Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.

Ülésnapok - 1931-87

Az országgyűlés képviselőházának 87. rültség.) Nagyon kevesen vannak és ha a titkos választójogról szóló törvényjavaslatot a t. belügyminiszter úr hozta volna s azt törvénnyé tettük volna, úgy gondolom, még kevesebben jöttek volna be ebbe a Képviselőházba, mint amennyien itt méltóztatnak most felnyújtani kezeiket. De ne erről beszéljünk, hanem arról, amiért én nem fogadhatom el a belügyi költségvetést. Ha csak a számadatokból beszélnék, akkor sem fogadhatnám el, de az általános bizalmatlanság folytán, amelyet a kormánynak minden ténykedésével szemben érzek és amelynek minden adandó alkalommal kifejezést adok, szintén nem fogadhatom el a költségvetést. Bármennyire nagyrabecsülöm személy szerint a t. belügyminiszter urat, mint jó magyar embert, mégis ki kell nyilvánítanom, hogy azok a cselekedetek, amelyeket ő véghez visz a magyar közélet, a magyar politikai élet mezején, homlokegyenest ellenkezésben állanak a magyarság követelményeivel, mert az egyesülési, a gyülekezési szabadságjogokat letiltani, megfékezni, sírba tenni, nem adni sajtószabadságot, nem nyújtani be törvényjavaslatokat, — hiába vannak itt a Képviselőházban kitűnő munkatársai, a belügyminisztérium t. tisztviselői, akik iránt nagy szimpátiával és elismeréssel viseltetem, akik hajlandók lennének kodifikációs munkálatokat végezni — nem nyújtani be törvényjavaslatot az általános, titkos választójog megalkotása érdekében: ez olyan mulasztás a t. belügyminiszter úr részéről, amely magában hordja azt, hogy bizalmatlansággal kell, hogy viseltessem minden ténykedésével szemben. Ha a számadatokat nézem, szégyenpír kell, hogy elfussa arcomat és mindnyájunk arcát, amikor azt látjxik, hogy a gondnokoltaknak és az árváknak adandó segély összegét ebben a költségvetésben még kisebbre szorították, mint a múlt költségvetési évben volt. A gondnokoltak és árvák pénzét annakidején felsőbb utasításra fektették hadikolcsönökbe. Nemhogy nekik valami nagy szándékuk vagy felbuzdulásuk lett volna, hogy hadikölcsönbe tegyék azt a kevés valamit, ami az ő tulajdonukban volt, mert hiszen nem is tudtak intézkedni és rendelkezni saját vagyonuk felől, hanem felülről jött az utasítás. Hadikölcsönbe tették az árvák és gondnokoltak pénzét. Amikor itten a bőséges Kánaánnak hét esztendeje volt, lehetett volna gondoskodni arról, hogy azoknak a kölcsönöknek valorizációja legalább a kamatfizetésekre nézve megtörténjék. Nem cselekedték a t. túloldalon. Akinek volt 12.500 korona értékű hadikölcsöne, — ez volt az átszámítási kulcs a pengőértékre, — annak lett mindössze egy pengő értékű vagyona. Az a segély, amit azután adtak a gondnokoltaknak és árváknak, csak részben elégítette ki azokat az igényeket, amelyeket ők az állampénztárral szemben jogosítottak voltak támasztani. Azt mondja itt a költségvetés indokolása, hogy «az 1928. évi XXXIII. te. 14. §-a alapján a háború anyagi károsultjainak támogatására egymillió pengő volt a népjóléti és munkaügyi tárcának kötelékéből átutalva a belügyminiszter úr hatáskörébe. Ezt az első évben folyósították, a második esztendőben nem adtak ki belőle csak 800.000 pengőt, az 1930/31. költségvetési évre előirányoztak szintén ennyit, de nem adtak ki csak 750.000 pengőt. Volt lelkük, illetve lelketlenségük, hogy ezt az előirányzott összeget is 50.000 pengővel megcsonkították. 