Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.

Ülésnapok - 1931-87

Az országgyűlés képviselőházának 87. a közigazgatás egyszerűsítése érdekében már megtett, szentén folytassa. Lehetetlen állapot az, hogy 18 községből álló önálló vármegye x&óájek teljes apparátussal. Célzok BácsBodrog vármegyére. Itt nem a lokálpatriotizmus beszél 'beiolem, hiszen a megyeszékhelyről nem is akarok nyilatkozni, de szakítani kell a mai ósdi állásponttal, hogy ide tartozik, hiszen 1875-ben történt Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye egyesítése, ha jól tudom. Csak azt kell nézni, mi annak a szegény polgárembernek, a község lakóinak érdeke. Egyszer már kifejtettem.hogy a gazdasági érdeknek és a politikai érdeknek egynek kell lennie. Ki kell állani az országútra és meg kell nézni, hova járnak az emberek hetivásárra és ott legyen a járás székhelye, ahová "hetivásárra járnak. Ez a legegyszerűbb, ehhez nem kell nagy tudomány. maga az élet mutatja a megoldást. Ezt tessék az egész vonalon figyelembe venni, mert lehetetlen állapot az, hogy a hetipiacra beviszik a terményeket, ott eladják azokat, de 60—80 kilométerre kell elmenni azért, hogy az illető befizethesse a pénzt az adóhivatalba. Kérem a belügyminiszter urat, hogy folytassa azt, ami ezen a téren nagyon helyesen megindult. Még egyet kérdezek, bár valószínűleg erre választ nem kapok: igaz-e az, hogy a belügyminisztériumban dolgoznak az új kerületi beosztáson! (vitéz Keresztes-Fischer belügyminiszter: Nem igaz!) Akkor nagyon helytelen, hogy nem dolgoznak, (Derültség,) mert lehetetlen állapot az, hogy ebben a csonka országban ennyien ülnek itt a Képviselőházban, igaz, most kevesen vannak itt, de igen sok képviselő van. A múltkor vicceket csináltak abból, hogy tanyai képviselők is vannak 4—500 választóval. Nem lehetetlen állapot-e az, hogy egy pestmegyei képviselő és más nagyobb választókerületet képviselők 16.000 választót képviselnek és ugyanakkor itt ülnek 6—7—800 szavazóval rendelkező kerületek képviselői

