Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.
Ülésnapok - 1931-92
Az országgyűlés képviselőházának 92, és ebben az osztályban együtt vannak azok az ügyek is, amelyekről Malasits t. képviselőtár sam tett említést. A helyzet tudniillik az, hogy nem a kivándorlási kérdés ment át a belügyi tárcától a külügyi tárcáihoz, (Malasits Géza: Tudom, csak a kivándorlottak ügyeinek kérdése!) mert a kivándorlási kérdés továbbra is a belügyiben van, hanem általában a külfölidíö'n élő magyar honosoknak, tehát a kivándorlót taknak gondozása az, amellyel a külügyi tárca foglalkozik. A mostani esztendőkben, amikor ilyen erős gazdasági depresszió van, egészen természetes, hogy erre a feladatra nagyobb súlyt kell helyezni, mint kellett imás időpontokban, mert hiszen világos, hogy most sokkal nagyobb szükségük Van a külföldön lévő magyar honosoknak arra, — amikor sokkal könnyebben válnak munkanélküliekké, mint a múltban — hogy a hónuk alá nyúljunk. Ezt igyekszünk is minden' képpen megtenni és ami különösen lelki gondozásukat illeti, a helyzet az, hogy ebben a kérdésben meglehetősen erős kontaktus áll fenn a külügyminisztérium és» a hercegprímás úr ő eminenciása között; sőt kontaktus áll fenn egyes püspökökkel is. Az utóbbi években meglehetősen sokan vannak kint iigy a tengerentúli, mint pedig az. európai államokban is, akik a 'külügyminisztériummal, speciálisan pedig az előbb említett osztállyal kontaktusban végzik a lelki gondozást, úgyhogy azt hiszem, ezen a téren igen lényeges változás van a múlthoz képest. De kellett is ezzel a kérdéssel behatóan foglalkoznunk, mert hiszen ne 'méltóztassanak elfelejteni, hogy teljesen^ megváltozott helyzet van a háború előttihez képest. Amikor a közös konzulátusok megvoltak és a belügyminisztérium éppen a közös konzulátusokra való tekintettel külön foglalkozott a kivándorlottak kérdésével, egészen más helyzet volt, mint van ezidőszerint. Ami mármost a felmerült gazdaságpolitikai kérdéseket illeti, amelyekről sűrűn volt szó az elhangzott vitában (Halljuk! Halljuk!) és amelyeknél különösen hangsúlyoztatott a kereskedelempolitika egységes voltának szükségessége, errevonatkozólag azt a felvilágosítást vagyok bátor adni a t. Háznak, hogy nálunk most a gyakorlat az, hogy a miniszterelnök úr kivétel nélkül minden héten egy délután magánál látja a külföldi tárgyalásoknál érdekelt tárcák vezetőit, jelesül & pénzügyi, földmívelésügyi és kereskedelemügyi tárca vezetőit, azonkívül én is résztveszek a külügyi tárca részéről ezeken a megbeszéléseken, ahol az érdekelt miniszterek a miniszterelnök úr elnöklete alatt mindenkor referenseikkel együttesen beszélik meg az összes aktuális külpolitikai, gazdasági kérdéseket. (Éber Antal: Ez helyes!) Ez az eljárás körülbelül fél esztendeje igen jól funkcionál s ennek folyamán egyeztetnek mindig össze a különböző tárcák érdekei. (Helyeslés jobb felől.) A külügyi tárca feladata azután ezeket összegezni és kifelé képviselni, természetesen mindenkor az érdekelt tárcák referenseivel együttesen. Én, mint öreg hivatalnok, nagyon sokszor vettem részt hasonló természetű megbeszéléseken és tárgyalásokon és tapasztalataim alapján azt mondhatom, hogy bár természetesen még most is fordulnak elő hibák, de a legutóbbi fél esztendőben általában ez az organizáció igen jól bevált és ezt a jövőben is fenn kívánjuk tartani. (Helyeslés.) Ami mármost az egyes konkrét vonatkozásokban felmerült kérdéseket illeti, csehszlovák vonatkozásban szóbakerült az, hogy kereskedeKÉPVISELÖHÁZI NAPLÖ VIII. ülése 1932 május 30-án, hétfőn. 