Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.

Ülésnapok - 1931-88

128 Az országgyűlés képviselőházának lentes. Szentoéterszegen voltam, Berettyóúj­falu közelében egy barátommal. Érre az illető­höz, akinél voltam bemennek a csendőrök. (Szilágyi Lajos: Dr. Kiss Jenővel volt!) Igen dr. Kiss Jenővel, ez nem titok, ezt már a Kép­viselőházban elmondottam. (Esztergályos Já­nos: Van a képviselő úrnak valami kifogása Kiss Jenő ellen? Van olyan korrekt és tisz­tességes ember, mint bárki!) (Olvassa): «Ami­kor elmentünk, — mondja a jelentés — a har­madik napon a csendőrjárőrre felhívtak. Vince József törzsőrmester és Kováös őrmes­ter mindjárt azt kérdezték: Miért voltak kint ezek a zsidók? Én azt feleltem, hogy tudomá­som szerint nem zsidók, hanem országgyűlési képviselő az egyik, a másik pedig párttitkár, (vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminisz­ter: Azért lehet zsidó, hiszen ez nem baj!) de a törzsőrmester azt mondotta és elkezdte gya­lázni őket előttem és nekem is azt ígérte: ha nem hagyjuk félbe, lesz egy golyó nekem is és összetörnek, hogy soha emberi kép nem lesz belőlünk. Én az eszmét — megmondottam a törzsőrmester úrnak — nem felejtem el olyan könnyen, ha ütnek-vernek, akkor még beljebb verik az eszmét. Ezzel szemben azt mondot­tam, — mondja ez- a parasztember — hogy tes­sék a törvény értelme szerint elbánni, ahogv a törvény tarja, de ő azt felelte, hogy nekik kötelességükben áll a kommunistákat megfe­nyíteni. Viszont válaszoltam neki, hogy ne a falvakon keressenek kommunistákat, hanem a városokban a szalonokban. Érre aztán tovább "nem feleltek semmit.» T. Képviselőház! Általában nagyon hálá­sak lesznek a belügyminiszter úrnak és Sza­bóky képviselő úrnak a - közbeszólásaikért a bolsevisták. Nincs kétségem aziránt, hogy a legközelebbi «Sarló és Kalapácsban» és «Űj Marcin s»-ban hálásan meg fogják köszönni azt az elismerést, hogv tele van az ország — amint Szabóky képviselő úr és a belügyminiszter úr is mondja — bolsevistákkal. (Szabóky Jenő: Tessék érdeklődni.) Ez nem igaz. Én is isme­rem annyira ezt a mozgalmat, mint ön, t kép­viselőtársam és nagyon jól tudjuk, hogy ez' nem igaz, (Szabóky Jenő: Feltételezem, hogy ismeri!) ezt a kéretlen agitációt nagyon meg fogják önnek köszönni. (Szabóky Jenő: Nekem sok az is, ami van! Önnek kevés. Ez a, különb­ség köztünk! Önök is époúgy ellenfelei a kom­munistáknak mint mi, tehát e tekintetben köz­tünk nézeteltérés nem lehet.) A miniszter úr azt mondja, hogy ő nem helyesli a veréseket és nr'ndent meg fog tenni, hogy törvénytelen eszközöket ne használjanak fel. (Jánossy Gábor: Természetesen!) Mégegy­szer mondom; nem ér semmit az, ha a minisz­ter úr itt a parlamentben igéri ezt, amikor a háta mögött a hatóságok kinn a falvakban mégis ezt csinálják. Kérem, t. miniszter úr, egy főszolgabíró fülem hallatára azt mondotta. hogv ne a főszolg-abíráknál keressük a baj okát Ne is a főispán uraknál, hanem keressem; n. baj okát a honvédelmi miniszter úrnál, (vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Semmi köze sincs hozzá! Ilyen alaoon keres­heti a római pápánál is. — Jánossy Gábor: Ke­resheti, de nem találja!) Akkor, úgylátszik, ennek van valami alapja. Bele vonják nemcsak a honvédelmi minisztériumot, hanem belevon­ják a Vitézi Széket is ezekbe a dolgokba. Ki vau adva egy bizalmas rendelet a Vitézi Szék­nek, amely szerint támogatni kell a hatóságo­kat, a rendőrséget, a csendőrséget a szocialista szervezkedés