Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.
Ülésnapok - 1931-88
Az országgyűlés képviselőházának 8.8. ülése 1932 május 2Ö-án, pénteken. 123 parlament és az új választás alapján az ország bizalmából helyét elfoglaló kormány könnyebb helyzetben volna-e és tudna-e más cselekedni, mint amit a jelenlegi kormány cselekszik % (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon. — Közbeszólások a szélsőbaloldalon.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, ne nyugtalankodjanak folyton. (Jánossy Gábor: Ügyse lesz választás! — Zaj a jobboldalon.) Csendet kérek. -Ne tessék átmenni az elnöki rendelkezések terére. (Jánossy Gábor: Csak megnyugtatom őket!) Legyen nyugodt a képviselő úr is. vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Azt hiszem, mindenki, aki a dolgokat objektív szemmel nézi, el fogja ismerni azt, hogy ha részletekben vannak is eltérések köztünk, a kardinális feladatok tekintetében semmiféle kormány mást nem tehetne, mint amit tesz a jelenlegi kormány, mert hiszen, sajnos, a kormány tennivalói nagyon szűk keretek közé vannak korlátozva. (Magyar Pál: A lehetőségei talán, de nem a tennivalói!) Igen, mondjuk úgy, hogy a lehetőségei. Ezek a lehetőségek új választás esetén az új kormány számára szintén nem volnának nagyobb mérvűek. (Ügy van! jobbfelől) Tegyük fel % hogy bármelyik ellenzéki párt kerülne kormányra. Kérdezem, könnyebb helyzetben yolna-e az az új kormány, mint a mai kormány? A mostani kormány nem (Jánossy Gábor: Több kenyér lennel — Malasits Géza: Csak bízza ránk! — Dinnyés Lajos: Egyforma kenyér lenne!) ígért semmit és így nem kénytelen az ellenkezőjét tenni annak, amit ígért. Ha viszont önök kerülnének kormányra, kénytelenek lennének azonnal az ellenkezőjét cselekedni annak, amit ma hirdetnek. (Taps a jobboldalon.) Önök tehát nagyon súlyos erkölcsi tehertétellel kerülnének ennek az új kormánynak az élére. (Helyeslés és taps a jobboldalon. — Propper Sándor: Tessék a népakaratra bízni!) Ezek azok az okok, amelyek miatt a kormány a választójog kérdését ma aktuálissá tenni nem tartja szükségesnek. (Helyeslés jobbfelől. — Propper Sándor: Nagyon egyszerűen végzett ezzel a fontos témával! — Esztergályos János: Hogy felvidultak az arcok odaát. — Zaj.) Ezek után áttérek azokra a felszólalásokra, amelyek közelebbről a belügyi tárca költségvetésével szemben elhangzottak. (Halljuk! Halljuk!) Sajnos, a belügyi tárca költségvetése az idén a legmesszebbmenő takarékoskodás jegyében áll. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Még lehetne takarékoskodni!) Lemondtunk mindazokról a fejlesztési kísérletekről, amelyeket a közérdek a legmesszebbmenő mértékben megkíván. A szocialista képviselő urak a csendőri és rendőri költségeket kifogásolták ebben a költségvetésben. Hogy e tekintetben mily messzire mentem, annak illusztrálására legyen szabad csak egy adatot felhoznom. A csendőrség és rendőrség kiadásainak tételei az 1931/32. évi költségvetéssel szemben 3,839.000 pengővel csökkentek. (Felkiáltások jobbfelől: Sajnos!) Aki tehát azt mondja, hogy én sokat költök a csendőrségre, azt hiszem, a saját jobb meggyőződése ellen beszél. (Szabóky Jenő: Kár volt hozzányúlni!) E tekintetben elmentem odáig, ameddig felelősségem tudatában elmehettem, ameddig elmehettem annak a súlyos veszélynek felidézése nélkül, hogy a közbiztonsági feladatok megfelelő teljesítése lehetetlenné válik. Egyetlenegy tétel az, amelyet 50.000 pengővel emelni voltam kénytelen, és ez az úgynevezett közbiztonsági alap tétele. A t. szociáldemokrata képviselő urak azt mondták, hogy erre azért volt szükségem, hogy szaporítsam a spiclik és besúgók számát. Nem. Erre azért volt szükségem, mert egyre jobban fokozódik ebben az országban a külföldről ide beszivárgó bolsevista-kommunista propaganda. