Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.
Ülésnapok - 1931-88
150 Az országgyűlés képviselőházának 88. ülése 1932 május 20-án, pénteken. büszkén halljuk hangoztatni a gyáriparosok részéről, hogy a gyáripar mennyivel nagyobb javadalmazást ad munkásainak, tisztviselőinek, mint más egyéb foglalkozási ágak. Folytonosan halljuk emlegetni tőlük, hogy a gyáripar milyen kolosszális mérvben veszi ki a maga részét az adózásiból, a közterhekben való hozzájárulásból. Es amikor ezeket a dolgokat a statisztikai adatokbóól akarom elemezni, ezeket akarom most már egyszer valóságban megtudni, akkor oda jutok, hogy hiába keresem, hiába kutatom ezeknek az adatoknak szétválasztását, sehol meg nem találom, ezek gyüjtőleg foglaltatnak össze, úgyhogy ezeknek az adatoknak ebből a szempontból való felhasználása tökéletesen lehetetlen. Hogy csak egy dologra mutassak rá, itt van például a gyáripari tisztviselők fizetése. Tényleg, ha az ember úgy en bloc veszi, ahogy a statisztikai hivatal kimutatja, aránylag egészen tisztességes átlagfizetés jön ki. Vagy a pénzintézeteknél is. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: A direktoroké is benne van!) Ha azonban azt keresem, hogy ebből mennyi a valóságos tisztviselői fizetés és mennyi a vezérek fizetése, (Ügy van! Ügy van! jobb és a baloldalon.) akkor ezeket az adatokat szétválasztani nem tudom, mert a tisztviselő-fizetésekben foglaltatik benne, vagy a költségek közt szerepel a vezér fizetése, amely felemeli a tisztviselői fizetést olyan irreális alapra, amely nincs, ellenben sehol sem találom meg a vezérek horribilis fizetéseit, (Ügy van! balfelől.) nem tudom megállapítani, hogy annak a részvénytársaságnak, amely az osztalékban annyit fizet, amennyit a statisztikai hivatal kimutat, az úgynevezett központi igazgatási költségei mennyire rúgnak. De itt van az adózás kér• dése, mélyen t. miniszterelnök úr. Állandóan hangoztatjuk, — én évtizedek óta — hogy adóstatisztikát kérünk. Egyetlen egyszer kaptunk, Wekerle pénzügyminiszter úr idejében. Sem azelőtt, sem azóta több adóstatisztikát nem kaptunk. Azonban mi szükség van arra, hogy két ujjnyi vastag külön adó statisztikakönyvet csináljunk? Roppant egyszerű a kérdés. A gyáripari statisztikánál méltóztassék a költségekben külön rovatot csinálni az adókra, még pedig itt is disztingválva az állami és egyéb adók közt. Ne méltóztassék megengedni, hogy ezt a külön kimutatást a költségek gyűjtőneve alá foglalják és rögtön, minden évben pompás és tiszta képet fogunk magunknak kapni arról, hogy az a gyáripar, amely olyan büszkén hivatkozik az ő nagy adózására, tényleg, valósággal, de facto mennyi adót fizet. Ez nemcsak a mi érdekünk, ez a gyáriparnak is érdeke, mert amint ilyen hivatalos adóstatisztikai kimutatások jönnek bele a mi gyáripari statisztikánkba, akkor a Gaal Gaston-féle demagógok hiába fognak kiabálni a gyáripar nemadózása ellen, (Derültség.) mert egyszerűen azt mondja a gyáripar, kérem, itt van az én adóstatisztikám, ne méltóztassék itt a levegőből vett számokkal dobálózni, itt van, ennyit és ennyit fizetek. Szóval, mélyen t. miniszterelnök úr, ez közérdek minden vonalon, (Elénk helyeslés.), nekünk is érdekünk, hogy tudjuk, hogy ki mit fizet, de érdeke ez annak a megrágalmazott közgazdasági ágnak is, amelynek egyik legnagyobb