Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.

Ülésnapok - 1931-87

,Áz országgyűlés képviselőházának 87. csoda beszéd?) Andaházi-Kasnya Béla képviselő urat rendreutasítom! (Meskó Zoltán: Micsoda beszéd az, hogy nem engedi beszélni! Kicsoda Ön? — F. Szabó Géza: Kis Napoleon! — Meskó Zoltán: Nem vagyunk szovjet!) Figyelmeztetem a képviselő urakat, hogy méltóztassanak csendben maradni. (Andaházi-Kasnya Béla: Kérem a miniszter urat, nevezze meg a másik urat is!) Br. Korányi Frigyes pénzügyminiszter: Most akartam, de ha nem hagynak szóhoz jutni, nem tudom megnevezni. Kérem olyan, emberről van itt szó, aki bűnvádi eljárás alatt áll. (Zaj. — Andaházi-Kasnya Béla: De ki az a másik úri) Tessék meghallgatni. Nem tudom miféle ember, nem tudom kik az állítólagos megbízói. Megnevezte mint nekem referáltak, Andaházi-Kasnya Béla és Dinnyés képviselő urakat, mint akik felszólalhatnak. (Zaj.) Ezt én. természetesen nem vettem komolyan, gondoltam, hogy a képviselő urak nem is tudnak róla. Nem láttam, hogy hova irányul a dolog. Egyszóval a dohányjövedéki igazgató — gondolván, hogy tényleg jóakaratú emberről van szó — elküldte őt a dohánygyárba, ahol megmutatták neki az elszámolási módozatokat. Az illető kifejezte elragadtatását, de kijelentette azt is, hogy megbízói nem tudnak megnyugodni. Erre megkérdezték, hogy tulajdonképpen mi a célja, mivel akarja a dolgot elintézni, talán pénzzel? Erre azt mondta, hogy talán lehet ezzel. Először 20.000 pengőről volt szó, később más összegekről. Ezt jelentették nekem. (Ulain Ferenc: Kasnyának kell 20.000 pengő!) Azt hiszem, a Ház minden jóérzésű tagja igazat fog adni nekem, hpgyha választanom kellett a politikai botrány és aközött, hogy az állam pénzéből fizessek, inkább azt választottam, hogy állami pénzből nem fizetek. ( H elveslés a jobboldalon. — Reisinger Ferenci Annak ellenére, hogy már éppen eleget fizettek!) Ez azt hiszem, nem egyéb, ~uint zsarolás, amely a rendőrséghez és a bírósághoz tartozik, tehát odaixtaltam a dolgokat. (Helyeslés. — Lázár Miklós: Bárcsak minden zsarolást oda juttatnának!) Megállapítom tehát, hogy az állani egy fillért nem adott erre a célra. (Lázár Miklós: Nagyon helyes! — Zsindely Ferenc: Akkor miért volt előbb ez a nagy lárma? — Reisinger Ferenc: Pénzt nem, csak 2000 pengőnvi dohányt szívási próbára! Havonta! — Zaj és ellenmondás ok a jobboldalon.) Elnök: Reisinger Ferenc képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! Br. Korányi Frigyes pénzügyminiszter: Ugyanakkor rögtön utasítást adtam arra vonatkozólag, hogy adják meg nekem cl'Z cl datokat, mert változtatni akarok az eddigi rendszeren, amely nyolcvanöt éve állott fenn, (Andaházi-Kasnya Béla: Ez igaz! Meg is mondottam! — Kun Béla: 1858. óta! Múmia-idő"!) de különben a mai viszonyok között ezeket a különböző konvenciókat, próbaszivarokat 50—70%-kai leszállítottam, kivéve azt a konvenciót, amelyet azok a munkások és' tisztviselők kapnak, akik közvetlenül foglalkoznak a gyártással, vagy a Dohányjövedék ügyeivel. Ezekhez nem is volnék hajlandó hozzányúlni, mert ez olyan konvenció, amelyet 85 év óta, az 1847. évi rendelet, illetőleg az 1858. évi császári pátens alapján élveznek. (Kun Béla: Ugy-e hogy tudtam? Wekerlétől hallottam tegnap! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Br. Korányi Frigyes pénzügyminiszter: Sőt azt is meghagytam, amit a forradalmi kormát ülése 1932 május 19-én, csütörtökön. 