Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.
Ülésnapok - 1931-91
284 Az országgyűlés képviselőházának századosig, a századostól az őrnagyig, a törzstiszttől az ezredparancsnokig, mindig vizsgát tesznek az illetők, nem lehet tehát azt mondani, hogy itt protekciók, születési előjogok, vagy nem tudom milyen összeköttetések érvényesülnek, mert kizárólag a kvalitás dönti el. A hadseregre bízott nagy értékek és érdekek képviselete ugyanis olyan fontos, hogy nem lehet protekciós vagy más szempontoknak érvényesülni. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen. — Peyer Károly: Jó volna a köztisztviselőket is mindig vizsgáztatni, mielőtt előléptetik őket! — Ulain Ferenc: Hát még a parlament tagjait!) Egyik szocialista képviselőtársam azt mondotta, hogy a hadsereg párthadsereg. (Élénk ellenmondások és tiltakozások a jobboldalon és a középen.) T. Ház! Azt hiszem, objektive megállapíthatja mindenki, hogy a hadsereg semmiféle pártérdeket nem szolgál. (Ugy van! Ugy van! t a jobboldalon és a középen.) Éppen BajcsyZsilinszky Endre t. barátom állapította meg az előbb felszólaláséban, hogy a legteljesebb tárgyilagossággal vezetik a magyar királyi honvédséget ebből a szempontból is. [Katasztrofálisnak is tartanám, — őszintén szólva — ha a hadsereg elkezdené azt a játékot, hogy egy személynek vagy egy pártnak adná oda, magát. (Igaz! Ugy van!) Ez a hadsereg egy nagy közös nemzeti célt szolgáló, a nemzet és a magyar állani szolgálatában álló szervezet, tehát pártokon felül áll és a legfelső Hadúrnak engedelmeskedik. (Ugy van! Ugy van. — Élénk helyeslés jobbfelől és a középen.) Kifogásolta azt is egyik szocialista képviselőtársam, hogy a hadseregben kasztszellem uralkodik. Én azt tartom, t. Ház, hogy a magyar királyi honvédtiszti kar összeolvadt e nemzettel. Vannak még idegen elemek, akiket, — hogy úgy fejezzem ki magamat — megörököltünk, de általában a hadseregben az egész neveié s_ tendenciája a teljes összeolvadás a nemzettel. Éppen alattam nem történhetik meg az ezen elvtől való eltérés, mert én már á régi időben is hangoztattam, hogy egy hadsereg, tehát egy honvédség, amely nincs lelki és minden egyéb vonatkozásban közösségben a nemzettel, sohasem tudja, azt teljesíteni, amit tőle a nemzet vár. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon és a középen.) Itt talán rátérek arra a felvetett kérdésre, amelyben Gaal Gaston t, barátom kifogásolja azt, hogy a hadseregében a tisztikar kiegészítése tekintetében bizonyos kasztszellem uralkodik. (Gaal Gaston: Sajnos, törvényes alapon!) Megállapítom, hogy erre vonatkozólag törvény van, megállapítom azonban azt is, hogy ezt a törvényt úgy magyarázom, hogy az a nemzet érdekeit szolgálja. Nem tartom ugyanis helyesnek, hogy a hadsereg kizárólagosan a tiszti körökből egészítse ki tisztikarát. (Ugy van! Ugy van! a jobb- és a baloldalon.) A hadsereg tisztikara kell hogy vetülete legyen a nemzet társadalmi összetételének (Ügy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) Már csak azért is, mert bizonyos fokig a felfogásbeli, — hogy úgy fejezzem ki magamat — vérbeli felfrissítés kívánatos, másrészt pedig mert az a népszerűség is, amelyre én a hadsereg számára reflektálok, csak akkor lesz teljes, ha mindenki egyformán szereti a hadsereget és egyforma közösséget érez vele. (Ugy van! Ugy van! jobbfilől és a középen.) Ezért azt a tendenciát követem, hogy