Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.

Ülésnapok - 1931-89

Az országgyűlés képviselőházának S 9 nek nevelése olyan legyen, amely őket a jövő társadalom, hasznos tagjaivá teszi, de így a gyermekeknek nagy százaléka elpusztul kint a falvakban. Néhány esztendővel ezelőtt egyes fővárosi lapok foglalkoztak ezzel a kérdéssel és akkor megdöbbentő adatok kerültek napvilágra. Ha ezeket az eseteket tudjuk, akkor feltétlenül arra kellett volna törekednie a kormányzatnak, hogy ezeket a tételeket a népjóléti tárcánál ne csökkentse, hanem emelje, mert ha van pénz és volt pénz olyan célok megvalósítására, amelyek nélkül ez az ország megélhetett volna, akkor kellett volna lenni és kell hogy legyen pénz a hadirokkantak, a hadiözvegyek és hadi­árvák részére és kell pénznek lenni azok ré­szére, akik annakidején minden vagyonukat feláldozták a haza oltárán, akkor, amikor min­den szószék, minden jegyzői iroda agitátorhely volt, ahol arra buzdították az ország lakossá­gát, hogy minden megtakarított fillérét adja a haza oltárára, mert a haza, az állam, az ország jó garancia és pénzüket vissza fogják kapni a hadikölcsönjegyzők. Irtózat az, ami a hadi­kölcsönjegyzőkkel történik. Az igen t. népjó­léti miniszter úr sétáljon el egyszer a népjóléti minisztériumnak arra az osztályára, ahol a hadikölcsönjegyzők jelentkeznek; tömegesen százával állanak ott; hallgassa csak végig az igen t. népjóléti miniszter úr, mi történik ott a szűk folyosón, ahol ezek a szerencsétlenek sírnak és pénzüket kérik. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Esztergályos János: Befejezem. Meg va­gyok róla győződve, hogy ha az igen t. minisz­terelnök úr, mint népjóléti miniszter, egyszer ismeretlenül álszakállal vagy szakáll nélkül le­menne oda a folyosóra és végighallgatná az ott lévők panaszait, a lelkiismeret megmoz­dulna benne és első ténykedése az volna, hogy ezeknek a szerencsétleneknek segélyezését fel­emelné. Mindazok alapján, amiket elmondtam, azt hiszem, a t. Képviselőház már sejti, hogy a költségvetési javaslatot nem fogadom el. Elnök: Szólásra következik 1 ? Petrovics György jegyző: Tobler János! Tobler János: Mélyen t. Képviselőház! A szociáldemokratapárt előttem szólott igen t. szónoka beszédének előljáró részében először a Keresztény Gazdasági és Szociális Párt mai vezérszónokával és az ő beszédével foglalko­zott. (Esztergályos János: Jézus Krisztussal, aki itt ülne nálunk!) Tartozom itt megállapí­tani, mélyen t. Ház, hogy Túri Béla t. képvi­társam a szociáldemokratapártot nem támadta meg. (Esztergályos János a kijárat felé megy.) Nagyon szeretném azonban, ha Esztergályos János barátom meghallgatná, amit mondani fogok. (Esztergályos János: Itt vagyok! Csupa fül vagyok!). Túri Béla nem támadta meg a szociáldemokratapártot, hanem a szociáldemo­kratapárt részéről történt támadásra válaszolt, majd pedig a Keresztény Gazdasági és Szociális Párt volt tagjainak nagy tradícióihoz képest, a Prohászkák, Giesswein Sándorok, Vass Jó­zsefek, Ernszt Sándorok elgondolása alapján programmot adott pártunk nevében arról a szociálpolitikáról, arról a keresztényszoeiális politikáról, amelyet ez a párt minden időkön keresztül követett. Az igen t. képviselő úr azonban többek közt azt mondotta, hogy a Keresztény Gazda­sági és Szociális Pártnál a cselekvések és a szavak között nagy ür tátong. Mélyen t. Kép­viselőház és t. képviselőtársaim, méltóztassék KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ VIII. , ülése 1932 május 23-án, hétfőn. 