rágalmazója én vagyok. Méltóztassék ezt a megrágalmazási lehetőséget kiküszöbölni, méltóztassék elrendelni, hogy a gyáripari statisztikában a tisztviselői javadalmazások közül, vagy a költségek közül a központi igazgatás költségeit kivegyék, azokat részletesen: vezérek javadalmazása, igazgatósági és felügyelőbizottsági tagok javadalmazása (Elénk helyeslés a Ház minden oldalán.) külön-külön kimutassák és ugyancsak legyen ott egy rovat, amely a költségek általános rovatán ibelül a gyáriparosok, általában a részvénytársaságok által fizetett adókat is részletesen, pontosan, tételesen tüntesse fel. (Élénk helyeslés a baloldalon.) A magam részéről, mint mondottam, egyéb megjegyezni valóm nincs és tisztán csak ezeket a gyakorlati kérdéseket akartam a mélyen t. miniszterelnök úr figyelmébe ajánlani és mondom, magáról úgy a miniszterelnöki tárcáról, mint általában az egész kormányzatról, ha meg méltóztatnak engedni, majd az appropriációs vitánál leszek bátor a magam szerény észrevételeit megtenni. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a baloldalon) Elnök: Szólásra következik? Patacsi Dénes jegyző: Ötvös Lajos! Elnök: A képviselő úr nincs itt, jelentkezése töröltetik. Következik? Patacsi Dénes jegyző : Gróf Esterházy Móric ! Elnök: A képviselő úr nincs itt, jelentkezése töröltetik. Következik? Patacsi Dénes jegyző: Csekonics Iván gróf! Elnök: A képviselő úr nincs itt, jelentkezése töröltetik. Következik? Patacsi Dénes jegyző: Báró Orosdy Fülöpnél Elnök: Képviselőtársunk nincs itt, jelentkezése töröltetik. Következik? Patacsi Dénes jegyző: Frühwirth Mátyás! Elnök: A képviselő úr nincs itt, jelentkezése töröltetik. Következik? Patacsi Dénes jegyző: Szilágyi Lajos! Elnök: A képviselő úr nincs itt, jelentkezése töröltetik. Következik? Patacsi Dénes jegyző: Pintér László! Elnök: A képviselő úr nincs itt, jelent-' kezese töröltetik. Következik? Patacsi Dénes jegyző: Meskó Zoltán! Elnök: A képviselő úr nincs itt, jelentkezése töröltetik. Következik? Patacsi Dénes jegyző: Payr Hugó! Elnök: A képviselő úr nincs itt, jelentkezése töröltetik. Következik? Patacsi Dénes jegyző: Wolff Károly! Elnök: A képviselő úr nincs itt, jelentkezése töröltetik. Következik? Patacsi Dénes jegyző: Farkas István! Farkas István: T. Képviselőház! (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Az eddigi vita folyamán már elhangzottak itt az ország minden részéből a különböző panaszok. Nincs az életnek olyan területe, amelyen jelentkező panaszokról itt már eddig ne beszéltek volna. Az általános vitában elmondották a különböző pártállású emberek a maguk véleményét s még az egységespárti képviselő urak is rámutattak a bajokra, és kicsendült felszólalásaikból, hogy rettenetesen rossz közgazdasági és politikai állapotok közt vagyunk. Akármilyen pártárnyalathoz tartozott légyen is valamely felszólaló, mindegyik panaszt, sérelmet lát és mindenki érzi azt, hogy itt valaminek történnie kell. Várja as ország közvéleménye is. hogy történjék valami. Most csendes hangulatban vagyunk, nyugodtan lehet erről a kérdésről beszélni. És csak egy pár kérdést akarok a miniszterelnök úrhoz intézni. A miniszterelnök úrnak látnia kell már kormányzásának rövidi ideje alatt is, hogy mennyi bajjal kell megküzdenie és hogy ezek a bajok nap-napután nagyobbak és nagyobbak