Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.

Ülésnapok - 1931-86

16 Az országgyűlés képviselőházának 8 6. ülése 1982 május 18-án, szerdán, ezek a törvénytelenségek megtoroltassanak. (Helyeslés balfelöl.) Ami az ügyészi könnyelmű vádemelések kérdését illeti, • ez az igazságügy­miniszter úr hatáskörébe tartozik, és én isme­rem az igazíiágügyminiszter urat olyan ember­nek, bogy ha tudomást fog szerezni arról, hogy könnyelmű vádemelések történnek, akkor ezekben az esetekben felügyeleti jogkörénél fogva a kellő intézkedéseket meg fogja tenni. (Helyeslés jobbfelöl.) Felhozta t. képviselőtársam, hogy addig ebben az országban nincs közszabadság, nincs igazi jogrend, nincs igazi jogállam, amíg az esküdtbíróságot vissza nem állítjuk. E tekin­tetben csak részben értek vele egyet. Híve vagyok az esküdtbíráskodásnak, azonban a bűnvádi perrendtartásnak az esküdtbírásko­dásra vonatkozó szakaszait visszaállítani, sze­rintem, nem volna szerencsés dolog. Ma, ami­kor minden társadalmi réteg, minden társa­dalmi osztály a kontárok ellen folytat ^hada­kozást, akkor megtenni bírákká olyan állam­polgárokat, akik húsz pengő adót fizetnek, minden egyéb kvalifikáció nélkül, ez, szerin­tem, merőben lehetetlenség. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Ha az esküdtbiráskodást vissza akarjuk hozni, meg kell eddigi jogsza­bályainkat reformálni és esküdtbírákká vagy más laikus bírákká csakis bizonyos értelmi cenzus alapján lehet a polgárokat megtenni. (Esztergályos János: Szóval nem bízik a pol­gári lelkiismeretben! — Erődi-Harraeh Tiha­mér: Ebben feltétlenül, _ de a tudásban és a judiciumban nem! — Zaj.) T. Ház! Az iparosok féltve őrzik a maguk munkaterületeit, a munkások éppígy. Rögtön szaladnak az ipari kihágási hatóságokhoz, ha valaki az ő munkaterületükre belép. Hogy van az, hogy éppen az igazságszolgáltatás volna az a terület, ahol mindenkinek szabad ^ joga volna munkálkodni? Hiszen az r ítélkezés, a bíráskodás különös képességet és szaktudást igényel, e mellett súlyos lelkiismeretig kérdés. En tehát erre a területre jóindulatú házmeste­reket, vagy igen derék, kiváló cipészmestereket nem volnék hajlandó bebocsátani. (Farkas István: A háború előtt érettek voltak rá? Most már ezek sem érettek? Ledegradálják a pol­gárt! — Erődi-Harrach Tihamér: Nem degra­dálják le! — Ez két különböző dolog!) Ami mármost magát az igazságügyi tárca költségvetését illeti, sajnálattal látom, hogy a tárca költségvetésén nagyobbmérvű redukciót vittek keresztül, mint amilyen általánosságban a költségvetésen kereszitülyitetett. Ahogyan az előadó úrtól tudom, általánosságban az egész költségvetésen 8-5%-os a redukció, az igazság­ügyi tárca költségvetésén pedig 12-4%-os. Ko­rányi pénzügyminiszter úr április 15-én tartott expozéjában arra hivatkozott, hogy az igazság­ügyminisztérium költségvetésén nagyobb meg­takarításokat eszközölni nem lehet, mert ezt a tárca természete nem engedi. A pénzügymi­niszter úr nyilatkozatával szemben azonban a tények ellenkezőt mondanak, mert sajnos, amint már hivatkoztam reá, a redukció na­gyobb, miint általánosságban a költségvetésen eszközölt redukció. Engem különösen fájóan érint az, hogy a bírósági személyi járandósá­goknál is ilyen magasfokú ez a redukció. Jól tudom, hogy a kormány takarékossági politic kaját lehet kifogásolni, de annak útját állni nem lehet, mert hiszen ennek a takarékossági politikának keresztülvitelére szükség van. Azt is tudom, hogy az igazságügyi tárca költség­vetésén