Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.

Ülésnapok - 1931-91

284 Az országgyűlés képviselőházának századosig, a századostól az őrnagyig, a törzs­tiszttől az ezredparancsnokig, mindig vizsgát tesznek az illetők, nem lehet tehát azt mondani, hogy itt protekciók, születési előjogok, vagy nem tudom milyen összeköttetések érvényesül­nek, mert kizárólag a kvalitás dönti el. A had­seregre bízott nagy értékek és érdekek képvise­lete ugyanis olyan fontos, hogy nem lehet protekciós vagy más szempontoknak érvénye­sülni. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a közé­pen. — Peyer Károly: Jó volna a köztisztvise­lőket is mindig vizsgáztatni, mielőtt előléptetik őket! — Ulain Ferenc: Hát még a parlament tagjait!) Egyik szocialista képviselőtársam azt mon­dotta, hogy a hadsereg párthadsereg. (Élénk el­lenmondások és tiltakozások a jobboldalon és a középen.) T. Ház! Azt hiszem, objektive megállapít­hatja mindenki, hogy a hadsereg semmiféle pártérdeket nem szolgál. (Ugy van! Ugy van! t a jobboldalon és a középen.) Éppen Bajcsy­Zsilinszky Endre t. barátom állapította meg az előbb felszólaláséban, hogy a legteljesebb tárgyilagossággal vezetik a magyar királyi honvédséget ebből a szempontból is. [Katasz­trofálisnak is tartanám, — őszintén szólva — ha a hadsereg elkezdené azt a játékot, hogy egy személynek vagy egy pártnak adná oda, magát. (Igaz! Ugy van!) Ez a hadsereg egy nagy közös nemzeti célt szolgáló, a nemzet és a magyar állani szolgálatában álló szerve­zet, tehát pártokon felül áll és a legfelső Had­úrnak engedelmeskedik. (Ugy van! Ugy van. — Élénk helyeslés jobbfelől és a középen.) Kifogásolta azt is egyik szocialista képvi­selőtársam, hogy a hadseregben kasztszellem uralkodik. Én azt tartom, t. Ház, hogy a ma­gyar királyi honvédtiszti kar összeolvadt e nemzettel. Vannak még idegen elemek, akiket, — hogy úgy fejezzem ki magamat — megörö­költünk, de általában a hadseregben az egész neveié s_ tendenciája a teljes összeolvadás a nemzettel. Éppen alattam nem történhetik meg az ezen elvtől való eltérés, mert én már á régi időben is hangoztattam, hogy egy hadsereg, tehát egy honvédség, amely nincs lelki és min­den egyéb vonatkozásban közösségben a nem­zettel, sohasem tudja, azt teljesíteni, amit tőle a nemzet vár. (Ugy van! Ugy van! a jobbol­dalon és a középen.) Itt talán rátérek arra a felvetett kérdésre, amelyben Gaal Gaston t, barátom kifogásolja azt, hogy a hadseregében a tisztikar kiegészí­tése tekintetében bizonyos kasztszellem ural­kodik. (Gaal Gaston: Sajnos, törvényes ala­pon!) Megállapítom, hogy erre vonatkozólag törvény van, megállapítom azonban azt is, hogy ezt a törvényt úgy magyarázom, hogy az a nemzet érdekeit szolgálja. Nem tartom ugyanis helyesnek, hogy a hadsereg kizáróla­gosan a tiszti körökből egészítse ki tisztika­rát. (Ugy van! Ugy van! a jobb- és a balolda­lon.) A hadsereg tisztikara kell hogy vetülete legyen a nemzet társadalmi összetételének (Ügy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) Már csak azért is, mert bizonyos fokig a fel­fogásbeli, — hogy úgy fejezzem ki magamat — vérbeli felfrissítés kívánatos, másrészt pedig mert az a népszerűség is, amelyre én a had­sereg számára reflektálok, csak akkor lesz tel­jes, ha mindenki egyformán szereti a hadse­reget és egyforma közösséget érez vele. (Ugy van! Ugy van! jobbfilől és a középen.) Ezért azt a tendenciát követem, hogy a Ludo vi ká­ban már tavaly