Képviselőházi napló, 1931. VII. kötet • 1932. május 06. - 1932. május 13.

Ülésnapok - 1931-84

Az országgyűlés képviselőházának 8kcsak egy esztendei próbaidőre megadja ezt — azt fogja látni, hogy az Államvasutak vezetőségének igenis módjában lesz ezeket a kérdéseket közmegelégedésre megoldani, a nélkül, hogy budget-jének kiadási tételeit emelni kellene. Éppen azért ez irányban vagyok bátor a következő határozati javaslatot benyújtani (olvassa): «Utasitj Képviselőház a kormányt, hogy a 3000/1932. M. E. számú illetménycsökkentési rendeletben az automatikus előléptetések teljes beszüntetésére vonatkozó korlátozás a Magyar Államvasutak alkalmazottaira nézve hatályon kívül helyeztessék, és felhatalmaztassék az Államvasutak elnöke, hogy ezen előléptetések eszközlésére szükséges pénzösszeget a jelen költségvetésben az, Államvasutaknak megállapított budget-összeg keretéhen fedezhesse.» Ugyancsak ilyen tétel egyes tisztviselőknek a magasabb fizetési osztályba való kinevezése is. Kérem a t kormányt, minthogy ez a többlet csak körülbelül 150000 pengőt tesz ki évente, járuljon hozzá ahhoz, hogy a Máv. elnöksége a hosszú szolgálati idejük folytán kinevezésre váró alkalmazottakat magasabb fizetési osztályba kinevezhesse, annál is inkább, mert az Államvasutak budgetjében laz erre a célra szükséges 150.000 pengőre fedezet található. Ha reákerül a sor, a kereskedelmi tárca költségvetésének részletes vitájánál foglalkozni fogok e kérdés megoldási lehetőségével. Errenézve vagyok bátor a következő, határozati javaslatot benyújtani (olvassa): «Utasiti a a Képviselőház a kormányt, hogy adjon felhatalmazást a Máv. elnökségének arra, hogy hosszú szolgálati idejük folytán kinevezésre váró alkalmazottak magasabb fizetési osztályba kineyezhetők legyenek. Adjon felhatalmazást a pénzügyminiszter arra, hogy ezen egyszeri kinevezés végrehajtásához szükséges, körülbelül 150.000 pengő fedezetet a Máv- elnöke az Államvasutak részére megállapított budp-etkereten belül fedezhesse.» Ugyancsak kérnem kell a kormányt arra, hogy azt a régi és a minisztériumokban szokásos rendszert, a fizetésnélküli gyakornokok rendszerét, állítsa vissza az egész vonalon. Ma a fiatalságról beszélnek jobbról-balról egyaránt. A fiatalság elhelyezkedésére gondot fordít úgyszólván minden párt. Itt benn a Házban sincs olyan párt, amely ebben a kérdésben ne sürgetne a kormánynál bizonyos rendelkezéseket Azt hiszem, hogy ezeknek a gyakornoki állásoknak visszaállítása — ha a kormány ezeket engedélyezi — igen jótékony hatással lesz. Errenézv e akövetkező határozati javaslatot nyújtom he (olvassa): «Utasitj a a Képviselőház a pénzügyminisztert arra, hogy a személyzeti utánpótlás és a fiatalság elhelyezésének biztosítása végett adjon engedélyt az Államvasutak elnökének arra, hogy főleg vasutasok gyermekei részére fizetésnélküli gyakornoki állásokat létesítsenek- A vasút ugyanis, mint szállítási vállalat, nem nélkülözheti egész generációk kiesését személyzetéből, mert az idősebb korú és hosszabb szolgálati idővel rendelkező személyzet veszélyes a forgalom ellátására és esetleges forgalomemelkedéskor teljesen tapasztalatlanok és kellő gyakorlattal nem rendelkezők felvétele a forgalomban csak veszélyt Jelent.» Nagyon röviden még egy javaslatot terjesztek az ifjúságra nézve a Ház elé. Ezt nem kell részletesen indokolnom, hiisizen ezt többször hoztam a Ház elé, Teljesen lehetetlen állapot, ülése 1932 május 12-én, csütörtökön. 263 hogy úgy a fő kormányzati ágakban, mint az állaimi üzemeknél és egyéb helyeken is hosszú szolgálati idővel rendelkező, 40 esztendőnél hosszabb szolgálattal bíró tisztviselők úgyszólván mankón járnak be. Ezek a tisztviselők, ha kiszolgálták idejüket, kivétel nélkül nyugdíjaztassanak és adassék meg a fiatalságnak az elhelyezkedés lehetősége. (Helyeslés.) Ne méltóztassék azt gondolni, hogy én ezekkel a tisztviselőkkel szemben, ezekkel a kiérdemesült és kiváló szolgálatot teljesítő tisztviselőkkel szemben jogtalanságot kérek. Biztosáttass ék részükre a törvényben megállapított nyugellátási díj, de teljes lehetetlenség, hogy itt a protekcionizmus dúljon, és teljes lehetetlenség, hogy akkor, amikor a fiatalságot el akarjuk helyezni, hosszú, 40—45 évi, vagy még hosszabb szolgálati idővel bíró tisztviselők továbbra is állami vagy állami üzemi alkalmazásban maradjanak. Idevonatkozólag tehát a következő határozati javaslatot terjesztem elő (olvassa): «Utasítja a Képviselőház a kormányt, hogy a kiszolgált közalkalmazottak kivétel nélkül nyugdíj áztassanak. Ha ez az egész vonalon nem volna keresztülvihető, úgy az Államvasutak elnökének és a posta vezérigazgatójának adjon felhatalmazást a kormány azzal az utasítással, hogy a Máv. és a posta kiszolgált alkalmazottai közül szolgálatában senki vissza neon tartható.» Ezek után méltóztassanak megengedni, hogy áttérjek egy más kérdésre. Említettem beszédem elején, hogy r