is kellett bizonyos redukciót végrehaj­tani, de azon a nézeten vagyok, hogy — amit a t. pénzügyminiszter úr is mondott — vannak dolgok és intézmények, amelyeket legutoljára kellett volna sorra venni, mert ezeknél a re­dukció magának az intézménynek létét támad­hatják meg és annak rovására történhetik. Nem mondom, hogy az igazságszolgáltatás gé­pezetét ezzel a csökkentett költségvetéssel is nem lehet tovább folytatni, de ezek a csökken­tések, ezek a takarékossági intézkedések nem fogják növelni és elősegíteni azt az emelkedett szellemet, amely igazságszolgáltatásunkat jel­lemezte, nem fogják növelni azt a feltétlen bi­zalmat, amelyben igazságszolgáltatásunknak része volt s nem fogják azt a tekintélyt emelni, amelynek igazságszolgáltatásunk örvendett. Már pedig nekünk arra kellene ügyelnünk, hogy az igazságszolgáltatás a maga érintet­lenségében, csorbítatlan tekintélyében álljon fenn és e csorbíthatatlan tekintély fenntartása mellett kellene nekünk igazságügyi intézmé­nyeinket ezen a súlyos gazdasági válságon és ezeken a takarékossága intézkedéseken keresz­tülvezetni. Bírói, körökben különösen panaszolják a bírói státus törvénynek, az 1920 : XX. tc.-nek fokozatos leépítését. Tudjuk, hogy ez a státus­törvény a bíráknak és a királyi ügyészeknek egy különös jogállást biztosított más állami tisztviselőkkel szemben. Ezt a különös jog­állást azonban az időközben megjelent kor­mányrendeletek lassanként lecsökkentették úgy, hogy ma már abból a vívmányból, ame­lyet a bíráknak és a királyi ügyészeknek a státustörvény jelentett, alig maradt meg va­lami. Engem fájón érint a bírói személyi ki­adások csökkentése azért, mert látom és tu­dom, — hiszen eleget járok a bíróságóknál — hogy milyen elkedvetlenedés, sőt mondhat­nám, elkeseredést okoznak ezek a csökkenté­sek, amelyek hatályba fognak lépni. A statisz­tikusok és a tudósok kimutatják, hogy még a testi munkát végző embereknél is, ha megvan zavarva a lelki egyensúly, a munka mennyi­sége és minősége csorbulást szenved. Fokozot­tabb mértékben áll ez a szellemi munkát végző embereknél és még ezen túlmenőleg is áll a bí­ráknál, A bírák nemcsak eszükkel dolgoznak, hanem lelküket is beleadják az igazságszolgál­tatás munkájába. Mármost ha ez a t lelki egyensúly meg van zavarva, akkor a bíró jó munkát nem igen tud végezni. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) T. Képviselőház! Jól tudom, hogy a mai nehéz helyzetben nem igen tudunk mást tenni, mint hogy a pénzügyminiszter úr akarata előtt meg kell hajolnunk. Azt is tudom, hogy az igazságügyminiszter f úr mindent elkövetett arra nézve, hogy a bírákat ettől a redukciótól valahogy megmentse, s hogy ez nem sikerült, ezt nern neki lehet tulajdonítani, hanem a pénz­ügyi kormányzatnak. Éppen azért, mert súlyos* gazdasági válság van, mert a gazdasági vál­ság révén a társadalmi rend is bizonyos meg­rázkódtatásoknak van f kitéve, kell különös súlyt helyeznie a kormányzatnak arra, hogy a bíróság tekintélye fennmaradjon és a bíróság lelki egyensúlya meg ne zavartassék, mert hi­szen ez a megzavart társadalmi és gazdasági rend fokozott feladatokat ró a bíróságra. Éppen ilyenkor, amikor a gazdasági rend meg van zavarva, mint most, kell a legerősebben helyén állni a bírónak, ilyenkor kell a legpártatla­nabbnak, a legfüggetlenebbnek lennie. Nekünk tehát arra kell törekednünk és mindent el kpll követnünk, hogy ezek a lehetőségek a bíróság számára fennmaradjanak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom