Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.

Ülésnapok - 1931-88

Az országgyűlés képviselőházának 88 foglalkozni, mert két kérdésre külön, fel kell hívnom, a miniszterelnök úr figyelmét. A kormány intézkedései közül az egyik az volt, ihogy megszüntette a népjóléti minisztériumot. Az ugyan nagyon nehezen lesz megindokolható, máshol, főképpen külföldi vonatkozásban, hogy akkor, amikor Magyarországon legnagyobb az inség és leginkább volna szükség ilyen minisztériumra, ezt a minisztériumot szüntetik meg és ennek a minisztériumnak hatáskörét darabolják szét, de ha már a kereszténypárt ezt a fricskát eltűri, ez végeredményben az ő dolga. Annakidején, amikor ezt a minisztériumot fel akarták oszlatni, azt mondották felsőbb helyeken, hogy azért kell^ feloszlatni, mert ha a szociáldemokraták belépnének a kormányba, akkor ez az a minisztérium, amelyre ők igényt tartanak. Ez igazán naiv indokolás volt, mert először nekünk semmiféle ilyen hajlandóságunk nincs, nem volt és a közeljövőben sem lesz. (Mozgás a jobboldalon.) Tehát ha más indok nem volt, nyugodtan meg lehetett volna tartani ezt a minisztériumot, mert nekünk ilyen gondjaink nincsenek. (Gr. Károlyi Gyula miniszterelnök: Mikor mondtam én, hogy ez az indok?) Nem a miniszterelnök úr mondotta. En csak azt mondtam, hogy felsőlbb helyről ilyen hangon beszéltek, és többek között ez az indok is felmerült. Ezt nem mint fontos körülményt, hanem mint érdekes jelenséget tartottam csak szükségesnek megemlíteni, hogy Magyarországon ilyesmiről is beszélnek. (Zaj jobbfelől.) Most arról van szó, hogy a minisztérium ügyköre hogyan daraboltassék szét. Engem ebből a szempontból egy kérdés érdekel, elsősorban a munkásbiztosítás kérdése. A r

