Képviselőházi napló, 1931. VII. kötet • 1932. május 06. - 1932. május 13.

Ülésnapok - 1931-80

80 Az országgyűlés képviselőházának 80. ülése 1932 május 7-én, szombaton. először! Mi közünk nekünk Recskhez?) vegye elő az aktákat, tegye le a Ház asztalára és adjon alkalmat a Képviselőháznak arra, hogy megismerkedjék az ügy egész komplexumával, és főképpen azzal, hogy kik voltak itt a közvetítők és kik mennyit kerestek ezen a meglehetősen zsíros üzleten. (Zsindely Ferenc: Külön asztal kell ide, annyi mindent; raknak rá! — Esztergályos János: Sajnos, így van! — Zaj a jobboldalon. — Berki Gyula: Munkások dolgoznak ott! Voltam ott! — Esztergályos János: Nincs üzemben! Berki Gyula: Voltam, megnéztem! — Esztergályos János: Ócska kődarabokat láttam! — Hoff er László: Hát majd újakat tesznek oda! — Esztergályos János: Évek óta kihordott ócska köveket láttam! — Berki Gyula: Hát ha nincs más arra, csak kő!) Propper Sándor: Bethlen vissza jövetele ennek a gazdálkodásnak folytatását jelentené. (Berki Gyula: Bethlen képviselő úr, ezt mindig így kell mondani, ez a hivatalos megszólítás! — Derültség.) És most szeretném tudni, hová tették az aranygyapjiít, hol van az aranygyapjú, amit Bethlen István gróf akkori miniszterelnök Hágából nagy diadallal hazahozott (Fráter Jenő: Tessék kérdezni, kiknek van!) Hol van az a bizonyos pénzügyi szuverenitás, amire Bethlen István gróf akkori miniszterelnök hivatkozott. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Hol a , pénzügyi szuverenitás? (Simon András: Ott, ahol a többi államé!) Azt látjuk, hogy egy esztendővel vagy másféllel később ezek után a kijelntések után megint itt van Mr. Tyler, a nemzetközi pénzügyi köröknek magyar csődtömeggondnoka! (Simon András: Másutt is voltak ilyenek arról nem tud a képviselő úr? — Br. Urbán Gáspár: Nem ők küldték! — Kuna P. András: Amerika mit csinál? — Zaj.) Bethlen visszatérte a végveszélyt jelentené Magyarországra nézve, de Károlyi megmaradása ugyanilyen eredménnyel jár, semmi eredménnyel nem kecsegtet, mert bábkormány és így nem érhet el eredményt. Károlyit dróton rángatják, a drót vége Bethlen kezében ^van és a mai helyzetben, a imái állapotban való jelenléte és működése Bethlen politikájának, Bethlen végzetes politikájának folytatását jelenti. (Simon András: Mégis azt mondja az egész ellenzék, hogy szimpatizál vele. Hogyan lehet ez? — Esztergályos János: Hol hallotta ezt? — Simon András: Maga nem hallotta, képviselő úr? — Esztergályos János: Én nem hallottam! — Simon András: Minden nap szerelmet vallanak neki! — Esztergályos János: Bethlennek? — Simon András: Nem, Károlyinak! — Zaj a jobb- és a baloldalon.) T. Ház! Károlyi szerepe lehet komikus, de lehet drámai erejű is- Komikus marad a szerepe akkor, ha engedi magát tovább dróton rángatni és megelégszik mai r

