Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.

Ülésnapok - 1931-87

Az országgyűlés képviselőházának 87. bíróságnál a politika nincs benne, mert a bíróságnál mindenki tartózkodik attól, hogy politikai szempontok irányítsák a bírálatot. (Ulain Ferenc: Az is hatóság!) Tartózkodik r a bírói funkció, politikai színezetétől nem csupán a mindenkori kormányzat, hanem tartózkodnak a bíróság politkiai színezetétől és kihasználásától a különböző pártok és a felek is egyformán, így történik azután a ténynek az az elsiklása és többé-kevésbé — nem akarom azt mondani, hogy meghamisítása — helytelen világításba helyezése, mintha nálunk a közigazgatás és a bíróság megbecsülése között olyan óriási szakadék volna, (Ulain Ferenc: Ügy is van!) olyan óriási különbség volna, hogy ezt a két államigazgatási ágat egymás mellé nem lehet állítani soha, semmi körülmények között sem. (Eckhardt Tibor: Ez így van!) En voltam a bíróságnál és szolgáltam, voltam a közigazgatásnál is és szolgáltam és voltam azonkívül 31 esztendőn keresztül egy szabadpályán, az ügyvédi pályán és azt hiszem, bizonyos ismeretekre és tapasztalatokra ezután szerttehettem. Megengedem, hogy^ talán azért, mert nyugati vármegyében történt ez, (Eckhardt Tibor: Nagy különbség!) — megengedem talán ezt is és szívesen koncedálom, s nagyon örülnék, ha a t. ellenzék e tárgyilagos megállapításommal szemben a maga részéről szintén bizonyos tárgyilagos megállapítást volna szíves tenni, megengedem tehát, hogy ez a körülmény szintén hozzájárult ehhez — hanem állíthatom 31 évi tapasztalataim után, hogy azt a különbséget, amelyet .a magyar politikai ellenzék mindenkor a bíróság és a közigazgatás között tett, olyan óriási mértékben a bíróság javára és a közigazgatás hátrányára, ezt ilyen mértékben megcsinálni és megtűrni nem lehet, mert ez nem igazságos mérték kételyen fontos állami funkcióval és közigazgatási ágazattal szemben. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Állíthatom azt, hogy a főszolgabírói kar, amelyet nekem 30 esztendőn keresztül a Dunának jobbpartján, a nyugati részeken megismerni szerencsém volt és a bíróság, különösen az első folyamodású bíróság e tekintetben semmiféle különbségiét fel nem mutat. Állíthatom, hogy az alispánok, akik a vármegyei közigazgatás élén állanak, semmi tekintetben sem sorozhatok egy percre sem legfelsőbb híróságainknak igen tiszteletreméltó tagjai alá

