Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.

Ülésnapok - 1931-91

Az országgyűlés képviselőházának f> ket és áldozatokat hozzunk közpénzekből azért, hogy az idegenforgalmat idetereljük, egyidejűleg azonban megadóztassuk az ide terelődő idegenforgalmat a vízumdíjakkal és a vízumkényszerrel, kényelmetlenné, kellemetlenné és költségessé tegyük ezt ahelyett, hogy mindent elkövetnénk abban az irányban, hogy az f ide irányuló idegenforgalom a külföldiekre nézve minél könnyebben, olcsóbban és simábban legyen lebonyolítható. Nagyon kérem a mélyen t. külügyminiszter urat, akinek az ilyen közgazdasági megfontolások iránt nagy érzéke van, méltóztassék ezt a kérdést sürgősen megfontolás tárgyává teni és ha másképpen nem megy, — aminthogy azt hiszem, hogy másképpen nem megy ennek a bevételi tételnek eliminálása — végre a mi külországi képviseleteink mikénti szervezése terén is lépjen arra a szerény álláspontra, amely szerény álláspont ezt a mi szegény országunkat megilleti. En azt tartom, hogy a mi képviseletünk annyira túl van dimenzionálva külföldön, ehhez még annyi társadalmi luxus és előkelőség fűződik, hogy — mint a budget számadatai mutatják, amelyekre itt számszerűleg nem akarok hivatkozni az idő rövidsége miatt — ez még mindig nem áll arányban az ország szegénységével és különösen nem áll arányban avval, hogy amikor az idegenforgalom megadóztatásából kell erre az eszközöket venni, ezt helyes közgazdaságpolitikai elgondolásnak lehetne minősíteni. En immár elég hoszszú közgazdasági pályafutásom alatt, őszintén bevallva, még sohasem találkoztam olyan emberrel, — akár mezőgazda, akár gyáriparos, akár iparos, akár kereskedő lett volna az —• aki egy magyar külképviseletnél az ő üzleti érdekei elintézésében valaha is támaszra talált volna. (Magyar Pál: De keserű tapasztalatokról tudnának néhányan beszámolni.) Lehet, hogy csak nekem volt az a szerencsétlen véletlenem, hogy ilyennel nem találkoztam, de én még soha ilyennel nem találkoztam és azt hiszem, hogy egy százaléka sem próbálja meg a külföldön dolgozó kereskedőknek és iparosoknak, hogy a mi külképviseleteinknél egyáltalán valami gazdasági támaszt találjon. Ezzel szemben igenis látom azt, hogy a nagy külföldi országoknak ittlevő képviseletei minden kisjelentőségű kérdésben, a legkisebb devizakérdésekben, vagy a befagyott követelések felszabadítása tekintetében (Magyar Pál: A mintakofferek kiszolgáltatása érdekében!) mindig eljárnak (Ügy van! Úgy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) és abszolúte nem derogál az illető országok követeinek, hogy eljárjanak a minisztériumokban, a Jegybankban, vagy egyes magánbankoknál. Olyan támogatás ez, amelyre még csak gondolni sem lehet a mi külképviseleteinknél. Ma délelőtt a honvédelmi tárca költségvetésének tárgyalásánál a honvédelmi miniszter úr azt az ágén helyes megállapítást tette, hogy ő nagyon helytelennek látná a hadseregben a kasztszellem érvényesülését, hanem igenis azt akarja, hogy a polgári elem is bekerüljön a tisztikarba, mert csak a teljes együttműködés képes a hadseregnek azt az erkölcsi súlyt biztosítani, amelyet ő látni akar. Azt hiszem, hogy ugyanez áll külképviseleteinkre. Nem tudom, hogy a mi külképviseletünkben helyet foglaló követeknek és a követségi személyzetnek kiválasztásánál is nem kellene-e ezt a kasztszerű szellemet, amely majdnem kizárólagosan érvényesül, egyszer végre mellőzni és nem a társadalmi előkelőségre, nem, a megboldogult Ballplatz-cal való 1. ülése 1932 május 27-én, pénteken. 