1

? Tessék ne a szegény díjnokok családi pótlékát 1 pengő 60 fillérrel leszállítani, hanem tessék a képviselők létszámát lecsökkenteni. Teljesen felesleges, hogy ennyien legyünk, 240-en vagy hányan, nem is tudom pontosan, hogy hányan vagyunk. (Györki Imre: Törvénybe kell iktatni, hogy a képviselő úr ne maradjon ki.) Azt a magyar nép tudja és a magyar nép mondja meg, kiket fog beküldeni és meg vagyok győződve arról, hogy százan elegen leszünk itt a Házban. (Reisinger Ferenc: A szónok tévedhet!) Arról gondoskodunk, hogy Önök kevesebben legyenek itt! Ezeket voltam bátor az igen t. belügyminiszter úr figyelmébe ajánlani. Én erélyt, igazságot és egyenlő bánásmódot kérek és arra kérem a belügyminiszter urat, hogy a szervezkedések, gyűlések, vagy egyéb összejövetelek megengedésénél helyezkedjék az egyetlen elfogadható álláspontra, a nemzetire és tekintsen el a pártoktól. A költségvetést elfogadóm. (Helyeslés és éljenzés a balközépen.) Elnök: Szólásra következik? Patacsi Dénes jegyző: Reisinger Ferenc! Elnök: A képviselő úrnak 22 per,c áll rendelkezésére. (Györki Imre: Majd meghosszabbítjuk 30 percre!) A házszabályokat tessék elolvasniReisinger Ferene: T. Képviselőiház! Végtelenül sajnálom, hogy a belügyi tárea költségvetésének keretén belül nem foglalkozhatom sok olyan kérdéssel, amellyel egyébként szerettem volna foglalkozni, ha a gyülekezési ülése 1932 május 19-én, csütörtökön. 107 viszonyok nem kényszerítenének arra, hogy csak ezekkel a kérdésekkel foglalkozzam. Amint méltóztatnak emlékezni, a belügyminiszter úr április hó 7-én itt a Képviselőházban azt a kijelentést tette, hogy minden konkrét esetet jelentsünk be hozzá, azokat ő ki fogja vizsgáltatni és amennyiben azok az atrocitások tényleg megtörténtek, azokat meg fogja torolni. T. Képviselőház! Megvallom őszintén, hogy én a belügyminiszter úrnak ezt a kijelentését komolyan vettem, (vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: En is!) A belügyminiszter úr egészen komolyan, szinte drámai hangulatban állott fel, amikor ezt a kijelentését megtette és az ő korához szabva, és ilyen hatalmi pozíciót betöltő egyén funkciójához mérve, én a magam részéről úgy gondolkoztam: elképzelhetetlen, hogy ezeket a törvénytelenségeket ezek után is tovább folytathassák. Nem tudom, mi az oka, mi a magyarázata ennek, de meg kell vallanom, hogy végtelenül nagy csalódás ért azóta ebben a feltevésemben, mert általában, úgyszólván az egész ország területén, sőt azóta olyan helyeken is, ahol eddig nem verték ta mezőgazdasági lakosságot a szervezkedés miatt, verik a lakosságot. Olyan általános jellegűekké váltak ezek az üldöztetések, hogy azt kell mondanom: vagy nem a saját belső meggyőződésének és elhatározásának megfelelően volt szíves a belügyminiszter úr itt ezt a nagyon kemény határozott nyilatkozatot megtenni, vagy pedig az történik, hogy a belügyminiszter úr is alá van rendelve bizonyos más erőknek, amelyek a belügyminiszter úr kezét is lefogják és nem ura a saját portájának. El kell mondanom, hogy jártomban-kelternben, amikor ezeket az atrocitásokat kivizsgálom, a parasztság körében széltében-hosszában azt hangoztatják, hogy a régi fővezérség emberei működnek közre ezekben a dolgokban. Ez a hit kapott lábra országszerte. (Malasits Géza: Tígy van!) a magam részéről erre vonatkozólag bizonyítékokat nem tudok ebben a pillanatban felhozni. Kétségtelen, hogy ott látok ebben a társságban egyes urakat, akik az 1919-es idők vészes történelméhez tartoznak. (Lázár Miklós: Kik azok? — Malasits Géza: Kovarcz, Megay, meg van egynéhány!) Itt tehát bizonyos fokig gyanúsnak tartom, hogy az elmúlt tizenkét esztendő alatt ezeket az urakat nem lehetett még a lomtárba tenni. (Lázár Miklós: Milyen minőségben?) Különböző minőségben: vasútbiztosító, tanácsadó és mit tudom én, micsoda minőségben. T. Képviselőház! Volt alkalmam egy főispánnal beszélni, — kénytelen vagyok ezt név nélkül elmondani — aki a leghatározottabban kijelentette, hogy nem híve ezeknek a veréseknek; a maga részéről meg is tesz mindent, hogy ezek a verések ne folytatódjanak, azonban sajnos, — amint mondta — nem tud sokat tenni, mert hiszen a csendőrség függetlenül, az Ő befolyásától mentesen, a saját szakállára csinálja ezeket a dolgokat. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Malasits Géza: A belügyminisztertől is függetlenül!) Volt főszolgabíró, aki határozottan kijelentette előttem: A képviselő úr is ezt tenné helyemben, ha itt ülne az én helyemen. En nem vagyok híve ezeknek a veréseknek. En olyan vidékről jöttem ide, ahol a szociáldemokrata szervezkedés már megszokott dolog. Az én szememet nem szúrja, tudom, hogy emiatt nem lyukad ki a világ feneke, azonban felsőbb utasításokra kénytelen vagyok bizonyos intézkedése-