325 lempolitikai; tárgyalásaink a csehszlovák kormánnyal még mindig nincsenek lezárva. A dolog úgy áll, hogy mi a csehszlovák kormánynyal teljesen letárgyaltuk úgy a tarifa, mint a kontingensekre vonatkozó részeket; ami függőben maradt, az egyrészt az állategészségügyi kérdés volt, másrészt pedig a fizetési forga; lomra vonatkozó kérdés. Itt, sajnos, az utóbbi hetekben bizonyos szünetelés állott be a tárgyalásokban. Nekünk volt már fix terminusunk, amikorra reméltük, hogy a cseh refe renseket itt láthatjuk a tárgyalások folytatására. Ezek a terminusok nem tartattak be, de remélem, hogy erre a tárgyalásra rövidesen sor fog kerülni. Ami az osztrák vonatkozásokat illeti, nekünk a mostani megváltozott helyzetre való tekintettel a legközelebbi jövőben igen részletes tárgyalásaink lesznek az osztrákokkal. Ott természetesen szóba fog kerülni az itt szóvá tett fa-import kérdése is, mert tényleg az a helyzet, hogy amikor nekünk aránylag nem nagy az importunk Ausztriából ipari cikkekben, ami a mai pénzügyi, helyzetben természetes, igyekeznünk kell azon, hogy exportunk érdekében, onnan hozhassunk be olyan árukat, (Eckhardt Tibor: Politikailag is helyes!) amilyenekre nekünk az- országban szükségünk van, s ennek következtében a fakérdés, amely itt szóvá tétetett, különösen nagy szerepet játszik. (Ügy van! Úgy van!) Ez egyébként olyan kérdés, amely hosszú idő óta van tárgyalás alatt, Ivády Béla t. képviselőtársunk, földmívelésügyi miniszter korában annakidején még külön megbeszéléseket is folytatott a kérdésiben, mindkét részről sok nehézség merült fel, .amelyek részben a termelési költségekkel, részben pedig a megfelelő organizáció hiányával voltak kapcsolatosak, de remélem, hogy meglesz a lehetőség e kérdések nehézségének áthidalására, úgy, hogy azt hiszem, hogy a jövőben az osztrák-magyar kereskedelmi forgalomban a fának tényleg komoly szerepe lesz. Ami a klíring-szerződések ártalmas voltát illeti, a helyzet az, hogy tulajdonképpen nem a klíring-szerződéseknél van a nehézség, hanem a devizakorlátozásoknál, mert hiszen általában azt tapasztaljuk, hogy a devizakorlátozások azok, amelyek minden forgalom megölői, mert azok között az országok között, amelyek között devizaforgalmi korlátozások vannak, teljesen összezsugorodik a forgalom, sőt a tapasztalat azt mutatja, hogy összezsugorodik a forgalom már ott is, ahol az illető országok közül csak az egyikben van devizakorlátozás. Maga a klíring már csak, hogy úgy mondjam, egy szükséges rossz volt a devizakorlátozásokkal kapcsolatosan, mert hiszen a klíringgel csak technikailag igyekeztünk & fizetési forgalmat szabályozni. A nehézség, amely azután a klíring-szerződéssel kapcsolatosan előállt, az volt, hogy a klíring-szerződések megkötése alkalmával úgy a hitelező államok, mint pedig azok az államok, amelyek eddigelé a forgalomban passzívak voltak, arra törekedtek, hogy ugyanakkor a behozatalra vonatkozóan is korlátozásokat léptessenek életbe. így állt elő azután az a helyzet, hogy a klíring-szerződések bizonyos megváltozott képét mutatják az egész kereskedelmi forgalomnak, amely korábban évtizedeken keresztül kialakult volt. Amire törekednünk kell, elsősorban mindenesetre: a devizakorlátozások megszüntetése. (Élénk helyeslés.) Ezzel azután automatikusan szűnnek meg a klíring-szerződések nehézségei. 44