is 68 növendéket, tehát majá­id í. ülése 1932 május 27-én, pénteken. nem 32%-ot vettem fel a különféle polgári ál­lású emberek fiaiból, mert tudom, hogy így szolgálom helyesen azt a törvényt, de ezt a nemzetet is. (Ulain Ferenc: Lehet többet is! Ugy van! Ugyan van! jobbfelől és a, középen.) A^ katonai kvalitások ugyanis nem az unifor­mistól függenek. Én ismerek sápadtarcú tar­talékos tiszteket, akik valamikor talán nép­tanítók voltak és a háborúban fényesen meg­feleltek, (Ugy van! Ugy van! jobbfelől és a középen) és ismerek kipödört bajszú, úgyne­vezett laktanya-kapitányokat, akik nem felel­tek meg. Tehát mivel ez lelki adottság és nem kizárólagos osztályokra bontható valami, ne­künk a nemzet egész rezervoárjában kell ke­resnünk ezeket az értékeket. (Helyeslés jobb­felől és a közéoen. — Gaal Gaston: Reálisko­lába nem kerülhetnek be!) De igen! A következő kérdés az ipar kis- és nagy­ipari vonatkozásban, amit még szóvátettek. Itt, tudom, ellentmondásokra fogok találni. Általában azt kell megjegyeznem, hogy a ma­gam tárcája keretében a magyar ipar teljesít­ményével száz percentig meg vagyok elégedve. Ha van kifogásom, ez csak az árakkal szem­ben jelentkező kifogás. (Eckhardt Tibor: Ez általános!) Sajnos, magyar termelésnek egyik hibájául kell felrónom és így a katonai vonat­kozású ipari termelés hibájául is, hogy nem tartanak mértéket a haszon keresésében. (Eckhardt Tibor: Ez így van! — Rassay Károly: Jó szerződések birtokában vannak! Az a bajP A szerződéseket, bejelentem a t. Háznak ez év­ben revizionáltam és a magyar ipari érdekelt­ségek részéről a legnagyobb megértésre talál­tam. Beismerték, hogy nemzetközi viszonylat­ban túl magas árak voltak és éppen azért, mivel ez így van. be kellett ismerniök azt is, hogy ha velem jóbarátságban akarnak ma­radni, akkor e tekintetben engedniök kell. És bejelentem a t. Háznak, hogy engedtek is. Ami azonban a fontos: a kvalitatív teljesítmény megüti a mértéket, és ez fontos momentum, nemcsak katonai, hanem általános szempont­ból is. Ha az ipar minden vonatkozásban meg­értést fog tanúsítani és ha nem a máról-hol­napra való meggazdagodás elvét tartja szem előtt (Rassay Károly: Ha nem használja ki a monopóliumot!), és nem használja ki a vám­védelmet és a monopóliumot, akkor meg vagyok győződve, hogy az ipar és a mezőgazda­ság és a fogyasztók közötti differenciák nem­csak katonai vonatkozásban, hanem általános vonatkozásban is eliminálódnak. T. képviselőtársaim közül a többség helye­selte azt az ipari politikát, amelyet a honvé­delmi tárca folytat. Sőt elismerték azt is, hogy a kisipart a legmesszebbmenőleg foglalkozta­tom, mert a 40%-os arány helyett 50%-ra emeltem fel a kisipar részvételét. Az egy kifo­gás talán az. hogy az Országos Ruházati Inté­zet (Bródy Ernő: Még van!) még van, ezt nem szüntettem meg. (Felkiáltások a szélsőbalolda­lon: És a Rico!) Tisztelettel legyen szabad megjegyeznem: nem is fogom és nem is tudom | megszüntetni. Ezzel szemben az ipari érdekel t­i ségek képviselőit megkértem arra, hogy mél­tóztassanak elfáradni hozzám, hogy ezt a kér­dést valami formában likvidáljam annak az elvnek szem előtt tartásával, hogy amit a ms­gam szempontjából fenntartani helyesnek tar­tok, azt természetesen nem tudom megszün­tetni. (Bródy Ernő: De a magániparral ne kon­kurráljon! Ez a kérés! — Rassay Károly: A léte konkurrál! Angliában megszüntették! — Zaj.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom