Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.

Ülésnapok - 1931-88

Az országgyűlés képviselőházának 8 kormányzat bízzék a főváros által fenntartott nyomdában. Vagy, haván államnyomda, akkor az igazságügyminisztérium ne külön nyomdában dolgoztasson, a váci fegyintézet nyomdájában, aminek az a külön előnye van mép\ hogy a fep^enceket megtanítják nyomtatni, ami büntetőjogi szempontból nem hiszem, hogy igen nagy előnyt "ielentene. Azt volnék bátor kérni, melyen t. belügyminiszter úr, hogy méltóztassék azt a kötelezettséget, amelyet a törvény előír, teljesíteni. Méltóztassék objektív szakértők által az üzemeket minél sürgősebben megvizsgáltatni. Megnyugtathatom a mélven t. belügyminiszter urat, 'hogy az autonómia ezeket a független vizsgálatokat soha úgy megejteni nem fogja, hogy aibban az ország nag^ közvéleménye és a magánérdekeltség megbízhasson. Minél előbb méltóztassék tehát ezeket a. vizsgáló bizottságokat, független, önálló és hozzáértő szakértők bevonásával megalakítani. Ezzel egy nagv közgazdasági és szociális kérdést méltóztatik előbbre vinni. Nagyon kérem a mélyen t. belügyminiszter urat, ne méltóztassék ezt á kérdést úgy kezelni, ahogy az mai beszédéből kicsendült, hanem úgy, ahogy a törvény előírja és ahogyan az ország gazdasági élete, meggyőződésem szerint jogosan, ezt a mélven t. belügyminiszter úrtól elvárhatja. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik?^ Petrovics György ,iegyző: Kéthly Anna! Kéthly Anna: T. Képviselőház! Az előbb Gál Jenő t. képviselőtársam szóvá tette azokat a közebédeket és közvacsorákat, . amelyeken korlátozva van azoknak a képviselőknek a felszólalása, akik egy képviselőt kerületébe a belszámol óra elkísérnek. Azt hiszem, Gál Jenő i képviselőtársam nagyon rossz szolgálatot tett nekünk ellenzéki képviselőknek, mert itt méa: volt legalább egy kis rés, amelyen keresztül eljutottunk ahhoz a joghoz, hogy mi is felszólalhassunk. (Peyer Károly: Egv nörkölt árán! — Derültség.) de az ő felszólalása azt fogja eredményezni, hogy most majd szerkesztenek egy uj szabályt, amint a^ belügyminiszter úr mondotta, hogy vacsorázni riem szabad. (Bródy Ernő: Ez már megvan az életben! — Dinich Ödön: Arról már úgyis leszoknak az emberek!) Hiszen ennek a tárcának a rendeletei és szabályai nem sokára '• annyira megsokasodnak, hogy ebben az országban a közszabadságok terén már semmi sem lesz szaban (Ügy van! a szclsőbaloldalon.) s aki ebben a dzsungelben el akar igazodni, annak mem kell egyéb, mint azt megtanulnia, hogy mit szabad, mert ez olyan kevés, hogy ezt eszébe tarthatja bárki, ami pedig azonkívül van, az mind törvénybe és rendeletbe ütközik. A belügyminiszter úr közbeszólás formájában azt mondotta, hogy szabály az. hogy politikai gyűlést tartani nem lehet. Én egészen különösnek tartom azt, hogy a miniszter egy törvényhozónak előírja azt, hogy nem beszélhet s politikai gyűlést nem tarthat. Ezt anynyira vakmerő belenyúlásnak tartom badsáedogokba, hogy csak annak az eltompultságnak tudom be, ami ennek a diktatórikus rendszernek a következménye, amely ebben a miliőben mindenkit hatalmába kerít, ennek az eltompultságnak tudom be, hogy ez a Ház még eddig nem tiltakozott az ellen, hogy képviselő nem mehet el beszámolóra, nem mozoghat a kerületében, nem csinálhat semmit s nem beszélhet azokhoz a választókhoz, akiknek a szavazatával a Képviselőházban bejutott. T. Ház! Arra vonatkozólag, hogy mi nem . ülése 1932 május 20-án, pénteken. 