% akár a jellemet, akár a pártatlanságot, akár pedig az illetők szaktudását hasonlítom össze. Már régen akartam ennek a felfogásomnak itt a Házban kifejezést adni, s méltóztassanak elhinni, hogy engem e tekintetben semmiféle pártosság, egyoldalúság vagy elfogultság nem vezet, hanem vezet e tekintetben egyedül 30 esztendő gyakorlata és tapasztalata. T. Ház! Ezek után méltóztassék megengedni, hogy néhány szóval a t. belügyminiszter úrhoz forduljak csupán és figyelmébe ajánljak egypár sürgős kérdést a közigazgatásra vonatkozólag!. Meghoztuk 1929-ben a XXX. tc.-et a közigazgatás reformjáról. Ez a közigazgatási reform, akármilyen nagy előkészületek útján — a különböző ankéteken és a Ház bizottságaiban és plénumában való megtárgyalása útján — jött is létre, mégis természetes, hogy a mostani nehéz viszonyok között és azok között a viszonyok között is, amelyek közt ezt a reformot meghoztuk, nem lehetett tökéletes munka s ennélfogva kiegészítésre szorul. Ennek folytán legyen sz>abad a t, Háznak ülése 1932 május 19-én, csütörtökön. 97 figyelmébe ajánlanom néhány olyan pontot, amely feltétlenül és hamarosan kiegészítésre szorul és amelyekre vonatkozólag a t belügyminiszter úr és a t. belügyi kormányzat nem zárkóahatik el az elől, hogy ennek a közigazgatási reformnak, az 1929. évi XXX. tc.-nek novellájával hamarosan a törvényhozás elé jöjjön. Ezek közé tartoznak mindenek előtt a törvényhatósági bizottsági, választásig kerületek. Ezeknek a törvényhatósági bizottsági választási területeknek beosztása országszerte úgy történt, hogy nagyobb kerületeket vettek össze. Egy-egy választókerületben 4—5000 választót tömtek össze. Az volt az elgondolás, hogy a nagyobb választókerületekben több egyénre történik a szavazás. Még az a tendencia is megvolt, hogy a nagyobb kerületek járásonként egészíttessenek ki, hogy ilyenformán legalább is egy járási, ha nem is egy törvényhatósági szellem teremtessék meg. Ez volt a törvény elgondolása. Az 1929.^ év végén megtartott választások azonban arról győztek meg bennünket — azt hiszem, ezt sokan fogják osztani a gyakorlati közigazgatási emberek közül és különösen azok közül, akik ezt a választást akkor figyelemmel kísérték — hogy — hiába — nem tudtak az egyes nagyobb választókerületekben — csak igen-igen kivételesen — egy magasabb, akár járási, akár törvényhatósági magaslatra és szempontra emelkedni, így történt azután meg, hogy a választásoknál majorizálások történtek, tisztán helyi, községi szempontok érvényesültek. (Péchy László: Megfordítva történt!) Azt hiszem, Péchy igen t. képviselőtársam, aki főispán volt abban az időben, talán igazat fog nekem adni, hogy ebben van igazság. (Gaal Gaston: Az történt, amit a képviselő úr akart! — Kun Béla: Nagy egvhangúság volt Szatmáron!) Gaal Oaston t. képviselőtársam, tévedni méltóztatik itt is, mert hogy csak szűkebb hazámról beszéljek, ott nem az történt, amit a kénviselő akart. (Gaal Gaston: Amit a képviselő úr a vármegyében akart! Erről beszélek!) Nem mindenütt az történt, amit a főispán akart. De nem is baj, hogy nem az történt. (Kun Béla: Üsry van, nem bai! Győzzön a népakarat! — Zai.) Ellenben az történt, hogy ezekben a nagyobb választókerületekben nem érvényesültek azok a szempontok, amelveknek érnvesülését akarták, ' hanem tisztára helyi, községi szempontok érvénvesültek. összeállott két-három község és bevittek oda nemzetiségi kérdéseket, főleg pedig vallási kérdéseket. (Péchy László: Na! Na!) Bocsánatot kérek, ezt csak tudom, hiszen a saját vármegyémről beszélek és állítom, hogy nagyon sokszor bevittek oda vallási kérdéseket és tisztára helyi, lokális, községi kérdéseket. Visszaemlékeztetem a t. Házat, a közigazgatási reformról szóló törvényjavaslat vitájára. Akkor is voltak olyanok, akik azt akarták, hogy ne foglaljunk össze ilyen nagy választókerületeket 4000—5000 választóval, hanem maradjunk meg a kisebb választókerületeknél, — körülbelül egy jegyzőség, vagy legfeljebb egy-két jegvzőség választókerületénél, — amelyekben sokkal jobban érvényesülhetnek éppen az egyéb szempontok, mert a helyi szempontok nem juthatnak annyira előtérbe. Azt hiszem tehát, nyitott ajtókat döngetek, amikor a belügyminiszter urat arra kérem és arra hívom fel a t. Ház^ figyelmét, hogy a törvény idevonatkozó szakaszának módosításánál, vagy egyébként, ha ez módjában van a belügyminiszter úrnak, — amire most az idő