Haz bizottsága és úgy tudom, a Képviselőház plénuma is elfogadott egy határozati javaslatot, vagy legalábbis tudomásul vette a bizottság jelentését, miszerint azt kérik, hogy a munkásbiztosítási ügyek a kereskedelemügyi minisztérium hatáskörébe utaltassanak át. Ügy tudom, hogy a miniszterelnök úrnál ebben az ügyben járt is egy küldöttség, amelyben a munkaadók és munkások képviselői együtt jelentek meg az intézet elnökével s ők képviselték ezt az álláspontot. Tehát ezt az álláspontot képviselik azok, akik ezt az intézetet pénzükkel, járulékfizetéseikkel fenntartják. Tehát éppen úgy képviselik ezt, minden mellék- és egyéb indoktól eltekintve, a munkaadók, akik nemcsak a betegsegélyző járulékkal, hanem a balesetbiztosítási járulék fizetésével is érdekelve vannak az intézetnél, mint képviselik a munkások képviselői is, tekintet nélkül a pártállásra. Nyomatékosan tartozom ezt hangsúlyozni. Mégis olyan értesüléseim vannak, hogy ez a kérdés még mindig nincsen eldöntve és állítólag azzal foglalkoznak, hogy a Társadalombiztosító ügyeit a belügyminisztériumba kívánják beosztani. (Malasits Géza: Ez a magyar szociálpolitika!) Ez ellen a leghatározottabban itt is tiltakozni kell, r (Malasits Géza: Zsandárminisztérium intézné a munkásbiztosítást!) mert a szociálpolitikát nem lehet olyan minisztériumba beolvasztani, ahol rendőri ügyeket is kezelnek. Barmiképpen próbálják is ott ezeket különválasztani, ez a beosztás olyan súlyos hiba volna, amely nem engedné, hogy ez a kérdés nyugvópontra jusson, az érdekeltségek állandóan napirenden tartanák ezt a kérdést és azt hiszem, igazán nem kívánatos, hogy az Oti. ügyei az után a zavaros múlt után, amely már e mögött az intézmény mögött van, még sokáig foglalkoztassák a Közvéleményt. KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ VIIL ülése 1932 május 20-án, pénteken. 159 Méltóztassék ezt a kérdést végre egyszer nyugvópontra juttatni és ne méltóztassék helytadni azoknak az egyéni kívánalmaknak, amelyek különböző tisztviselői oldalról megnyilatkoznak, amikor nem a köz szempontjából, nem az érdekelt biztosítottak és biztosítók szempontjából, hanem saját egyéni érdekeikből vagy saját egyéni elhelyezkedési lehetőségeik szempontjából bírálják el ezt a kérdést, akiknek — talán egyiknek vagy másiknak — ma egyénileg konveniálna jobban az a körülmény, ha ezek az ügyek a belügyminisztériumba kerülnének. A leghatározottabban azt az álláspontot kell itt leszögeznem és kérnem kell a miniszterelnök urat, hogy ne méltóztassék ezeknek a kívánalmaknak helytadni, hanem méltóztassék elsősorban is és csak azt a felfogást elfogadni, amelyet az arra legilletékesebb testület, az intézet elnöksége, az intézet igazgatósága — pártkülönbségre és foglalkozási ágra való tekintet nélkül — képvisel, amelyben azt kéri, hogy a társadalmi biztosítás ügyei abba a minisztériumiba kerüljenek és abba a minisztériumba osztassanak be, amelybe az ipari ügyek és a kereskedelmi ügyek egyébként is tartoznak. Teljesen elképzelhetetlen, hogy egy olyan minisztérium hatáskörébe utaltassanak a biztosítási ügyek, amely hivatásánál fogva egyéb téren abszolúte nem foglalkozik a munkások ügyeivel, hacsak nem toloncolásról, elzárásról, csendőri brutalitásról, gyülésbetiltásról és egyéb hasonló foglalkozásokról van szó, már pedig ezek a ténykedések nem esnek az úgynevezett szociális ténykedések fogalma alá (Ügy nan! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) és azokat nem lehet ilyen elbírálás alá vonni. En tehát itt, úgyszólván az utolsó percben, arra kérem a miniszterelnök urat, hogy ne ezeknek az egyéni kívánalmaknak, ne a bürokrácia ténykedésének és a bürokrácia kívánalmainak adjon itt helyet, amely bürokrácia a múltban súlyosan vétkezett és súlyos mulasztásokat követett el az Oti. vezetése körül. Ne ennek a bürokráciának a szava legyen újra döntő, hanem azoknak az embereknek, azoknak a férfiaknak szava legyen ebben a kérdésben döntő, akik teljes önzetlenséggel törekszenek arra, hogy ennek a nagyon bonyolult intézni énvnek ügyeit végre rendbe tudják hozni. A másik kérdés, amivel ugyancsak egypár szóval foglalkoznom kell, a Vitézi Szék kérdése. Üjból leszögezem azt az elvi álláspontot, amelyet minden költségvetés alkalmával leszögezek, hogy ennek az intézménynek a létesítésére nincsen törvényes alap, erre nincsen törvény, az a költség tehát, amely itt fel van véve, egy olyan költség, amire nincs törvénv. Ezt az elvi álláspontomat ismételten hangsúlyoztam és ez még a múlt kormányelnök részéről azzal intéztetett el, hogy nem hozatott törvény ennek az intézménynek a létesítésére, azonban miután a költségvetésbe bele van állítva ez az összeg, mint kiadás, tehát ezzel van ez törvényesítve. Ez a hasonlat és ez az érv egy kicsit sántít (Büchler József: Kicsit nagyon! — Ügy van! a szélsőbaloldalon.) — ezt már sokszor mondottam — és egyáltalában nem helytálló. Egy másik kérdés azonban, amelyet szóvá akarok tenni, hogy ha már méltóztatik, nem én, hanem a túloldalról, törvényes intézménynek elfogadni a Vitézi Széket, amelyet állami pénzből tartanak fenn, amelynek költségéhez még minden megye, város is hozzájárul és külön intézmények is hozzájárulnak, amely magának hatósági jogot vindikál, hogyan méltóztatik összeegyeztetni ezt azzal, hogy ez a testület politizáljon? Konkrét 22