a Ludo vi kában már tavaly is 68 növendéket, tehát majáid í. ülése 1932 május 27-én, pénteken. nem 32%-ot vettem fel a különféle polgári állású emberek fiaiból, mert tudom, hogy így szolgálom helyesen azt a törvényt, de ezt a nemzetet is. (Ulain Ferenc: Lehet többet is! Ugy van! Ugyan van! jobbfelől és a, középen.) A^ katonai kvalitások ugyanis nem az uniformistól függenek. Én ismerek sápadtarcú tartalékos tiszteket, akik valamikor talán néptanítók voltak és a háborúban fényesen megfeleltek, (Ugy van! Ugy van! jobbfelől és a középen) és ismerek kipödört bajszú, úgynevezett laktanya-kapitányokat, akik nem feleltek meg. Tehát mivel ez lelki adottság és nem kizárólagos osztályokra bontható valami, nekünk a nemzet egész rezervoárjában kell keresnünk ezeket az értékeket. (Helyeslés jobbfelől és a közéoen. — Gaal Gaston: Reáliskolába nem kerülhetnek be!) De igen! A következő kérdés az ipar kis- és nagyipari vonatkozásban, amit még szóvátettek. Itt, tudom, ellentmondásokra fogok találni. Általában azt kell megjegyeznem, hogy a magam tárcája keretében a magyar ipar teljesítményével száz percentig meg vagyok elégedve. Ha van kifogásom, ez csak az árakkal szemben jelentkező kifogás. (Eckhardt Tibor: Ez általános!) Sajnos, magyar termelésnek egyik hibájául kell felrónom és így a katonai vonatkozású ipari termelés hibájául is, hogy nem tartanak mértéket a haszon keresésében. (Eckhardt Tibor: Ez így van! — Rassay Károly: Jó szerződések birtokában vannak! Az a bajP A szerződéseket, bejelentem a t. Háznak ez évben revizionáltam és a magyar ipari érdekeltségek részéről a legnagyobb megértésre találtam. Beismerték, hogy nemzetközi viszonylatban túl magas árak voltak és éppen azért, mivel ez így van. be kellett ismerniök azt is, hogy ha velem jóbarátságban akarnak maradni, akkor e tekintetben engedniök kell. És bejelentem a t. Háznak, hogy engedtek is. Ami azonban a fontos: a kvalitatív teljesítmény megüti a mértéket, és ez fontos momentum, nemcsak katonai, hanem általános szempontból is. Ha az ipar minden vonatkozásban megértést fog tanúsítani és ha nem a máról-holnapra való meggazdagodás elvét tartja szem előtt (Rassay Károly: Ha nem használja ki a monopóliumot!), és nem használja ki a vámvédelmet és a monopóliumot, akkor meg vagyok győződve, hogy az ipar és a mezőgazdaság és a fogyasztók közötti differenciák nemcsak katonai vonatkozásban, hanem általános vonatkozásban is eliminálódnak. T. képviselőtársaim közül a többség helyeselte azt az ipari politikát, amelyet a honvédelmi tárca folytat. Sőt elismerték azt is, hogy a kisipart a legmesszebbmenőleg foglalkoztatom, mert a 40%-os arány helyett 50%-ra emeltem fel a kisipar részvételét. Az egy kifogás talán az. hogy az Országos Ruházati Intézet (Bródy Ernő: Még van!) még van, ezt nem szüntettem meg. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: És a Rico!) Tisztelettel legyen szabad megjegyeznem: nem is fogom és nem is tudom | megszüntetni. Ezzel szemben az ipari érdekel ti ségek képviselőit megkértem arra, hogy méltóztassanak elfáradni hozzám, hogy ezt a kérdést valami formában likvidáljam annak az elvnek szem előtt tartásával, hogy amit a msgam szempontjából fenntartani helyesnek tartok, azt természetesen nem tudom megszüntetni. (Bródy Ernő: De a magániparral ne konkurráljon! Ez a kérés! — Rassay Károly: A léte konkurrál! Angliában megszüntették! — Zaj.)