1931/32-re 800.000 KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ VHI. ülése 1932 május 19-én, csütörtökön. 93 • . pengő irányoztatott elő, ebből azonban csak 665000 pengő vétetett igénybe. Hát nem kívántak többet a gondnokoltak és árvák 1 Nem lett volna jogosultan többre igényük1 De igen, azonban érvényesült a szűklátókörűség, a szűkkeblűség velük szemben akkor, amikor az állami kiadások más ágazataiban olyan módon költötték a pénzt, ahogyan mondhatom, nem lett volna szabad, amikor kötőfék nélkül költöttek a t. miniszter urak és az alájuk rendelt közegek. A költségvetésbe jelenleg 665.000 pengő van felvéve. Ennyit fognak kapni az árvák és a gondnokoltak. Ez az összeg rendkívül csekély, kevés. Sokkal nagyobb a nyomor, nagyobb a nélkülözés, nagyobb a ráutaltság, semmint ezzel az összeggel szabad volna megelégedni Es hogyha csak ennyit méltóztattak előirányozni és többre nem telik, ez azért van, mert a t. kormányrendszer tíz éven keresztül olyan túlköltekező, mondhatnám pazarló, gazdasági és pénzügyi politikát folytatott, amelynek feketelevese és keserves következménye az lett, hogy jelenleg csak ennyit lehetett előirányozni. T. Képviselőház} Beismerés az, amit a t. belügyminiszter úr tett e költségvetési tétel indokolásakor, annak beismerése, hogy nem tudnak fizetni, mert előbb túlsókat költöttek. Hoztak építkezéseket, amelyek beruiháizásokat jelentettek, hoztak néha töirvényjavaslat alakjában, de néha törvényes felhatalmazás nélküli beruházások alakjában is. Hoztak és teljesítettek építkezéseket, meg is kezdették azokat. Példiául a, hódmezővásárhelyi rendőrségi laktanyaépítést is megkezdték, később abbahagyták, de elfeledkeztek arról, hogy azoknak a szegény kisiparosoknak, akiknek védelméről a t. miniszter úrnak szaktársai olyan sokat szónokolnak ebben a képviselőházbaji, a keserves keresménnyel szerzett kaucióját visszaadták volna. Ezzel most is adósok. (Zaj.) Az államkincstár a/dlósa azoknak a kisembereknek, akik benyújtottak pályázatot, benyújtottak tervet, letették a kauciót és még most sem kapták vissza az épátkezés szünetelése, sőt a 6-os bizottság rendelkezése folytán végleg való megszüntetése után sem, holott azt nekik vissza kelleti volna kapniok. Hát a t. belügyminiszter úr fölött ki rendelkezik? A 6-os bizottsági Egyébként a fc belügyminiszter úr mindenesetre szemelőtt tartja azt, hogy milyen a közvélemény és mi a nézetnyilvánítása a t. egységespárti túloldalnak, amelynek tagjai a miniszter úr háta mögött ülnek. De hiszen Kállay Miklós t képviselőtársunk is, aki pedig a konzervatív volt államférfiak és az államélet alakulására most is irányítással és befolyással bíró férfiak közé tartozik, azt mondotta, hogy a titkos választójogot már 1926-ban be kellett volna hozni. Tehát az, hogy ezt nem hozták be, rajtunk kívül álló okokból történt, nagy feledékenység, nagy mulasztás volt. A t. belügyminiszter úrral szemben kik rendelkeznek ebben az országban, hogy nem tudták meghozni ezt a törvényjavaslatot? Titkos kezek, amelyeknek hatalma nagyobb, mint a bársonyszékben ülő miniszterek hatalma. Éppenúgy egy pár odavetett mondattal megemlíteni tartozom, hogy ugyanígy nagyobb hatalma van egy felelőtlen elemnek, a doktriner közgazdasági múmiák sírboltjából kitápászkodó és a mai gazdasági élet irányítására befolyást gyakorló férfiúnak: Teleszky Jánosnak, (Derültség.) akinek volt mersze és bátor! sága, hogy ma délelőtt a Felsőházban azt mon' dotta, hogy ez az ország pedig elsősorban tö13