türt állapotával és helyzetével, mert hiszen őt ma a politikai életben megtűri a pártja és megtűri a párt vezére, ameddig akarja, és abban a pillanatban billenti ki a kormányelnöki székből, amikör akarja. (Zsindely Ferenc: Ez többnyire úgy van! — Zaj. — Jánossy Gábor: Onnan nem billentenek ki senkit! -r Simon András: Ez a rabszolga-lelkű párt? Mint önök mondják!) Lehet más szerepe is, lehet országmentő szerepe is, ha végleg elvágja az abroszt a múlt és a jövő, a saját esetleges politikája és Bethlen múltbeli politikája között (Folytonos zaj.) és ha rálép az egyetlen járható útra. Ezt nem lehet elviccelni: ha rálép a tisztulás útjára, akkor lehet Károlyi szerepe drámai erejű és lehet országmentő jelentőségű. De amíg a párt drótján evickél, (Mozgás a jobboldalon.) programm nélkül, akarat nélkül, lehetőség nélkül, addig ugyanolyan veszedelmet jelent az országra, mint amilyen veszedelmet jelentett a Bethlen-kormány. Nincs sokra szükség, Károlyi Gyulának vissza kell térnie, ha vissza akar térni, vagy ha vissza engedik térni, az ő szegedi programmjához. (Fráter Jenő: Nana! Furcsa lesz! Akkor nem lennénk itt!) 1919 május 31-én Szegedről (Zsindely Ferenc: Propper a szegedi programmât reklamálja?) kiáltványt intézett Magyarország népéhez, amelyben többek közt a következőket mondotta arról, hogy ő, tudniillik a szegedi kormány mit akar. Azt mondta, hogy a törvény uralmát, a jogfolytonosságot az államéletben helyreállítjuk, a végrehajtó hatalmat a nemzeti hagyományokhoz híven a művelt nyugati demokráciák szellemében gyakoroljuk. (Jánossy Gábor: Megtörtént! — Zsindely Ferenc: És kik ellen kellett ez a programm?) A mi célunk nem irányul egyes társadalmi osztályok érdekeinek elfojtására, egyik osztálynak a másik felett való uralmára, hanem a nyugateurópai nemzetek társadalmi rendjével összhangban kívánjuk magyar hazánkban az általános jólét szilárd alapjait megvetni (Elénk helyeslés a jobboldalon.) és a szükséges szociális reformok céltudatos megvalósításával a munkásosztály minden jogos igényét kielégíteni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Mindezt meg kell tennünk a szeretet, a megértés, a magyar testvériség jegyében (Élénk helyeslés a jobboldalon.) és minden hazafias polgárt össze kell forrasztanunk az értelmen és az érzelmen egyaránt alapuló nemzeti gondolatban és a nyugat-európai civilizáció szolgálatában.» (Élénk helyeslés a jobboldalon. — Farkas István: De nem csináltak meg belőle semmit! — Zaj.) Amikor Károlyi Gyula 1919-ben ezt a programm ját nyilvánosságra hozta, (Fráter Jenő: Nagyszerű progïamm!) akkor ezzel egy időben a Bécsbe nTnekült néhány magyar politikus, közöttük Andrássy Gyula gróf, Bethlen István gróf, Gratz Gusztáv, Pallavieini György Őrgróf, Sigray Antal gróf, Teleki Pál gróf, Zichy J ános gróf alátámasztották Károlyi Gyula kiáltványát és ő!k maguk is azt kérték, hogy Magyarország népe támogassa Károlyi Gyula programm ját és eljövetelét. (Zaj.) Ezek a menekült politikusok, közöttük Bethlen István gróf, azt üzenték az országnak, hogy a nemzetnek az általános szavazati jog alapján való megkérdezése után egy, az alkotmányozó nemzetgyűlésen képviselt s az egész nép akaratán alapuló végleges kormány fog a kérdésekben dönteni. (Simon András: így történt! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Tárgyilagosságot kérek, történeti hűséget kérek: tessék megállapítani, hogy akár Bethlen István gróf, az előző és a mostani miniszterelnök, ebből a szegedi programmból mikor, mit és mennyit valósított meg? (Simon András: Megvalósították! — Farkas István: Semmit sem valósítottak meg! Porhintés volt! — Zaj.) Nincs tehát másról szó, mint arról, hogy — amint mondottam — Károlyi Gyulának legalább — ez a minimum, messzebb is kellene ma már elmennie — vissza kellene mennie az ő szegedi plattformjához, az ő szegedi programmjához: hozza a választójogot, hozza a megértest, (Jánossy Gábor: Fogja hozni!) hozza a magyar nép jogos érdekeinek kielégí-