Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.
Ülésnapok - 1931-88
Az országgyűlés képviselőházának 88. ülése 1932 május 20-án, pénteken. 137 sürgősen előkészíttetni, (Helyeslés a bal- és szétsőbaloldalon.) hogy abban az esetben, ha a politikai helyzet változása folytán mégis sürgős választások válnának szükségessé, ez a választójogi reform készen a Ház elé kerülhessen. A másik tárgy, amelyre röviden rá akarok mutatni, a csendőrség kérdése. Senki nálam jobban nem értékeli a csendőrség hivatását, és nincs nagyobb tisztelettel a csendőrség intézménye iránt, mint én, aki régen figyelem, a békebeli időktől kezdve a csendőrség működését és aki a háborúban is tapasztaltam, hogy a tábori csendőrség milyen nagyszerű és kiváló szolgálatokat tett. (Lázár Miklós: Kitűnő magyar katonák!) De amint igen sok intézmény, a csendőrség intézménye is a legutóbbi tíz év alatt nagyon is süllyedt nívójában, (Ellenmondások a jobboldalon. Egy hang jobbfelől: Hogy lehet ilyet "mondani! — Jánossy Gábor: Békebeli nívóra emelkedett!) nem a saját hibájából, 'hanem tisztán azért, mert politikai célokra használták fel. (Ügy van! Ügy van! balfelől. — Dinieh Ödön: Szomorú tünet!) Nem akarok példákat felhozni, mert hiszen csak saját tapasztalataimból vett példákkal illusztrálhatnám ezt, már pedig nem szeretek a Házban saját személyemmel összefüggő kérdésekkel foglalkozni, de a legteljesebb objektivitással konstatáltam mind az 1926-os, mind a tavalyi választásoknál, hogy a csendőrséget a közigazgatási hatóságok igenis a törvény ellenére politikai korteseszközként használták fel. Nagyon jól tudom, hogy a mai kormány szellemével ez nem fér össze, bízom is az igen t. belügyminiszter úr igazságszeretetében, hogy ez a rendszer meg fog szűnni, de kötelességemnek tartom, hogy erről a konzervatív oldalról is felhívjam az igen t. belügyminiszter űr figyelmét arra, hogy igenís szükséges a csendőrségnek a politikából való teljes kikapcsolásával visszaállítani azt a régi szellemet, amelyről a magyar csendőrség méltán volt híres. (Ügy van! bálfelöl) Még egy kérdésről vagyok hátqr pár szót szólni és ez a gyülekezési szabadság kérdése. Nem tudok egyetérteni a belügyminiszter úrral abban a kérdésben, hogy a gyűlési tilalmat még ma is, hónapok óta fenntartja. Ügy tudom, a statáriumot a biatorbágyi esetről kifolyólag hirdette ki. Azóta hat hónap múlt el, s amennyire a nyilvánosság tudja, ágy látszik, egy közveszélyes őrültnek a rémtette volt a merénylet, de még ha kommunista összeesküvés is lett volna, akkoí» Is lehetetlenség hónapokon keresztül statáriumot fenntartani az egész országban. Ha bizonyos esetekre indokoltnak is tartja ezt a t. kormány — nem tudom ugyan, mik az indító okok, amelyek miatt szükségesnek látja a statárium fenntartását — a legkevésbé indokolt ez a gyűlések megtartása terén. Tisztában kell lennünk ugyanis azzal, hogy a statárium óriási nehézséget gördít éppen a polgári pártok és a nemzeti ellenzék működése elé. (vitéz Bajcsi-Zsilinszky Endre: Nem tudunk a föld alatt szervezkedni!) En minden szabadságnak híve vagyok. A közrend fenntartása épp abban nyilvánul, ha a kormány a szubverziv elemek szervezkedését akadályozza meg. Itt ellenben bizonyos prémium van adva azoknak a szervezkedéseknek, amelyeknek úgyis megvannak