Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.

Ülésnapok - 1931-87

98 Az országgyűlés képviselőházának S rövidsége miatt nem akarok kitérni — a legközelebbi választásoknál méltóztassék ezt a szempontot is figyelembe venni. (Kun Béla: Mikor lesz az, képviselő úr? — Egy hang a jobboldalon: Nem áruljuk el!) A törvény szerint, azt hiszem, 1939-ben lesz. (Kun Béla: Nagyon soká lesz! Hamarább ^ kellene a nemzet elé állani! — Felkiáltások a jobboldalon: Most nem a képviselőválasztásokról van szó!) Most nem az országgyűlési képviselőválasztásokról beszélek. (Zaj.) A másik kérdés, amelyre ki akarok térni, a következő. Itt volt azután a legtöbb adót fizető törvényhatósági bizottsági tagok választása. Méltóztatnak tudni, hogy ezt a csoportot maguk a legtöbb adót fizetők választották meg három csoporban. (Péchy László: Titkosan! — Kun Béla: De milyen titkosan! Különféle pressziók érvényesültek!) Ebben a tekintetben az volt az elgondolás és a törvényben úgy csinálták meg, hogy ezeknek a legtöbb adót fizetőknek lajstroma csupán minden öt esztendőben állíttatik össsze. Mi történik azonban a gyakorlatban"? A gyakorlatban, például az én vármegyémben is, az történik, hogy két és fél esztendő után, — a harmadik kategóriát értem, ahol legnagyobb a hullámzás — a legtöbb adót fizető törvényhatósági bizottsági rendes- és póttagságok elfogynak, amennyiben a,törvény szerint azok, akik egyszer kiestek abból a csoportból, oda vissza többé nem léphetnek. Most már azután évrŐlévre fogy a rendes tagok száma és fogy természetesen a póttagok száma is, úgyhogy itt állunk azelőtt a helyzet előtt, hogy a rendes- és póttagok törvényes elfogyása folytán ez a csoport tulajdonképpen kihal. (Gaal Gaston: Vacuum áll be! — Péchy László: Nem jól hajtják végre a törvényt! — Zaj.) Most már jöhet egy új választás. Kérdés azonban, hogy vájjon a törvény eléri-e eredeti célját akkor, ha egy új választás lesz. (Reisinger Ferenc: Ennek a törvénynek alapján akarnak még egyszer választani? Milyen, naiv lelkek! — Zaj.) Ezért sokkal egyszerűbben lehet ezen a helyzeten segíteni a törvény megfelelő módosításával. Ezáltal elérhetjük azt, hogy az a stabilitás,, amely kívánatos^ a törvényhatósági bizottsági tagok választásánál is, itt is megfelelően érvényesülhessen. Nem is akartam más kérdéshez hozzászólni, csak nagyon kérem a ibelügyminiszter urat, ha erre vonatkozólag a Házat talán szíves volna tájékoztatni. Hiszen vannak még apróbb kérdések is, amelyek, a törvényhatósági reform novellájának megalkotásánál felmerülnek. Mi, akik kint élünk a vármegyékben és naprólnapra érintkezünk ott a választókkal, azonkívül a vármegyei közigazgatásban is közvetlenül résztveszünk, meg vagyunk győződve arról, hogy erre a novellára szükség van. Ezért kérném a belügyminiszter urat, méltóztassék az idevonatkozó törvényes novelláris intézkedéseket mielőbb a Ház elé hozni. Elnök: Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Eckhardt Tibor! Eckhardt Tibor: T. Képviselőház! Méltóztassék megengedni, hogy meglehetősen ked; vem ellenére mindenekelőtt bizonyos személyi vonatkozású kérdésekre válaszoljak, amelyeket Berki Gyula képviselő úr vetett itt fel ma délelőtt. Mindenekelőtt kénytelen vagyok megállapítani, hogy Berki Gyula képviselő úrnak az az állítása nem felel meg a valóságnak, mintha én barcsi beszédembem az egységespártot a maga egészében bármiféle vonatkozásban is '. ülése 1932 május 19-én, csütörtökön. támadtam volna. Sőt Barcson is ugyanazt • mondtam, amit röviddel ezelőtt itt a költségvetés általános vitájában is mondtam, amit vezércikk ékben megírtam, amit itt hónapok óta hangsúlyozok, hogy ez az egységespárt nem egységes, nem homogén, itt nagyon sokféle elem gyülekezett össze. Tudok ebben az egységespártban számos olyan képviselő urat, kikkel felfogásban — politikai és erkölcsi felfogásban is — teljesen rokonnak érzem magamat, de tudok ugyanebben a pártban •—• sajnos — számos olyan képviselőt is, akiktől ég és föld, egy politikai és erkölcsi szakadék választ el és fog elválasztani holtom napjáig. (Gaal Gaston: Míg meg nem javulnak! — Derültség.) Ernői volt szó Barcson is és éppen Barcson azt a reménységemet fejeztem ki, hogy a jelenlegi miniszterelnök úr, gróf Károlyi Gyula személye remélhetőleg át fogja vezetni evolúciós úton ezt a nemzetet egy tisztességes összeférhetetlenségi törvénnyel és az Összeférhetetlenségnek általában való becsületes és komoly rendezése alapján egy olyan atmoszférába, ahol kormánypárt és ellenzék már nem mint ellenfelek, vagy pláne ellenségek, hanem a nemzet érdekében kooperálni tudó komoly pártok tudnak egymás mellett állni. (Helyeslés.) Ha Berki Gyula képviselő úr helyesen olvasta volna el azt a tudósítást, amelyből pedig idézett, ha nem szándékos rosszhiszeműséggel ferdítette volna el szavaimat, akkor, nem lehetett volna neki ezt az inszinuációt velem szemben megtenni. Igenis, állítottam Barcson is, állítom itt is és igenis, bizonyítani is fogom, ha kell és ha méltóztatnak rá alkalmat adni, hogy ülnek ott a túloldalon olyan képviselők, akiknek erkölcsi felfogásával sem én, sem senki, aki a politikai és közéleti összeférhetlenséget komolyan veszi, közösséget nem hajlandó vállalni, akik kisgazda-titkári, vagy az Ur Isten tudja, miféle egyéb tiszteletreméltó foglalkozásukból sokkal kevésbbé tiszteletreméltó képviselői működésük során földbirtokokat, vagyonokat szereztek, kimutathatólag semmi mással, mint a politikai összeköttetések megengedhetetlen kihasználásával. Igenis, ezekkel nem vállalok közösséget. Ezeket kötelességemnek fogom tartani megbélyegezni mindenütt, ahol alkalmam van, sőt üldözni. Nem személyeskedésből, nem azon ösztönök alapján, amelyeket Berki Gyula képviselő úr itt elárult, hanem közérdekből. Mert a közérdek azt követeli, hogy ezek az emberek pedig takarodjanak és pusztuljanak a magyar közéletből. (Ügy van! Úgy van! a baloldalon.) Ez a válaszom arra, amit ő az egységespárttag szemben az én számba akart adni, de amit én nem mondtam. Azt hiszem, hogy az igen t. jelenlévő képviselőtársaim közül is számos olyan képviselőtársam van, aki biztosan tudja, hogy soha olyat, amit Berki képviselő úr nekem imputait, nem mondtam és nem is fogok mondani, mert általánosságban vádolni és rágalmazni, gyalázkodni és gyanúsítani rosszhiszeműen nem fogok. Ha a képviselő úr, mondjuk, tőlem venne példát, akkor nem mondta volna el mai beszédét. Ellenem azután három különböző személyes vádat hoz fel a képviselő úr. Nem tudom, személyes elhátározásból-e, vagy pedig megrendelés alapján. Nagyon óhajtanám azonban, ha az az úr, aki Berki képviselő úrnál megrendelte ezt a beszédet, egyszer személyesen állana ki, nem pedig strohnianokkal, mert nem szeretek strohmannokkal verekedni. Pláne Berki Gyulát nem tartom ellenfélnek sem. Szeretném,