Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.

Ülésnapok - 1931-88

Az országgyűlés képviselőházának 8 megjelenésre van kötelezve. Ennek a déli résznek régi jogos óhaja, hogy ez EL roppant terjedelmű vármegye kettéosztassék. (F. Szabó Géza előadó: A székhelyen összevesznek!) A székhely kérdését nem érintem. Ez olyan jogos és méltányos kívánság, amelynek érdekében legyen szabad a következő határozati javaslatot előterjesztenem (Olvassa): «Utasítja a Képviselőház a kormányt, hogy a legrövidebb idő alatt terjesszen elő javaslatot, amely szerint Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye déli része választassák el Pest megyétől és r ezen lekapcsolt rész Csonka Bács-Bodrog vármegyével Solt-Kiskun-Bács-Bodrog név alatt egy vármegyévé alakíttassék.» (F, Szabó Géza előadó: Mit szól ehhez Halas, Kecskemét, Kiskunfélegyháza?. — Zaj.) Még csak röviden — mert lejár a beszédidőm — a déli részeknek egy nagyon jogos és régi kívánságára akarom felhívni az igen t. belügyminiszter úr ügyeimét. Sajnálom, hogy nincs itt a belügyminiszter úr. Tudniillik Kiskunhalas megyei város közvetlen közelében fekszik két pusztai rész, a Harka-Kötöny puszta. Ezek a puszták mostani helyzetükben 40 kilóméter távolságra vannak a járási székhelytől, mert Kiskőrös járási központhoz tartoznak. Ezek a pusztarészek már régen, nagyon régen előterjesztették azt a kérelmet, hogy Kiskunhalas városhoz csatoltassanak közigazgatásilag. Az általános választások előtt Pest vármegye főispánja lejött Halasra s ott megígérte azt, hogy ez a kérdés el lesz intézve, ezt a kérésüket teljesítik. Ebben a kérdésben azonban azóta semmiféle választ nem kaptak, úgyhogy most ezek között az emberek között elterjedt az a téves felfogás, hogy azért nem teljesítik kérésüket, mert a képviselőválasztásokon nem jól viselték magukat. (F. Szabó Géza előadó: Az erre vonatkozó munkálatok folynak a belügyminisztériumban.) En tehát Harka-Kötöny puszta és Kiskunhalas város lakosság érdekében akartam megkérni a belügyminiszter urat,^ hogy ezt a kérdést intézze el, ami frappáns cáfolata lenne a téves felfogásnak, ha ezt a kérdést elintézné. A költségvetést, minthogy az sem a racionalizmus, sem a takarékosság követelményeinek nem felel meg és mivel úgy látom, hogy a túloldalon gyakran hangoztatott optimizmussal inkább lelkileg, mint tárgyilag van alátámasztva, nem fogadom el. (Helyeslés és taps a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Petrovics György jegyző:Eeisinger Ferenc! Elnök: A képviselő úr nincs itt; jelentkezése töröltetik. Ki a következő szónok? Petrovics György jegyző: Lázár Miklós! Lázár Miklós: T. Képviselőház! Korányi pénzügyminiszter úr tegnap itt elhangzott beszédének, amelyben a monstre nikotonmérgezési ügyről volt szíves nyilatkozni, volt egy passzusa, amely, — úgy vettem ki, — az egész Ház egyhangú helyeslésével találkozott. Emlékezetből, de azt hiszem, szó szerint idézem az igen t. pénzügyminiszter urat, aki azt mondotta, hogy amikor a pénzügyminisztériumban egy hírlapíró vagy álhirlapíró megjelent és neki választania kellett a között, hogy vagy lepénzeli azt hallgatásáért, vagy pedig a rendőrségre teszi^ át az ügyet, habozás nélkül a másodikat választotta és a rendőrségre tette át ennek az ügynek aktáit. Akkor bátor voltam közbeszólni és azt mondottam (olvassa): KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ VHL ülése 1982 május 20-án, pénteken. 