Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.

Ülésnapok - 1931-86

10 Az országgyűlés képviselőházának 8 6. ülése 1932 május 18-án, szerdán. indultain: a mélyen tisztelt igazságügyminiszter úr erélyesen szálljon szembe, ha kell, megtorló intézkedésekkel is, azokkal a hibákkal, amelyek a jogszolgáltatás rovására pénzügyileg követtettek el ebben az országban. Mert ha azt látja a miniszter úr, hogy azért nem tud a bíráknak megfelelő fizetést adni és azért nem tud az ügyvédi nyomorúságon segíteni, mert száz- meg százmillió hiányzik az államkincstárból, amit elpocsékoltak, akkor azt tartom, hogy Justiciának meg kell hozni azt az áldozatot, meg kell adni azt a segítséget, hogy a megtorló lépések területére lépjen. Nem fogadom el az igazságügyi költségvetést. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik: Takách Géza jegyző: Lányi Márton! Lányi Márton: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Gál Jenő t. képviselőtársam beszédében igen hosszan és részletesen foglalkozott az ügyvédkérdéssel. (Propper Sándor: Hosszan ós magvasán!) Az ügyvédkérdés egyes részleteivel, ennek dacára az ő beszédére való refleksziókkal nem óhajtok foglalkozni, mert tudom, hogy a későbbi felszólalók az ügyvédkérdéssel részletesen fognak foglalkozni és nem akarok kollizióba kerülni egyes képviselőtársaim felszólalásaival. Egy dolgot azonban meg kell említenem. Azzal akarok foglalkozni, hogy ő az igazságügyminiszíer urat felelősségre vonta azért, hogy tulajdonképpen hogyan van, hogy ügyvédet^ nem neveznek ki az utóbbi időkben kúriai bíróvá. Tény, hogy a régebbi időkben többször előfordult, (Halljuk! Halljuk! jobbfelől) hogy az ügyvédi kar kiválóságait kúriaá bírákká, sőt kúriai tanácselnökökké is kinevezték. Kétségtelen azonban az is, hogy minden ilyen esetben az összes arra illetékes tényezők harmonikus együttgondolkodása és együttműködése váltotta ki ezt az^ eredményt. Vagyis szükséges, hogy az ügyvédi kar a maga egészében az ő hivatásos képviselete útján adjon kifejezést annak a kívánságának, hogy az ügyvédi kar valamelyik kiválósága^ a Kúria tagjai sorába kineveztessék. Azonkívül szükség van olyan kiválóságra, aki hajlandó és kész arra, hogy ezt a feladatot, amely ilyen magasrangú bírói állás betöltésével járt, elvállalja és azt a még abban az időben is sanyarú kenyeret egye, amely a bíró fizetése, így egyoldalúan beállítani azt a kérdést, hogy miért nem neveznek kj kúriai bírákká ügyvédeket, minden megfelelő alátámasztás nélkül, azt hiszem, nem állhatja meg helyét. Gál Jenő t. képviselőtársam szóvátette Láng Lénárd képviselőtársam esetét. (Lang Lénárd: Öt pengőért!) Sajnálom, hogy Lang Lénárd képviselőtársamnak öt pengő miatt illetéket kell fizetnie, ha azonban 15 nap alatt fizeti, akkor bizonyos mérsékelt illetéket kell fizetnie. (Láng Lénárd: Az is ötszörannyi, »mint amennyit kérvényezek!) Azt hiszem, 1, képviselőtársam, hogy velünk jogászokkal is, akik hivatalból kell, hogy foglalkozzunk az illetékszabályokkal, bármikor és akárhányszor megtörtént, hogy magunk is kevesebb bélyeget ragasztottunk és szépen megfizettük a felemelt illetéket, de mindenesetre ilyen dolgokat a Képviselőházban pertraktálni igazán nincs semmiféle^ értelme. (Lang Lénárd: Az ilyen törvényen változtatni kell az én felfogásom szerint!) Áttérve felszólalásom tulajdonképpeni tárgyára, mindenekelőtt kifejezést kell adnom annak