Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.

Ülésnapok - 1931-88

158 Az országgyűlés képviselőházának arra, hogy a kormány megszünteti ezt az állapotot, lehetővéteszi a vasutasoknak azt, hogy saját gusztusuk szerint lapot adjanak ki. Mind a mai napig a kormány ezt az ígéretet nem teljesítette, már t. i. nem a jelenlegi kormány, hanem a kormányelnök úr elődje. (Propper Sándor: Azt is elvette, ami volt!) Tovább megyek. A legutóbb Genfben tartott nemzetközi munkaügyi konferencián Kuypers beszédének hatása alatt a magyar kormány képviselője kijelentette a szállítómunkások nemzetközi szövetsége titkárának, hogy a magyar kormánytól azt az információt kapta, hogy itt Magyarországon a vasutasok szabadon szervezkedhetnek, sőt lapot is adhatnak ki. Ez az információ enyhén szólva, téves volt, mert Magyarországon a vasúti munkások sem nem szervezkedhetnek, sem pedig lapot nem adhatnak ki. (Büchler József: Csak abban a karámban, amelyet a kormány számára kijelölt!) Ha tehát a magyar munkások érdekeit, a magyar nép érdekeit az elcsatolt területen meg akarják védelmezni, akkor mindenekelőtt egyenlő állapotokat kell teremteni. Mert ha fel méltóztatik szólalni az elnyomott magyarság érdekében, akkor a csehszlovák illetékes hely ki fogja húzni fiókjából mindazokat a magyar nyelven megjelenő lapokat, amelyek ott akadálytalanul jelennek meg, amelyeket akadálytalanul lehet terjeszteni, amelyekhez hasonló lapokat azonban Magyarországon sem kiadni, sem terjeszteni nem szabad. De nemcsak Csehszlovákiában, hanem Komániában is ugyanez a helyzet. Ott ugyan a munkásmozgalom nem olyan erős és külön vasutaslap nincs; de megjelenik egy magyar újság Romániában. Igazi, hogy nehéz áldozatot hoznak Romániában maradt magyar munkástestvéreink ennek a lapnak fenntartása érdekében, de a lap megjelenik s keményen s, bátran védi a magyarság, a munkásság érdekeit. Ha itt Magyarországon a t Népszava merészelne bizonyos kormányintézkedéseket olyan hangon, olyan kíméletlen kritikával illetni, mint például az a romániai magyar ujsáig, merem állítani, hogy Töreky úr hat hónapot sózna arra, aki ilyen cikket merne megírni. Elsősorban tehát egyenlő bánásmódot kérünk; minden beavatkozásnak, minden érdekvéJdfelemnek ez az első feltétele. Nem szabad sem Jugoszláviában, sem Romániában, sem Csehiszlovákiában egyetlen hatóságnak sem lenni, amely, amikor ottmaradt testvéreink érdekeinek védelmében felszólalunk, azt Imondhassa: az urak siöpörjenek előbb odahaza, mert amíg az urak nem engedik meg a vasutasok szervezkedését, a vasutas újság megjelenését, addig ez nálunk megvan. (Darányi Kálmán: Genfben kifogásolták!) Genfben az történt, hogy a magyar kormány képviselője a^ szállítómunkások nemzetközi szövetsége titkárának kijelentette, hogy Magyarországon lehet a vasutasoknak szervezkedniök, holott nem lehet szervezkedniük. Szükséges tehát — mondom — figyelemmel kísérni a nemzetiségi kérdést. Minden érdekünk azt parancsolja, hogy az elcsatolt területeken maradt munkástestvéreink, de nemcsak munkástestvéreink, hanem általában minden magvar érdekét megvédjük. De azokat, amiket mondottam, a miniszterelnök úr figyelmébe ajánlom. Nem lehet azt mondani, hogy ott elnyomják a magyarságot, nem lehet azt mondani, hogy ott a magyarság jogfosztott, ugyanakkor, amikor saját hazájá88. ülése 1932 május 20-án, pénteken. ban a magyarság még annyi jogot sem élvez, mint az elcsatolt területen. (Fáy István: Nem lehet ilyet mégsem mondani. Bocsánatot kérek, ez felháborító!) Elnök: Szólásra következik? Patacsi Dénes jegyző: Pey