a budgetnek 150 millió pengővel való leszorítása rendkívül súlyos, nagy és fáradságos munkát adott a kormánynak. Ügy tudom, hiszen volt alkalmiam erről meg is győződni, hogy a kormányzat a jövőévi költségvetést még tovább kívánja csökkenteni és keresi azokat a tételeket és lehetőségeket, miképpen lehetséges a költségvetésnek mostani 806 millió pengős összegét még tovább is csökkenteni. Ebben a tekintetben a kormányzat, azt hiszem, gondolt arra, hogy azok az ínségadók, az ínség, anyomw enyhítésére kiadott rendelkezések végrehajtására szolgáló fedezetek a jövő esztendőben már csökkenni fognak. Óva intem a kormányzatot attól, hogy erre számítson, mert — sajnos — meg kell állapítanom azt, hogy igen kevés a remény arra, hogy a jövő tél idején a budgetben erre a célra kisebb összeg lenne fordítható, vagy hogy elégséges lesz olyan összegnek erre a célra való fordítása, amely a jelenlegi költségvetésbe fel van véve. A kormánynak igenis gondoskodnia kell airól, hogy a nyomorban és ínségben szenvedők minél nagyobb mértékben kielégíttessenek. A kormányzatnak igenis gondoskodnia kell annak az országos nyomornak enyhítéséről, amely köztudomású. A székesfőváros megteszi a maga kötelességét. A székesfőváros igazán mintaképül szolgált az elmúlt télben, — amely téltől olyanynyian aggódtunk — hogy azokat, akik nemcsak ínségben szenvednek, hanem munka m nélkül is vannak, valahogyan tető alá tudjuk juttatni és legalább a mindennapi szűkös kenyeret, anynyira, amennyire lehetséges, meg tudjuk adni. A nyomor országszerte nagy, és méltóztassék elhinni, igen t. Ház, hogy követendő példa az, amelyet a székesfőváros jelenlegi vezetősége ebben adott. En ennek az akciónak további sikeres vitelére kérem a kormányzat hatékony támogatását a főváros részére. Mert nem mindegy az, t. Ház, hogy mi történik itt Budapesten, mert ami Budapesten a kereskedelem, az ipar és kultúra központjában történik, az fel-