139 szabad, éppen ebben a pillanatban kaptam egy egészen érdekes, de felháborító hírt. Mecsekszabolcson például (Halljuk! Halljuk! a szélsőhaloldálon.) bejelentettünk egy gazdasági gyűlést, egy bányászgyűlést, amelyen gazdasági kérdésekről akartunk beszélni. A gyűlést engedélyezték, mivel ez nem esik a belügyminiszter úr által az előbb ide dobott szabály alá, hogy politikai gyűlést tartani nem szabad. A gyűlést engedélyezték; azzal a kikötéssel, hogy a szónokok kötelesek beszédeiket leírni, (Bródy Ernő: S előre b emu tani?« Cenzúra! — Peyer Károly: Előre bemutatni! — vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Néha nem ártana! — Bródy Ernő: És ki bírálja el ezt? — Büchler József: Erről tud a belügyminiszter úr?) és a gyűlés előtt a szolgabírónak bemutatni s egyben garanciát vállalni arra, hogy a szónok mást nem mond, mint ami le van írva, mert a szolgabíró a leírt beszédet az írásból ellenőrizni fogja. (Mozgás és derültség a szélsőbaloldalon) T. Képviselőház! Ez tiszta diktatúra! Es szabályoknak sorozatából már csak az az egy hiányzik, hogy az ellenzéki képviselő tartozik kerületében fél lábra állva bejárni a községeket. (Büchler József: Es hogy itt is bemutassuk a belügyminiszter úrnak beszédeinket!), mert ez már annyira belenyúl a képviselő jogaiba, hogy ezt más helyzetben, mint diktatúra alatt, elképzelni nem lehet. A mi parlamenti rendszerünk nagyon elrongyolt, nagyon megtépett ruhához hasonló, nem egyéb, mint takarója annak a diktatúrának, melyet már tagadni sem tartanak érdemesnek. Nekünk ezeknek a vacsoráknak és a rajtuk való felszólalási jognak kérdését azért kell most szóvátennünk külön is, mert esetleg mi is ezen az úton akarnánk megnyilatkozni, bár mi nem nagyon hívhatjuk a mi embereinket vacsorázni, mert a mi választóinknak nem telik arra, hogy elmenjenek egy előkelő szállodába, vagy vendéglőbe vacsorát, vagy közebédet tartani. (Peyer Károly: Talán egy kis próbaszívási alapon adnak egy kis pörköltet!) Mégis tudni akarjuk, hogy a mi számunkra fennáll-e a felszólalásnak ez a lehetősége, mert én nem mehetek, mint Kállay Tibor képviselőtársam, a belügyminiszter úrhoz előzetesen informálódni, hogy mit szólna ahhoz, ha én az én kerületemben a hozzám tartozó képviselő urakkal felszólalni szeretnék. (Zaj a szélsöbaloldalon.) A belügyminiszter úr azt mondja, hogy ha hozzájönnek, ő majd közölni fogjai az engedélyi De én még ennél is tovább szeretnék menni és meg akarom kérdezni a belügyminiszter urat, hogy van-e szabály a sok szabály között a képviselői látogatásokra. Adjon nekem felvilágosítást, hogy van-e joga a képviselőnek kerületébe lemenni, választóival beszélni, választóinak panaszait felvenni rendőri felügyelet nélkül? En ezt azért kérdezem, mert bejelentettem ugyan mentelmi jogom megsértését néhány nappal ezelőtt, (Büchler József: Majd 20 év múlva előveszik! Hosszú szakállunk lesz addig!), de nem tudom, mikor kerül sor ennek tárgyalására és én addig is szeretnék ezekkel az emberekkel beszélgetni, panaszaikat és bajaikat meghallgatni. Szeretném, ha a belügyminiszter úr itt nyíltan megmondaná, van-e nekem ehhez jogom, szabad-e ez és ha szabad, akkor miért nem szabad nekem, ha pedig nem szabad, akkor miért szabad másnak, és hogy ki állapítja meg a rangsort, hogy melyik képviselő az a szerencsés, aki ezt rendőri felügye-