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon. — Szabóky Jenő: Tele van velük az ország! — Büchler József: Ez nem igaz! — Zaj. — Szilágyi Lajos: Védelmezik 1 ? — Malasits Géza: Maguknak mindenki bolsi, aki él!) Ennek a propagandának leküzdése céljából egy új szerv beállítására, vagyis pénzre van íszükségem. (Büchler József: Nem áll, hogy olyan nagyon erős ez a propaganda! — Propper Sándor: Tele van jogos elégedetlenséggel az ország! Es elkeseredéssel, jogos elkeseredéssel! Éheznek, nyomorognak, rongyoskodnak az emberek! Tele van éhezőkkel! — Zsindely Ferenc: Ezt a jogos elkeseredést akarják önök demagúgikusan kihasználni!) De avval nem laknak jól, amivel a képviselő urak traktálják őket. (Malasits Géza: Jól fizetett spiclik hazudnak!) Elnök: Kérem, képviselő urak, nem lehet tárgyalni, ha folyton közbeszólnak. (Szabóky Jenő: Izgatnak! — Zaj.) Elnök: Maradjon csendbe» a képviselő úr, mert kénytélen leszek névszerint megnevezni. (Mozgás. — Szabóky Jenő (aszélsőbaloldal felé): Majd kap ingyenszivart a mienkből! — Propper Sándor: Azt maguk kapják! — Huszár Dezső: Meg azok, akik skatulyaszámra viszik el a bizottsági üléseken!) Csendet kérek! Ha a képviselő urak nem hagyják abba a szóváltást, kénytelen leszek szigorúbban eljárni. vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: T. Képviselőház! Méltóztassék^ megengedni, hogy'most egy más témakörre térjek át, az önkormányzatoknak, közelebbről a városoknak és a községeknek helyzetére és az önkormányzati üzemek kérdésére. (Halljuk!) Foglalkozni kívánok ezzel kapcsolatban Eber Antal és Petrovácz Gyula t. képviselőtársaim tegnapi felszólalásával. Kétségtelenül el kell ismernem, hogy az autonómiáknak és elsősorban a városoknak helyzete ugyanolyan szomorú, — talán az egy Budapest w kivételével, mely még megfelelő anyagi erővel rendelkezik — mint az állani helyzete. A városok szempontjából tehát ugyanazokat a következtetéseket kell levpnnom, mint az állam szempontjából. Meg kell állapítanunk, hogy a magyar városok a^ múlt évtizednek a fejlődés, a remény, a felvirágzás jegyében folytatott gesztiói során bizonyos fokig túlméretezték adminisztrációikat, bizonyos fokig túlmentek a beruházások terén (Magyar Pál: Ügy van!) és bizonyos fokig nem kellő gondossággal és alapossággal nézték meg azt, hogy a rendelkezésükre álló — nagyobbrészt kölcsönvett — pénzeket (Magyar Pál: Drágán kölcsönvett pénzeket!) mibe ruházzák be. Nem akarok itt rekriminálni, mert hiszen, ha a városokat vádolnám, igazságtalanul járnék el. Ugyanavval a joggal, amellyel a magyar városokat megvádolhatnám, megvádolnám saját magamat és megvádolnék mindenkit ebben az országban, mert mindenki, nagyon-nagyon kevés kivétellel, a saját magánháztartásában ugyanannak a felfogásúak hódolt, aminek hódoltak az állam és a közületek a maguk háztartásának vitelében. A helyzet adva van. A helyzet súlyos. Iparkodni kell megkeresni azokat az eszközöket, amelyekkel ezen a helyzeten segítem tudunk,