135 «Bárcsak minden zsaroló a tömlöcbe kerülne!» A Naplóban aztán még ez van (olvassa): «Egy hang: Es a sajtószabadság? Ez kényes kérdés!» Tényleges kényes kérdés ez, de én, aki közel negyed század óta a sajtó szerény munkásai közé joggal sorolhatom magamat, és .természetesen mindig a gondolat önkormányzatának, a sajtószabadságnak, a teljes és tökéletes sajtószabadságnak voltam híve, nem habozom itt kijelenteni azt, hosry a sajtószabadságnak, az eszményi értelemben vett sajtószabadságnak semmi néven nevezendő köze nincs a zsarolás szabadságához, vagy szabadosságához. (Elnök csenget.) Amikor erről szólok és tovább kívánok beszélni, az elnök úrral joggal kérdezheti, éppen azt akarja (Derültség.), hogy mi köze van ennek a belügyi költségvetéshez. Engedje meg a mélyen t. elnök úr, mielőtt megkérdezne, hogy bátor legyek erre az el nem hangzott kérdésére válaszolni. A szajtószabadság éppúgy, mint a gyülekezési szabadság, általában a szabadságjogok évtizedeken át a nemzet közkincsei voltak. Az utóbbi években a nemzetnek ezeket a közkincseit, az alkotmányos életnek ezeket a legszentebb klenódiumait, úgy látszik, nem bízták rá a nemzetre, hanem a belügyminisztérium széfjében őrzik, (vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Vigyáznak rá!) Miután nem bíznak abban, ahogy a nemzet élni tud ezekkel a jogokkal, tehát a belügyminisztérium vigyáz reájuk, és éppen azért, amikor ezekről a kérdésekről szólni kívánok, azt hiszem, joggal szólhatok a belügyi költségvetésnél. Igen fontos közérdek az, hogy erről a kényes témáról egész nyíltan beszéljünk. (Bródy Ernő: Csak zsarolóknak kényes!) Az elmúlt évek alatt a hivatása magaslatán álló, közérdekű sajtó becsületét, presztízsét, jó hírnevét nagymértékben érintette és helyzetét rendkívül megnehezítette az a gomba módra szaporodó álhírlapírói és zsarolási epidémia, amely itt az ország fővárosában, de kinn a vidéken is tenyészik. (Ügy van! Ügy van!) Erről a magyar újságíróknak központi szervezetének — amely úgy a vidéki, mint a fővárosi sajtó minden tisztességes^ munkását egybefoglalja — a Magyar Újságírók Egyesületének legutóbbi közgyűlésén az Egyesületnek évtizedek óta közmegbecsülésnek örvendő elnöke, Márkus Miksa udvari tanácsos is nyilatozott az egész ujságírótársadalom nevében és megbízásából, (vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Csinálják meg a kamarát!) Méltóztassanak megengedni, hogy ebből a beszédből néhány passzusét idézzek. (Halljuk! Halljuk!) Azt mondja Márkus Miksa (olvassa): «Mikor a kormány makacsul ragaszkodik ahhoz, hogy új napilapok megindítása engedélyhez köttessék» — amit a magam részéről a sajtószabadság legfragránsabb megsértésének tartok, t. Képviselőház — azalatt a helyzet az, hogy — amint nagyon illetékes, majdnem azt mondhatnám, legilletékesebb helyről felhívták a figyelmemet — csaknem hétről-hétre^ támadnak egészen indokolatlan sajtóorgánumok, amelyek nem az újságírók általános érdekét szolgálják, és különösen a közgazdasági téren" szinte tűrhetetlen már az állapot.» (vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Mi lenne még, ha nem lenne megkötve?) Azt mondja továbbá Márkus Miksa (olvasssa): «Ha nekem nem volna az az elvi álláspontom, hogy az Újságíró Egyesületnek a sajtószabadság kér-,