199 visszaemlékezni azokra az időkre, amikor bol­dogult Vass József irányította itt ebben a Képviselőházban a szociálpolitikát; méltóztas­sék arra is visszaemlékezni, amikor különösen az ő veszprémi beszéde után súlyos támadások érték őt balról is, jobbról is, mert kifogásolták azt a szociálpolitikai irányt, és tempót, ame­lyet a mi Vass Józsefünk ebben a Házban inaugurált és követett. De engedje meg igen t. képviselőtársam azt is, hogy különösen azok után, amiket itt ma már Peyer Károly képviselőtársam közbe­szólás formájában is mondott, .hogy a keresz­tényszocialisták is nemzetköziek, hivatkozzam arra, ami a külföldön is történik. Igen t. képviselőtársam tudja, hogy, a for­radalmak után mindenütt a szociáldemokrata­párt volt az, amely az irányítást átvette, tehát hatalma és módja lett volna szociálpolitikailag vezetni. Mit látunk azonban ma! Azt, hogy azon a külföldön, amelyre önök mindenkor sze­retnek hivatkozni és amely külföldről azt mondják, hogy szívesen fogadnák el, ha ugyan­az a szellem volna nálunk is, mindezeken a külföldi helyeken nem a «zociáldemokratapárt emberei ülaek a munkaügyi minisztériumok­bam Azt a szociálpolitikát tehát, amelyet pél­daképpen annyira elénk állítanak — képviselő­társam is méltóztatik ezt tudni — Hollandiá­ban Nolends, Németországban Stegerwald, Ausztriában Resch és Belgiumban Hymanns irányítja és vezeti. A kereszténypárt cselek­ményei és tette között ezekután, merem állí­tani, nincsen ür és ha majd egyszer objektív tárgyilagossággal fogják ezt a legutóbbi tíz évet megbírálni,, biztos vagyok felőle, hogy a kereszténypártnak és vezetőinek az adott viszo­nyok között elfoglalt álláspontját méltányolni és helyeselni fogják. Mi azonban, mélyen t. képviselő úr, nem állunk meg a szociálpolitikában, nem is aka­runk megállani és ezt bizonyítja, hogy mi is azt mondjuk, hogy ön, igen t. képviselő úr, be­szédében különösen a gyermekvédelem terén és különösen a hadirokkant ügy körül nagyon sok fájó igazságot állapított meg, amelynek repa­rációját mi is a legnagyobb meggyőződéssel és eréllyel követeljük a mélyen t. kormánytól. A népjóléti és munkaügyi tárca azonban módot nyújt arra, hogy a keresztényszocialista dolgozók álláspontját a munkaügyi miniszté­rium ^megszüntetésével kapcsolatban itt a Ház­ban is ismertessem és leszögezzem. A keresztényszocialista munkásság a nép­jóléti minisztérium megszüntetését elhamarko­dott dolognak tekinti. Nekem módomban állott figyelemmel kísérni a felszólaló képviselőtár­saim véleményét és nézetét és azt látom, hogy itt majdnem pártkülönbség nélkül vala­mennyien a népjóléti minisztérium fenntar­tásáról beszéltek és sajnálkoztak afelett, hogy e téren bizonyos leépítések történ­tek. Nem tudom azonban, hogy akkor miért kellett azt mégis megszavazni? Engem a genfi munkaügyi konferencián való rész­vételem akadályozott meg abban, hogy pár­tom elnökének bejelentett álláspontomat itt a Házban is leszögezzem. En feltétlenül a javas­lat ellen lettem volna és a javaslat ellen sza­vaztam volna. Legyen szabad azonban ebben a kérdésben a t. Képviselőházzal a magyar dolgozók állás­pontját is megismertetnem. A magyar dolgozók mélyen sajnálják, hogy az egyedüli miniszté­rium, amelyben a szociálpolitikai kezdeménye­zések otthonát látták, megszűnik és ma a ma­27

Next

/
Oldalképek
Tartalom