a sejtjei, a szakszervezetei, amelyeknek nincs szükségük arra a nagy nyilvánosságra, amellyel a polgári pártok dolgoznak. (Ügy van! balfelől.) Az, hogy bizonyos fokig megengedik, hogy közebédeken és közvacsorákon felszólalhassanak a politikusok, igen nagy korlátozása a szólásszabadságnak, mert a mai nehéz időkben nehéz azt követelni a polgárságtól, hogy pénzért hallgassa meg a szónokait, hiszen, ha egy pengőbe kerül a banket, az ma igen sok pénz. (Peyer Károly: A pörkölt a jogcím!) Az egész azt a látszatot kelti, mintha éppen a nemzeti ellenzékkel szemben volna meg ez a korlátozás. A t. túloldal képviselői nem panaszkodnak; ők, úgy látszik, nem akarnak gyűléseket tartani. Mi azonban el akarjuk végezni azt a felvilágosító munkát, amely egyrészt ellensúlyozza a szubverziv elemek térfoglalását, másrészt pedig polgári értelemben felvilágosítja és megszervezi a polgárságot azoknak a még előttünk álló nehéz viszonyoknak elviselésére, amelyekkel feltétlenül számolnunk kell. (Ügy van! balfelől.) Kérem a t. belügyminiszter urat, méltóztassék ezt megfontolás tárgyává tenni és a gyülekezési szabadságot továbbra nem korlátozni. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Eber Antal! É ber Antal: T. Képviselőház! En csak néhány szóval óhajtanék reflektálni azokra, amiket a t. belügyminiszter úr mai beszédében a közüzemi kérdésben mondani méltóztatott. A t. belügyminiszter úr azt mondotta, hogy a főváros autonómiája a hatósági üzemek megvizsgálása tekintetében már olyan intézkedéseket tett folyamatba, amelyeknek eredményét a belügyminiszter úr bevárni óhajtja, mielőtt ő maga az üzemek megvizsgálására rátérne. T. Képviselőház! Mindenek előtt az iparfejlesztési törvény kategorikus rendelkezései szerint a f belügyminiszter úrnak nem az tartozik hatáskörébe és jogkörébe, amit ő megjelölt. Az iparfejlesztésről szóló 1931 :XXI. te. kategorikus kötelességévé teszi 34. §-ában a belügyminiszter úrnak azt, hogy valamennyi törvényhatósági üzemet a törvény életbeléptetéséstől számított egy éven belül, tehát ez év június végéig megvizsgálni köteles abból a szempontból, vájjon az a közérdeknek megfelel-e vagy sem. (vitéz Keresztes-Fischer belügyminiszter: Ez folyamatban van!) A belügyminiszter úr részéről nincs folyamatban ilyen megvizsgálás, ha csak megint nem fogjuk megvizsgálás alatt azt érteni, hogy magukat azokat az adatok, amelyeket az autonómiák beterjesztenek, megvizsgálásnak minősítik. Epp azt voltam bátor kérni — és méltóztassék elhinni, annak ellenére, hogy nem tartozom a kormányttámogató párt keretébe, nekem és azt hiszem, az egész fővárosi kereskedelemnek és iparnak egyetlen reménye az — hogy a belügyminiszter úr a nála megszokott energiával és világos látással önmaga foglalkozzék egyszer ezeknek az üzemeknek megvizsgálásával. E tekintetben nagy csalódás az, amit mai beszédében mondani méltóztatott, mert azon már rég túl vagyunk, hogy ezeket a vizsgálatokat, amelyeket az autonómia foganatosít, kompetenseknek ismerjük el abból a szempontból, vájjon valóban szükség van-e közérdekből ezekre az üzemekre vagy nincs. Végre is az autonómia létesítette ezeket, az autonómia pártjainak pártpolitikai érdeke fűződik az üzemek fenntartásához. Beismerem, hogy ezeknek az üzemeknek leépítése pártszempont19*