103 nyok idején csináltak, hogy a munkásoknak járó dohánymennyiség felét, ami, ha jól emlékszem, hetenként 3.60 P-t tesz ki, meghagy; tam készpénzben, ellenben a többi, szívási próba és a többi címen elfogyasztásra kerülő dohány mennyiséget leszállítottam. Most áttérek ezekre a szívási próbákra. (Halljuk! Halljuk!) Ez nagyon hangzatos dolog és erről nagyon szellemes cikkeket láttam. De mi a valóság? (Halljuk! Halljuk!) Ha dohánymennyiségünket, amelyet termelünk, el tudnók adni, akkor magam sem kínálné*^ meg senkit a pénzügyminisztérium cigarettáiból, annyira spórolnék, de sajnos, a helyzet az, hogy négyszer annyi dohányt termelünk, mint amennyire szükségünk van. Ez a termelésünk körülbelül évi 15 millió pengő ráfizetésbe kerül és azt hiszem, 75 millió pengő ára dohány van raktáron, amely ott porlad, penészedik, mert nem kell senkinek. Ezekkel a számokkal szemben, ha azt mondom, hogy a valóságos reprezentációs dohány — mert azt hiszem, azt méltóztattak kifogásolni — önköltségi értéke 28.000 pengő — ez nem olyan borzasztó nagy összeg. Inkább szeretnék eladni egy pár százezer métermázsa dohányt; ha tehetném, inkább erre fordítanám azt a munkát, amelyet kénytelen voltam most erre az ügyre fordítani s mellyel kénytelen vagyok ennek a törvényhozásnak idejét is elrabolni. Tényleg 28.000 pengő, — bocsánatot kérek, 55.000 volt, én leszállítottam 28.000-re . . . (Mozgás a baloldalon.) Elnök: Csendet kérek! (Kun Béla: Csend| ben vagyunk! — Derültség.) Kérem, azt én bij rálom meg, hogy csendben vannak-e, vagy t nem. Kun Béla képviselő urat rendreutasítom 1 és figyelmeztetem, ihogy miután ez mar a máI sodik rendreutasítás, á mentelmi elé fogom ! utasítani. (Zaj és mozgás a baloldalon.) Br. Korányi Frigyes pénzügyminiszter: | T. Ház! Mik ezek a reprezentációs dohányok? Annakidején egy igen t. államtitkár úrnak a nevét is idehozták, akinek — azt hiszem —már 35 éves tisztviselői múltja van, aki a legtiszteletreméltóbb, önzetlen munkát végezte. {Éljenzés a jobboldalon. — Andaházi-Kasnya j Béla: Hiába éljeneznek! Kap-e vagy nem, az | a lényeg! — Malasits Géza: A nagybirtoknak | minden oka megvan, hogy éljenezzen!) Először is a dolog úgy áll, hogy szemé! lyére nézve senki sem kap dohányt, hanem a | hivatalok kapnak. Bevallom, én ma sem tuj dorn, hogy ezen a pénzügyminiszteri címen i mennyi dohányt adnak be a pénzügyminisztériumba. Igaz, magam meglehetősen sokat szívok a hivatalban és természetes, hogy sokat is kínálóik. (Zaj. — Kun Béla: Nem próbaszí var!) Ha ankétek, értekezletek vannak, ez már régi rossz szokás Magyarországon, bizonyos j szíves vendéglátásként ott áll a szivar, cigai retta s meg kell mondanom, nem egyszer látj tam, hogy komolyan is veszik ezt és egész j skatulyákat elvisznek emlékül. (Derültség. — | Andaházi-Kasnya Béla: Souvenir!) A renge- , ! teg forgalom mellett, amely úgy a miniszte; reknél, mint az államtitkároknál és egyes más | főhatóságoknál van, bizony meglehetős meny! nyiségek fogynak el, ezek azonban — mint | mondtam — nem jelentenek veszteséget a rej zsíré nézve, de bizonyos magyaros vendéglá;

; tás következménye, hogy ezekből nagyobb | : mennyiség fogy. (Egy hang a jobboldalon: ]'• An'daházi szokás! .— Andaházi-Kasnya Béla: ! ; A fiatalember nagyon nagy legény! — Zaj. -~ 1 Halljuk! Halljuk!) 14*