Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.

Ülésnapok - 1931-87

104 Az országgyűlés képviselőházának 8 Elnök: Csendet kérek! Br. Korányi Frigyes pénzügyminiszter: Ezenkívül vannak kongresszusok, külföldi vendégek stb. Minden országban szokás, ahol jövedék van, — szokásos ez részben propaganda célból is — hogy külföldieknek, akik tömegesen .iönnek, adnak bőven szivarokat, cigarettákat, sőt még ott is adnak, ahol nincs jövedék, hanem, ahol ezeket vennie kell az államnak. A tisztviselők annyira terrorizálva vannak a folytonos denunciálásokkal, hogy nekem most ilyenekkel kell foglalkoznom. Tegnap is elvették az időmet azzal, hogy a Pen Club vacsorájára két- vagy háromszáz cigarettát szabad-e rendelkezésre bocsátani; azt hiszem, a rendőrségnek is voltak itt külföldi vendégei s megkérdezték azt is, hogy két-háromszáz cigarettát szabad-e ezeknek kiadni. Kérem, ezek túlzások. (Ügy van! a jobboldalon. — Andaházi-Kasnya Béla: Ezt nem is lehet kifogásolni!) Vargha államtitkárnál is, akit méltóztatott megnevezni, már tényleg találgatta a sajtó, hogy szivarozik-e, vagy nem? Megnyugtathatom az érdeklődőket, hogy nem szivarozik, (Egy hang a jobboldalon: Soha életében egy cigarettát sem szívott el!) Hogy a 'hivatalaiban vagy az előszobájában ki mennyit szív el, azt igazán nem ér rá ellenőrizni és nem tudja. De hogy megnyugtassam a képviselő urat, ezentúl ez is másképpen lesz. A képviselő úr azt is mondotta tegnapi beszédében, — sajnálom, nem lehettem itt .•— hogy annak következtében, hogy velem beszélt, tettem intézkedést. Én most már nedven esztendeje vagyok közszolgálatban; tanácsokat szoktam kikérni, de ilyen dologban tanács nélkül is tudok intézkedni és intézkedtem is, mielőtt méltóztatot szólni. (Andaházi-Kasnya Béla: Ennek csak örülök!) Arra is hivatkozott a képviselő úr, hogy velem előzetesen beszélt és én tájékoztattam erről. Csak nem értem azt a mondását, hogy a kommüniké ellentétben lett volna azzal, amit mondtam. Én csak egyféle dolgot tudok mondani; azt mondtam önnek is, amit itt mondok. Azt hiszem, a t. Ház megbízihatik bennem. hogy megtörténtek az intézkedések. • Ezentúl még a reprezentációs szivarokkal is én fogok foglalkozni a képviselő úr kedvéért, amenynyiben elrendeltem— (Ulain Ferenc: Nagyon kedélyesen intézik ezt a kérdést az urak! 1,800 000 Dengőről csak így kedélyesen tréfálnak!) T. képviselő úr, az én beszédidőm sokkal rövidebb, mint a képviselő úr beszédideje, mert mindig közbeszól. T. képviselő úr, nem áll az, mintha itt 1,300.000 pengőről volna szó. Mint ahogy már bátor voltam mondani, — méltóztassék figyelembe venni — ezek olyan mennyiségek,, amelyek sohasem kerültek volna eladásra. Kénytelen vagyok megismételni, hogy 77 millió beváltási áron szerzett dohány ott van a raktáron. (Ulain Ferenc: Wekerle miért nem adta el, amikor itt volt a Bataafsche két-három évvel ezelőtt?-) Én nem akarnék most erre kitérni, csak azt mondom, hogy a Bataafsche csoport emberei itt voltak nálam ezelőtt három nappal és bejelentették, hogy nincsenek abban a helyzetben a mai viszonvok között; hogy a kikötött mennyiséget is átvegyék. (Hegymegi-Kiss Pál: Hát az állami számvevőszék elnöke?