elleni harcban, (vitéz Keresztes­Fischer Ferenc belügyminiszter: A rend fenn­88. ülése 1932 május 20-án, pénteken. . tartásában!) A vitézeknek kötelessége figyelni a szocialista- agitátorokat és szervezkedésüket, hogy a hatóságok és a csendőrség munkáját megkönnyítsék. Ebben két nagyon érdekes dol­got lehet felfedezni. Az első az, hogy egy legá­lis parlamenti képviselettel bíró párt és ennek szervezkedése, ellen összefog a Vitézi Szék, a honvédelmi és belügyminisztérium, a másik az, hogy a Vitézi Szék, amelynek nincsen semmi­féle törvényes alapja, amelynek munkája, mű­ködése és pénzkezelése, a neki -juttatott föl­dekkel való elszámolás ki van véve a törvény­hozás és nyilvánosság ellenőrzése alól, spicli­szolgálatra utasíthatja tagjait. Elnök: A képviselő urat ezért a kijelenté­sért rendreutasítom. Büchler József: Kérem, az a bizalmas ren­delet ki van adva. Márpedig parlamenti párt ellen felhasználni a Vitézi Széket arra, hogy e parlamenti párt működését az országban meg­figyelje, nem egyéb, mint spicliszolgálat. Elnök: A képviselő urat ezért *a kifejezés­ért újból rendreutasítom. Tessék a sértő kife­jezésektől tartózkoldni! Büchler József: Itt van a másik kérdés, a beugratóknak és hadácsoknak a dolga, amelyre már alludált a t. miniszter úr iménü beszédé­ben is és amelyről tegnap Farkas István t. kép­viselőtársam beszélt. Saját szememmel láttam, hogy egy munkást, aki egy téglagyárban dolgozik, felhasználtak arra, hogy beszédemet mint bolseviki, azon gyű­lésen, ahol jelen voltam és beszéltem, mint állí­tólagos bolseviki, megzavarja. Erre azután megállapítottuk, hogy az a t. 'bolseviki nem is bolseviki, hanem rendőrkém és rendőrspicli, aki be akarja ugratni a gyűlésen jelenlévőket, hogy verekedést inszcenáljanak. (Kertész Miklós: À szervezeteinkből kizártak nagyrésze ilyen!) Kérem a miniszter urat, hogy most már vessen véget ennek a bihari és hajdúsági rém­uralomnak, amely tapasztalható.^ A miniszter úr megmondotta nyíltan az ország színe előtt, hogy ezeket nem helyesli és megtorolja, méltóz­tassék tehát most már intézkedni, hogy ezeket a szavakat cselekedetek is kövessék. A költségvetést nem fogadom el. Elnök: Szólásra következik? Patacsi Dénes jegyző: Gróf Hunyady Ferenc! Gr. Hunyady Ferenc: T. Képviselőház! Mél­tóztassanak megengedni, hogy egynéhány szó­val reflektáljak az igen t. belügyminiszter úr felszólalásának azon részére, amelyben az odió­«us szíváspróbákkal kapcsolatosan a maga néze­tét itt kifejtette. Azt hiszem, mindenki elismeri rólam, hogy amióta a^ Képviselőháznak^ tagja voltam, személyes élű támadásokkal, botrányok­kal, vagy gyanúsításokkal nem vettem igénybe a Ház türelmét. Soha nem akartam személyi támadásokat folytatni, senkinek becsületébe gá­zolni nem kívántam. Éppen ez ad nekem erköl­csi jogosultságot ahhoz, hpgy azt mondjam, hogy amikor a szívási próbák ügyét az ország közvéleménye elé hozták, bárki tette azt, köz­érdekből tette, mert ha nem tette volna, még 85 évig tovább szívták volna szívási próbák címén évente fokozódó mennyiséget, (vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: A pénzügyminiszter úr már előbb megszüntette!) Csak kicsit csökkentette. Ezt bizonyítom, hogy az igen t. miniszter urak. elismerem, abszolút tisztességes kézzel^ nyúltak bele az ügyekbe és akartak megtakarításokat eszközölni, mégis ezt nem vették észre, nem vették észre az ebben ! rejlő '"fonákságot, nem szüntették meg ezt egy

Next

/
Oldalképek
Tartalom