyják már abba a folytonos közbeszólásokat. Östör József előadó: Míg tavaly a kultusztárca beruházásai négy és félmillió pengőre rúgtak, addig az idén ezek a beruházások félmillió pengőre szállottak le. Ebből a beruházási összegből is természetesen nem lehetett mást csinálni és nincs is más tervbe véve, mint csupán az abszolúte szükséges nem is építkezéseknek, hanem tatarozásoknak véghezvitele és befejezése. Ha megemlítem például azt, hogy a nem állami elemi népiskolák építkezésénél csupán ötezer pengő az az összeg, amely mint új beruházás jelentkezik; hogy az óvódákra nem lehetett többet felvenni, mint kétezer pengőt es hogy^ a beruházásokra felvett 500.000 pengő is hét cím között oszlik meg, akkor azt hiszem, elmondhatjuk, hogy a kultusztárca beruházása ebben az esztendőben körülbelül egyenlő a semmivel. Méltóztassanak megengedni, hogy áttérve az egyes címekre, ezek közül kiemelhessem mindenekelőtt a legeslegfontosabbat, a népoktatást. A népoktatás kiadásai, beleértve 2. ülése 1932 május 30-án, hétfőn. mindazt, ami ezzel összefügg, tehát a tanfelügyelőségeket, a tanítókép ezdéket, az elemi népiskolákat, a kisdedóvókat, a nem állami elemi iskolák támogatását, ebben a költségvetésben 49 millió pengőre rúgnak. Êz az idei költségvetésben 55*7 millió pengőre rúgott. Ha hozzászámítom a polgári iskolákat is, akkor 537 millió pengőre szökik, míg az idei esztendőben 61-8 millió pengőre rúgott. Ha ezt ismét százalékra ihangolom át, akkor azt fogjuk látni, hogy az elemi oktatás elviszi ebben a budgetben az egész kultusztárca költségvetésének 44-5%-át. Ha pedig hozzászámítom a polgári iskolákat is, — amelyeket azért lehet bizonyos megindokolással hozzászámítani, mert a polgári iskolák mégis inkább az alsóbb néprétegek iskoláztatási céljaira szolgálnak — akkor ez a 44-5 százalék felszökik 49 százalékra. Azt látjuk tehát, hogy az elemi iskolákra fordított kiadások és a költségvetésnek ezek a tételei azok, amelyek a legkevesebb redukcióban részesültek. Ebből nyilvánvaló, hogy a kultuszkormánynak az volt a törekvése, hogy az elemi oktatáshoz és a népneveléshez, amennyire csak lehet, ne nyúljon hozzá és itt igazán csak azoknak a tételeknek redukcióját vitte véghez a íizetóseknél és nyugdíjaknál, amelyek elkerülhetetlenek voltak és magát az intézményt nem érintik. Ha — eltekintve a népiskola építési programmai, amely külön lapra tartozik és amelyet méltóztatnak a költségvetés végén megtalálni — nem is dicskedhetünk azzal, hogy mint az előző esztendőben, a költségvetés rendes keretében bizonyos nagyobb tétel az elemi iskolák szaporítására fel volt véve, mégis annyit elmondhatunk a 21 milliós redukció mellett, hogy közoktatásügyünk legnagyobb szervezete, a népiskola vissza nem fejlesztetett és a kultuszkormány igyekezett és igyekezni fog a népiskolákat legalább azon a nívón tartani minden tekintetben, amely nívón azokat fenntartani, azt hiszem, a legelemibb állami és nemzeti kötelesség. Pedig az elemi iskolák azonban a tanulók létszámát illetőleg újabb és ujabb feladatok elé állítják az államot. Azt látjuk ugyanis, hogy míg 1929/30-ban az elemi iskolai tanulók száma 832.000, 1930/31-ben 976.000 volt, addig ez a szám az 1931/32. iskolai évben 1018.000-re szökött fel. Ennél a pontnál legyen szabad megemlékeznem a kultuszkormánynak egy intézkedéséről, amely egyébként általános, kedvező visszhangra talált az egész országban, nevezetesen arra, hogy a 11.801/1932. rendeletével általában, az egész vonalon az elemi iskolai tankönyvek árának 25%-os mérséklését rendelte el, továbbá ugyancsak a középiskolai összes tankönyveknél 20%-os ármérséklést rendelt el; végül megtiltotta, hogy öt éven belül új tankönyvek legyenek kibocsáthatók, (Helyeslés a jobboldalon.) Méltóztatnak ugyanis emlékezni arra, hogy a Házban pártkülönbség nélkül panasz volt a tankönyveknek túlságos száma és drágasága miatt. Ha a t. Képviselőháznak még tudomására hozom azt, hogy az utolsó években Kultuszkormányunknak általában az volt a törekvése, hogy a tankönyvek számát, amennyire csak lehet, lecsökkentse és hogy a tankönyvek száma az eddigi legmagasabb termelésről, 2040-ről lecsökkent 768-ra, úgyhogy a tankönyvek számát tulajdonképpen kétharmadával sikerült apasztani, akkor azt hiszem, méltóztatnak látni a kultuszkormányzatnak azt a törekvését, hogy e tekintetben az alsóbb néposztályokat és egyáltalában a tatnulóif júságot, a tanuló-