Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.
Ülésnapok - 1931-87
116 Az országgyűlés képviselőházának í tak azok az okok, amelyeik visszatartottak engem attól, hogy ezzel a csúnya üggyel valamikor is nyilvánosan foglalkozzam. Az azonban megtörtént, nem- most, hanem fél évvel, vagy egy évvel ezelőtt, hogy iá folyosón, baráti beszélgetés közben, egyes ismerőseimnek és barátaimnak elmondtam, hogy ilyen adatokat kaptam, nem tudom, hogy igazak-e, de ilyen és ilyen ládátokat ikaptam, amelyeket azonban én felhasználni hivatalosan nem fogok. Nagyon valószínűnek tartom, hogy ezek a folyosói beszélgetések fülélbe kerültek esetleg a nyomozó hatóságnak — hiszen itt >a Háziban detektívek szoktak iá Képviselőház nagyobb dicsőségére hallgatózni — s nagyon könnyen megtörténhetett, ihogy ennek a nyomozó hatóságnak valaki megmondta, ihogy Gna-al^ Gastonnak zsebében vannak ezek iaz adatok és ez adta azután azt a lelki és, nem tudom % milyen szellemi kapcsolatot, ihogy most azután a nyomozó hatóság minden körülmények között ezen a Sátori úron keresztül az én nevemet ikívánta ebbe a botrányos ügybe belekeverni. A dolog érdemi részére 'kitérni nem -kívánóik. A r szellemről azonban kénytelen vagyok konstatálni, hogy az a szellem, amely ilyen helyzeteket szül, gyalázatos*. (Ügy van! Ügy van! — Taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Az interpellációkra adott írásbeli miniszteri válaszok felolvasása következik. Az első 'a belügyminiszter úr írásbeli^ válasza Büohler József képviselő úr interpellációjára. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az írásbeli választ felolvasni. Patacsi Dénes jegyző (olvassa): «Tisztelt Képviselőház! Büchler József képviselő úr folyó évi április hó 27-én elmondott interpellációjában kifogás tárgyává tette a Magyarországi Munkások Dalosszövetsége által Budapesten megrendezni kívánt nemzetközi dalosverseny betiltását. A betiltással kapcsolatban van szerencsém közölni a tisztelt Képviselőházzal, hogy az utóbbi időben a szociáldemokrata szervezetek^ által a székesfővárosban rendezett ünnepélyek alkalmával a szociáldemokraták soraiban mindig szélsőséges és rendbontó elemek vegyültek el, akik aztán közrend és magántulajdonellenes cselekményeket követtek el. Ezeknek a cselekményeknek megismétlődése még óvó intézkedések mellett sem volt kiküszöbölhető, de különösen nem lett volna kiküszöbölhető éppen a szóbanlevő dalosünnepély alkalmával, amely dalosünnepély természeténél fogva a nagy nyilvánosság bevonásával tartatik meg. A dalos előadásokra való fel- és elvonulások az utcákon természetesen nagyobb tömeget vonnának magúk után s az ily tömegekbe befurakodó rendbontó elemek nehezen lettek volna ellenőrizhetők S r így megfelelő praeventív intézkedés lehetőségének híján a közrendet veszélyeztető cselekmények nem lettek volna megakadályozhatók. Erre való figyelemmel az adott esetben a közrend veszélyeztetésétől indokoltan lehetett tartani annál is inkább, mert bizalmas értesüléseim szerint a bel- és külföldi kommunisták ez alkalommal az eddiginél is aktívabb tevékenység kifejtésére készülődtek éppen a tervezett nemzetközi dalosünnepéllyel kapcsolatban. Kérem a t. Képviselőházat, hogy válaszomat tudomásul venni szíveskedjék. Budapest, 1932. évi május hó 9-én. vitéz Keresztes-Fischer s. k.» 7. ülése 19 $£ május 19-én, csütörtökön. Elnök: Minthogy az interpelláló képviselő úr nincs jelen, következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a belügyminiszter úr válaszát tudomásul venni, igen vagy nem'? (Igen!) A Ház a választ tudomásul vette. Következik^ a belügyminiszter úr írásbeli válasza Dinnyés Lajos képviselő úr interpellációjára. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az írásbeli választ felolvasni. Patacsi Dénes jegyző (olvassa): «Tisztelt Képviselőház! Dinnyés Lajos országgyűlési képviselő úr a képviselőház 1932. évi május hó 4-én tartott ülésében a községi alkalmazottak esedékessé vált, f de ki mem fizetett illetményei miatt interpellált, s ezzel kapcsolatban azt kérte, hogy a községi alkalmazottak járandóságaikat jövőben rendszeresen havonként megkaphassák. Tudomásom van arról, hogy a községi alkalmazottak a jelenlegi nehéz gazdasági viszonyok következményeként illetményeiket valóban több vármegyében nem kapták meg. Ezen a tarthatatlan helyzeten — amennyire azt a gazdasági viszonyok megengedik — változtatni elsőrendű kötelességemnek tartom. Téves azonban a képviselő úrnak az a köI vetkeztetése, ihogy ez a helyzet a hivatkozott J pénzügyminiszteri rendelet következménye volna. A vármegyei kiadásokat 1931. év végéig a ! községek és megyei városok vármegyei hozzájárulás címén fedezték, amely hozzájárulásból az egyes községekre és megyei városokra eső összeget az illető közület költségvetésében kiadási tételként kellett előirányozni. Az ekként mutatkozó költségvetési hiány községi (városi) pótadóból nyert fedezetet. A vármegyék és községek háztartására vonatkozó jogszabályok egyes rendelkezésének j módosítása tárgyában kiadott 1810/1932. M. E. j számú kormányrendelet a vármegyei hozzájá] riilást megszüntette, illetőleg ehelyett a vár' megyei pótadót visszaállította. A vármegyei pótadó az adók egyesített keze| lésébe tartozó adónemnek minősül, ennélfogva intézkedni kellett aziránt, hogy a vármegyei hozzájárulás a községi pótadóból kihasíttassék és mint önálló pótadó kezeltessék. Ehhez képest j a pénzügyminiszter úr az 1932. évi 48.798. számú rendeletével utasította a pénzügyigazgatóságokat és adóhivatalokat, hogy a községi pótadó' hátralékot állapítsák meg, abból a vármegyei hozzájárulás összegét számítsák le. Az így kapott megosztási kulcs szerint részesítik az adóhivatalok a befolyó adókból a községeket, illetőleg a vármegyéket. Azoknál a községeknél, amelyek a befolyt községi pótadóból saját kiadásaik fedezésére a vármegyei hozzájárulásból korábban nagyobb hányadot tartottak vissza, mint amenynyi a befolyt pótadó arányában^ őket meg! illette volna, a vármegyei pótadó javára átmenetileg kedvezőbb a megosztási kulcs, mint a községi pótadóra. Ennek következtében és mert az adók ezidőszerint r amúgy is gyéren folynak be egyes községeknél, az a^ helyzet állott elő, hogy alkalmazottai részére esedékessé vált illetményeket április, de sőt május hónapra^ is nehezen tudják kiszolgáltatni. Ezen az államháztartás jelenlegi súlyos helyzete mellett úgy véltem segíthetni, hogy az egyes vármegyék
