Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.

Ülésnapok - 1931-90

236 Az országgyűlés képviselőházának olyan botrány, amelyet egyetlen kultúrállam nem vállalhat, amelyen a legsürgősebben változtatni kell. Nem lehet arra az álláspontra helyezkedni, hogy most felépült a mátrai szanatórium és így az államnak van egy intézménye, mert ez tudomásom szerint nem adatott még át rendeltetésének. Viszont való tény, hogy azóta se a debreceni Auguszta-szantóriumba, se a gyulai József-szanatóriumba, se a budakeszi Erzsébetszanatóriumba nem utalnak be betegeket. A tüdőbetegek tehát pusztuljanak el, azokról semmiféle gondoskodás nem történik. (Rassay Károly: Még nem nyílt meg a mátrai szanatórium?) Május hónapra ígérték, hogy megnyitják, de tudomásom szerint ez eddig nem történt meg. Egy további kérdés, amelyre fel akarom hívni a népjóléti miniszter úr figyelmét, a következő. (Peyer Károly: Az ápolási díj^ annyi lesz ott. mintha a Ritzben laknék!) Ha jól emlékszem, két vagy három évvel ezelőtt az akkori kormány nagy görögtűzzel letárgyaltatott egy törvényjavaslatot, amelyet fürdőtörvényjavaslatnak kereszteltek el. Akkor beígértek minden szépet és jót. Ha a Képviselőház megszavazza a törvényjavaslatot. — mondották — akkor itt Magyarországon olyan kultúra keletkezik, hogy nem lesz szükség arra, hogy külföldre vigyék pénzüket a magyar emberek, hogy külföldi fürdőhelyekre menjenek és ott töltsék a nyarat, ott keressenek pihenést, szórakozást és üdülést. Mondom, — ha jól emlékszem — több, mint két esztendeje, hogy ezt a törvényjavaslatot tető alá hozták. Azóta egy csomó kormánybiztos is van, aki a fürdőügyeket intézi, azóta egy csomó helyet elneveztek fürdőhelynek és fürdőtelepnek, hogy azonban komolyan történt volna olyan beruházás, amely lehetővé tenné azt, hogy azok az emberek és családok, akik és amelyek nyaralni és üdülni akarnának, akik gyógyulást, szórakozást és üdülést akarnának itthon keresni, tényleg megtalálják erre a lehetőséget, azóta egyetlen intézkedést sem találunk ennek a törvényjavaslatnak megvalósítására. Nem kell tovább mennem, itt van az a kincs, amelyet Balatonnak neveznek. Méltóztassék megnézni azt a kultúrátlatlanságot, amelyet ott találni a Balaton partján. Van olyan hely, ahol még ma sincs csatornázás és vízvezeték és van olyan hely, ahol még villanyvilágítás sincs. Ma, amikor nem lehet kimenni külföldre, hogyan akarják megoldani a nyaralás problémáját és hogyan akarnak idegenforgalmat teremteni ebben az országban? Ha kellő előrelátással tennék meg és tették volna meg az intézkedéseket, ha a fürdőtörvény rendelkezéseit valóban végre akarták volna hajtani, mintahogy végre kellett volna hajtani, akkor Budapest egymillió lakosa közül azok, akik tehetősek, annak közelsége miatt mégis a Balatonra mennének. Itt van Bécs is a maga közelségével, itt van ez a kétmilliós város, amely pár órajárásnyira van csak a Balatontól: kellő összeköttetéssel le lehetett volna hozni onnan a családok tekintélyes részét. Ezt nem tették meg, hanem bűnös nemtörődömséggel ezt is elodázták. Nem történt intézkedés és nem történt semmiféle érdemleges lépés ezen a téren sem. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt, szíveskedjék beszédét befejezni. Györki Imre: Ilyen körülmények között, amikor azt látom, hogy nem történik semmi, amikor a rokkantak védelmében, a gyermekek 90. ülése 1932 május 2b-én, kedden. védelmében és a tüdőbetegek érdekében nem történik semmi gondoskodás, amikor a fürdőtörvény kérdésében is teljes impotenciát mutat fel a népjóléti minisztérium, még az első címet sem tudom elfogadni. (Helyeslés a szélsőhaloldalon.) Elnök: Kíván még valaki szólni? r (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. Az első cím ellen ellenindítvány nem adatván be, azt elfogadottnak jelentem ki. Következik a második cím: a Közegészségügy. Szólásra következik? Fitz Artúr jegyző: Erődi-Harraeh Tihamér! Elnök: A képviselő úr nincs itt, jelentkezése töröltetik. Fitz Artúr jegyző: Usetty Béla! Usetty Béla: T. Képviselőház! Méltóztassék megengedni, hogy ennél a címnél egészen röviden foglalkozzam azokkal a kérdésekkel, amelyeket Meskó Zoltán igen t. képviselőtársam felvetett, amikor szemrehányást tett a fővárosnak, hogy a vidéki munkásságot nem akarja alkalmazni. Nem hagyhatom ezt szó nélkül, mert így mereven beállítva, tényleg úgy fest a dolog, mintha a főváros nem járna el humánusan a munkássággal szemben, mintha különbséget tenne a székesfővárosiak és a vidékiek között. Mélyen t. Képviselőház! A dologban tényleg van valami és ez az, hogy a főváros elsősorban szeretné az állandó fővárosi lakosokat foglalkoztatni és csak azután a vidékieket. De ez nem a fővárosból indult ki. Ez a vidékről indult ki, — szerintem egészen helyesen — amikor egyes vidéki városok kimondották, hogy a közmunkákat ^elsősorban csak az odavaló iparosoknak adják ki és őket bizonyos százalékos kedvezményben is részesítik, vagyis még ha drágább is az ajánlat, a vidékinek adják a munkát. A vállalkozók valóban tartoznak is a helybeli munkásokat foglalkoztatni. A főváros csak ez után a példa után ment és a főváros csak ezután állapította meg, hogy amenynviben van fővárosi vállalkozó, elsősorban a fővárosi vállalkozót kell figyelembe venni, azután a vidéki vállalkozót. Es ténvleg kimondották azt is, hogy elsősorban az állandó budapesti lakosokat kell alkalmazni, de ezt nem tartotta be a főváros. Nagyon sokan éppen ezért szemrehányással is illették a fővárost, hogy miért nem tartja be szigorúan ezeket a rendelkezéseket. Nem tartották be és különösen nem tartották be ezt a határozatot főleg az utóbbi esztendőben, amikor tényleg azt mondhatjuk, hogy a nyomorúság tetőfokra hágott s a vidékről ideözönlöttek. Mi szeretettel fogadtuk őket, mert nem akarunk különbséget tenni a vidék és a főváros | között. Állandóan azt hangoztatjuk, hogy egyi másra, vagyunk utalva, hogy a fővárosnak köI telessége a vidéken is segíteni, amikor tud. Mi ! ezt megmutattuk a most elmúlt télen is. Az j ínségakciókban részesülőknek körülbelül 40%-a vidéki volt. Ezt méltóztassék tudomásul venni: 1 körülbelül 40% volt vidéki! (Jánossy Gábor: | Magyar ember volt valamennyi! — Peyer Ká'' roly: De a vidéken is tessék valamit tenni!) A I nyomortanyákon levőknek körülbelül 80%-a vii déki és nem budapesti, nem fővárosi illetőségű ember. Mi ezt nem szemrehányásképpen mond! juk. azonban még csak meg kell említenünk, hogy kötelességünk védeni a fővárosi polgárt ] is a vidéki polgár mellett. (Üay van! Ügy van! a baloldalon és a középen.) Nem akarjuk