305 összeköttetésre és ezeknek a kis diplomáciaitársadalmi játékoknak ügyes elvégzésére helyezni a súlyt. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon. — Magyar Pál: Tíz évvel ezelőtt kellett volna!) Talán meg lehetne tenni egyszer azt a merész kísérletet is, mivel itt közgazdasági érdekek képviselete forog szóban, meg lehetne próbálni azt őis, hogy közgazdasági talajból fakadt embereket is megbízzunk külföldi érdekeink képviseletével. (Magyar Pál: Forradalmi újítás!) Ilyen kis ország képviseleténél végre is nem játszhatják a döntő szerepet azok,^ akik a ceremóniákat és az etikettszerű eljárásokat több vagy kevesebb ügyességgel tudják lebonyolítani. Nekünk kereskedelmi ügynökök kellenének, akik az ottani piacokat ismerik és tanulmányozzák, (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) akiknek az ajtaja minden magyar ember részére nyitva áll, (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) akik eljárnak ügyeikben. Ha ezt megvalósítjuk, akkor meggyőződésem szerint még azt a pénzügyi megtakarítást is könnyen el lehetne érni, amely szükséges ahhoz, hogy a vízumdíjakat, ezeket a lehetetlen illetékeket és az ' idegenforgalom lehetetlen megnehezítésének eszközeit végre eltörölhessük. A másik, amit felemlíteni akarok, és ami, — mint bevezetőleg bátor voltam mondani — talán csak formailag fűződik a külügyi tárcához, a mi egész; kereskedelmi politikánk intézése. (Magyar Pál: Halljuk!) Teljes tárgyilagossággal megállapíthatom, — és mindenki kell, hogy megállapítsa — hogy ma az egész világgazdasági helyzet olyan, a gazdasági nacionalizmus olyan őrületének állapotában vagyunk nemzetközileg mindenütt, hogy a fennálló körülmények között, amikor minden ország csak exportálni akar és egyik sem akar importálni, amikor mindegyik autarchikus politikát folytat, a legnehezebb feladatok közé tartozik kereskedelmi politikát általában, egy kis agrárország kereskedelmi politikáját pedig különösen sikerrel és eredményesen folytatni. De minél nehezebb a helyzet, minél súlyosabb a szituáció e tekintetben, annál inkább kellene súlyt helyezni arra, hogy a mi kereskedelmi politikánk egységes, erős elgondolás, egységes és erős akarat szerint folytattassék. Nekem pedig meg kell állapítanom azt, hogy nálunk a külkereskedelmi politika intézésének olyan sok gazdája van, hogy már egyáltalán nincs gazdája, mert senki sem tudja azt, hogy a külkereskedelmi politika intézéséért tulajdonképpen melyik tárcát terheli a felelősség, melyik tárca az, amelyik az ország külkereskedelmi politikáját intézi és az ilyen nehéz időkben a gyakorlati megvalósítás kire tartozik. Formailag a külügyminisztérium az, amely a kereskedelmi szerződést s politikát intézi, valójában azonban a külügyminisztériumon kívül a kereskedelemügyi minisztérium és földmívelésügyi minisztérium orgánumai is közreműködnek egyben, s annak folytán hogy így három minisztérium intézi ezeket az ügyeket, semmiféle egység, az elgondolásban semmiféle harmónia nincs meg, s ennélfogva semmiféle átütői eriő nem észlelhető. Az idő rövidsége miatt egy szomorú példára akarok csak hivatkozni. Mi már 1930 őszén, illetőles: telén vámháborúba kerültünk Csehszlovákiával. Amikor, a vámháború megindításának kérdése a vámtanácsban, amelyj nek szerencsés vagyok a tagja lehetni, szóbakerült, figyelmeztettem az akkori igen t. kor-