az őszinte sajnálkozásnak, amelynek el kell fognia az embert, amikor az igazságügyi tárca megszorított kereteit tanulmányozza. Amikor az ember visszagondol a múltra, látja, hogy annakidején az igazságügyi tárcában nagy eszmék, nagy gondolatok, törvénytervezetek és ennek megfelelő bírói szervezet megvalósítása nem volt kérdés, hanem tulajdonképpen nagy művészi munka volt. Az igazságügyminiszter a parlament elé hozott nagy tudósok által elkészített tervezeteket, amelyekbe ő maga is és az ő emberei is belefektették tudásuk legjavát és amelyek után megalkottak egy olyan szervezetet vagy olyan törvényt, amelyre nemcsak Magyarország, hanem az egész világ is büszkén tekinthetett, őszintén kell sajnálnom, hogy éppen a mai időkben arról kell beszélni, hogy hol tudunk valamit megtakarítani, hol tudunk valamit levágni, hol tudjuk a pénzügyminiszter beleegyezését megnyerni esetleg valami tervhez, a helyett, hogy olyan dolgokat lehetne alkotni, amelyeket — meg vagyok róla győződve — az igazságügyminiszter úr sokkal szívesebben alkotna, mint amilyenekre az adott viszonyok között kényszerítve van. Mert el kell azt ismerni, — és nem hiszem, hogy a t. Ház bármilyen pártállású tagja is vitathatná — hogy az igazságügyminiszter úr igen érdemleges és igen szép munkát végzett az utóbbi három esztendőben a mostani nehéz gazdasági viszonyok között is; talán még olyan kérdésekkel is foglalkozott, amelyek esetleg inkább más tárcák keretébe tartoztak volna, mert tudatában volt annak és értékelte azt, hogy sürgős megoldást igénylő kérdések nem várhatnak, hanem azonnali elintézést igényelnék' és így előterjesztett olyan javaslatokat, amelyeket az előadó úr is itt felsorolt és amelyekért az igazságügyi kormányzatot csakugyan a legnagyobbfokú elismerés illeti meg. Gál Jenő t. képviselőtársam felolvasott itt egy memorandumot, amely állítólag a Bírói és Ügyészi Egyesület memoranduma, illetőleg ebből idézett bizonyos részeket. En nem ismerem magát az előterjesztést és nem is tudom, hogy tényleg úgy vannak-e azok a mondatok, mint ahogy ma itt hallottuk. Valószínűnek kell tartanom, mert hiszen igen t. képviselőtársam felolvasta ezeket. Én azonban ebből a dologból nem tudom azt a konzekvenciát levonni, amelyet t. képviselőtársam levont. A bírói karnak régóta állandó törekvése volt — s ez azután a státus törvényben is kifejezést nyert — az automatikus előlépés megvalósítása. Ez a bírói kar szempontjából azért volt különösen nagy^ jelentőségű, mert függetlenül mindenféle kéréstől, intézkedéstől és befolyástól, biztosította a bírák megélhetését ég előlépését bizonyos fokig, ez tehát a bírói függetlenségnek, hogy úgy mondjam, olyan része volt, amelyhez a a bírói kar a maga egészében természetesen ragaszkodik, mint ahogy kívánta à múltban, kívánja a jelenben és kívánja a jövőben is. Az automatikus előlépést a mostani takarékossági szabályok folytán beszüntették. En nagyon jól tudom, hogy a mai viszonyok mellett tisztán és kizárólag a bírói kar részére kivételt tenni nagyon nehéz, habár mindenesetre indokolt volna. En tehát arra kérem a t. igazságügyminiszter urat, hasson oda, hogy hacsak lehetőség van rá, a bírói karnak az automatikus előléptetésre vonatkozó igényei ihonoráltassanak, (Helyeslés jobbfelől.) és^ a mai állapot lehetőség szerint minél hamarább szüntettessék meg. Nem szükséges, hogy rámutassak ennek a kérdésnek alkotmányjogi