er Károly! Peyer Károly: T. Ház! Nem szándékozom a kormány általános politikájával ezzel kapcsolatosan foglalkozni, az idő se egészen alkalmas erre, sokkal rövidebb idő áll a tanácskozás rendelkezésére, de pár részletkérdéssel mégis foglalkozom. Az első az, ami épp itt pár perccel ezelőtt hangzott el Friedrich képviselő úr részéről, aki delidig abban a hiszemben élt, hogy a minsizterelnök úr a titkos választójog híve. Engem a miniszterelnök úrnak ugyancsak pár perccel előbb tett kijelentése egyáltalában nem lepett meg, mert én eddig sem éltem ebben a hitben. En eddig is tudtam azt, hogy a miniszterelnök úr nem híve a titkos választójognak. Az a kijelentés, amelyet tett, hogy se nem mondta, se nem tagadta, csak megerősíti ezt a felfogásomat. Hiszen, ha híve volna a miniszterelnök úr a titkos választójognak, semmi akadálya sem lenne annak, hogy ezt az álláspontját világosan és precizen megmondja. Már pedig a miniszterelnök úrnak is éreznie kell azt, amit a túloldalon ülő képviselők közül többen éreznek, hogy a régi nyíltszavazásos választójoggal ebben az országban mégegyszer választani nem lehet, mert ha ezzel választanának, olyan állapotot idéznének fel az országban, amelynek következményei kiszámíthatatlanok politikailag is, gazdaságilag is. Nem akarok itt most párhuzamot vonni abban a tekintetben, uogy egyes nemzetek miért voltak képesek a iháború utáni időkben is erőt mutatni, sokkal nehezebb és válságosabb időkben is jobban megállni a helyüket, mint mi. Azért, mert ott megvolt a titkos választójog. Csak rámutatok arra, hogy a legutóbbi német választások alkalmával is kitűnt, hogy annak ellenére, hogy ott a legteljesebb politikai szabadság van és megvan a titkos választójog, a lakosságot éppen ez teszi politikailag éretté, ez viszi bele a lakosságba a felelősség tudatát. Ha Magyarországon nem ezt fogjuk tenni, akkor Magyarországnak állandóan szenvednie kell e miatt. Ahány magyar ember kimegy külföldre, akár hivatalosan, akár valamely más vonatkozású ügyben, az első amit odaavágnak nekik az, hogy «ti ne beszéljetek, mert nálatok még a véleményt sem lehet nyiltan megmon dani, nem nyilváníthatja senki szabadon a véleményét, 'hanem nyiltan kell szavazni». Velem együtt lent járt Békéscsabán a választáskor két angol újságíró. Ezek ott álltak s a csodálkozástól nem tudtak ihova lenni, amikor látták, hogy egymásután iönnek be a választók tízes turnusokban és az egyik erre szavaz, a másik pedig a másikra szavaz. El sem tudták képzelni európai emberek, hogy ilyesmi egyáltalán létezhessék. A választójog titkossága nem fogja az összes bajokat meggyógyítani, az bizonyos, de csak a titkos választójog alapján összeülő parlament lesz képes egyenrangú tényezőként odaülni az európai tanácskozóasztalhoz és megkövetelni a magyar népnek ugyanazokat a jogokat, amelyeket másoknak akarnak adni, vagy ugyanazokat a gazdasági előnyöket, amely gazdasági élőn vökben más népeket részesíteni kívánnak. (Pronper Sándor: Mi lesz akkor a klikk-uralommal?) En azonban nem kívánok ezzel a kérdéssel tovább