<) Az állami számszék szinten főhatóság, mint más főhatóságok, amelyek hivatali szükségletükre 85 év óta kapnak estj bizonyos mennyiséget. (HegymegiKiss Pál: 1871 : LXXXV. te. — Ulain Ferenc: '. Ülése 1982 május 19-én, csütörtökön. Egymilliót?) Harmadszor nem akarom ismételni, hogy ez miért nem egymillió. Ha ki akarja számítani a képviselő úr, akkor önköltségi áron kell számítania, de ha méltóztatik tekinteni a praetium affectionis-ra, akkor sokkal többre hozhatja fel az értókét tetszés szerint. Ez az eset is azt mutatja, hogy itt divatba jött^ mindenkinek a meggyanúsítása és lepiszkolá'sa, főleg pedig a tisztviselőké. (AndaháziKasnya Béla: Senki sem °"vanúsítja a miniszter urat! — Zsindely Ferenc: Holnap megtörténhetik ugyanilyen jogon!) Ha az én működési körömhöz tartozó tisztviselő hibát követ el, akkor a legszigorúbban fogok eljárni. Sajnos, most is ilyen eset van. Állítólag — ezt a lapokból tudom — a szóbanforgó állítólagos hírlapíró az ismert módon egy tisztviselőt, egy szerencsétlen embert beledöntött a nyomorúságba. Ha ez bebizonyul, természetesen nem fogom tűrni a szolgálatban, de így belevinni bajba gyenge karakterű tisztviselőket nem helyes. (Ulain Ferenc: Ha megmondja az igazat, gyenge karakter! — Andaházi-Kasnya Béla: Erre majd válaszolok!) Ha nekem bejelenti a dolgot, intézkedem, de nem kell a szennyest az utcára vinni akkor is, ha nincs szennyes. (Ulain Ferenc: Hát van szenynyes? — Andaházi-Kasnya Béla: A miniszter úr szerint van szennyes! — Zsindely Ferenc: Amihez maga hozzányúl, az többnyire az lesz.) Ha az urak azzal akarnak felülkerekedni, hogy mondataim közepén megállítanak és nem hallgatnak meg, ez lehet nagyon olcsó eszköz. Azt mondtam, hogy ha nincs is szennyes, mert ez a dolog nem szennyes, hiszen nem tűrték volna 85 éven keresztül ezt a «szennyes»-t. Mindenki tudta, hogy itt a pénzügyi bizottságban is milyen ^cigarettát méltóztatnak szívni. Ne méltóztassék a tisztviselőket nyilvánosan meggyanúsítani, amikor arra komoly alap nincs. Itt vannak a miniszterek, tessék azoknak megmondani, mi kivizsgáljuk a dolgokat és a legszigorúbban büntetjük, amikor indok van rá. Kasnya t. képviselő úrnak legyen szabad külön mondanom valamit. Annakidején, párisi követ koromban, meghívott engem, hogy meg nyissam a képkiállítását. Onnan tudom, hogy festő és pedig jeles festő. A (spanyoloknak volt egy nagy festőjük, El-Greco, aki az emberi arcot mindig torznak és hullaszínűnek festette. A tudósok megfejtették ezt azzal, hogy neki látási hibája volt. Méltóztassék elhinni, hogy vannak politikai El-Grecok is. (Tetszés a jobboldalon. — Andaházi-Kasnya Béla: Megadom magamat! Nagyon jó az összehasonlítás!) Azt hiszem, a festő feladata az, hogy az embereket megtanítsa a szépet és a jót látni a természetben és a képviselő úr, nagyon üdvös volna, ha a politikában nem El-Grecot utánozná. (Elénk tetszés és taps jobbfelől.) Elnök: T. Ház! Megállapítom, hogy a miniszter úr öt óra harminchét perckor fejezte be beszédét. Szólásra következik? Patacsi Dénes jegyző: Meskó Zoltán. (Zaj— Propper Sándor: Bagó-szimfónia 1 felvonásban. — Zaj. — Felkiáltások a baloldalon: Ki következik?) Elnök: Csendet kérek. Meskó Zoltán képviselő urat illeti a szó. (Reisinger Ferenc: A költségvetést elfogadja, már látom előre!) Meskó Zoltán: Nézze, képviselő úr,^ azt ^teszek, amit akarok, mert én itt meggyőződésemet követem, semmi utasítást nem fogadok el. (Reisinger Ferenc közbeszól.) Elnök: Csendet kérek, Reisinger képviselő úr.