Képviselőházi napló, 1931. VII. kötet • 1932. május 06. - 1932. május 13.

Ülésnapok - 1931-80

Az országgyűlés képviselőházának 80 mészetesen Károlyi Gyula miniszterelnök is állástfoglal. Bethlen István — mint legutóbbi beszédében is kifejezésre juttatta — mindenben homlokegyenest az ellenkezőjét vallja annak, amit az ország aktív miniszterelnöke mond vagy tenni akar. (Jánossy Gábor: Ahány szó, annyi tévedés! — Br. Urbán Gáspár: Ezt nem lehet mondani! Ez tendenciózus! — Zaj.) Nem tudom, miért áltatják az urak magukat, amikor Bethlen nyíltan fúrja a Károlyi-kormányt. Minden egyes kijelentése a Károlyi-kormány megfúrásának szándékát tünteti fel és szerdai beszéde alkalmával pontosan meg lehetett állapítani, hogy az egységespárt nem Károlyi Gyula gróf miniszterelnököt, hanem Bethlen István gróf volt és lenni akaró miniszterelnököt támogatja(Esztergályos János: Szegény öreg úr csak úgy remegett a fúrás alatt ott a székben ! — Jánossy Gábor: Ebéd utáni álom! — Kuna P. András: Kémlátás!) 1917-ben ebből a felemás helyzetből, ebből az egészségtelen kettősségből természetszerűen a katasztrófa robbant ki és nincs nagyon távol az a feltevés, hogy ebből a hasonló politikai helyzetből szintén ilyesvalami fog kialakulni. (Ellenmondások a jobboldalon.) Ezt az «ááá»-t, az indulatkitörést hallottuk már máskor is és hallottuk már mástól is és amikor itt volt a baj, akkor az urak azt mondották: tévedtünk, mi így láttuk jónak. (Jánossy Gábor: Tévedni emberi dolog!) De akarnak bizonyítékokat arra, hogy ebben a parlamentben — nem az országban — Bethlen az úr és nem gróf Károlyi Gyula? Méltóztassék csak figyelembe venni az éppen jelenlévő Karafiáth kultuszminiszter úr szereplését, egyetlen kérdésben csupán. Amikor a közgazdasági egyetem sorsáról volt szó, akkor a kultuszminiszter úr nem a miniszterelnök úrhoz ment tanácsot kérni, vagy vele megbeszélést folytatni, (Hof

fer László: De szeretné felfújni!) vagy a tervet valahogy kieszelni ebben a kérdésben, hanem Bethlen István grófhoz ment el megkérdezni, hogy tulajdonképpen mi is történjék a közgazdasági egyetemmel (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Ellenmondások jobbfelől. — Karafiáth Jenő vallás- és közoktatásügyi miniszter: Dehogy úgy van!) és a pénzügyi bizottság ülésén a kultusztárca tárgyalása alkalmával a miniszter úr csodálkozott azon, hogy Bethlen ellenzi a közgazdasági egyetem fenntartását, (Karafiáth Jenő vallás- és közoktatásügyi miniszter: Fogalma sincs róla képviselő úr, hogy miről van itt szó!) amikor a miniszter úrnak saját bevallása szerint együttes beszélgetés alkalmával úgy nyilatkozott, hogy ő nem bánja, ha fennmarad a közgazdasági egyetem. (Karafiáth Jenő vallás- és közoktatásügyi miniszter: Tréfa ez, képviselő úr!) Lehet, hogy ez tréfa; mindenesetre tréfa az a szereplés, hogy egy aktív miniszter egy nem aktív emberhez megy a helyett, hogy az aktív miniszterelnökhöz menne. En elismerem, hogy ez tréfa. (Karafiáth Jenő vallás- és közoktatásügyi miniszter: Majd a baloldali folyosón megmagyarázom a képviselő úrnak!) Sajnos, napjainkban az ilyen tréfák megtörténnek, mégpedig nem is ritkán. Károlyi Gyula szereplése különösen Bethlen volt miniszterelnök beszéde után egészen alárendelt jelentőségű, mondhatnám szánalmas. Még a cumplis politikai gyakornok is észrevette Bethlen beszédéből azokat a mély ellentéteket és ellenmondásokat, amelyek Károlyi és Bethlen között bizonyos alapvető kérdésekben fennállanak. (Esztergályos János: Bethlen ülése 1932 május 7-én, szombaton. 77 a vezérigazgató az egységespárti üzemben és Károlyi a portás!) Hogy az urak nem akarják észrevenni, vagy nem veszik észre, ez lehet az uraknak szerencséje, vagy lehet az uraknak balszerencséje, (Berki Gyula: Ne féltsen bennünket!) de hogy az ő beszédéből és a kormány magatartásából ezek az ellentétek megkonstruálhatok, az egészen bizonyos. (Zaj jobbfelől. — Kálmán István: Az imént azt mondta, hogy a miniszterelnök még nem csinált semmit! Hogy lehet akkor ellentét?) Es azt mondom, t. Képviselőház, hogy a két szereplő közül, Károlyi és Bethlen szereplése közül, a logikusabb szerep Bethlen István grófé. (Mozgás jobbfelől.) Miért? Azért, mert a párt többsége, az egységespárt, Bethlen István személyes magántulajdona. (Berki Gyula: Micsoda?) ö volt a párt nemzője, (Berki Gyula: Nem úgy van, mint a szakszervezetben! — Esztergályos János: Bizony nem! Ebben igaza van!) ö volt a párt létrehozója, az egységespárt túlnyomó nagyrészben Bethlen politikai boltjának leltári tárgya. (Zaj jobbfelől. — Felkiáltások a jobboldalon: Köszönjük szépen. Honnan tudja?) A nyiltszavazásos választásokból tudom. Abbéi tudom, hogy az egységespárt képviselőjelölései Bethlen vezér egyéni gusztusa szerint történtek. (Berki Gyula: Bethlen Istvánt titkosan választották, Mayer Jánost is, Klebelsberget is!) Akinek nem lenge magyarja, ne vegye magára. (Berki Gyula közbeszól.) De akiket a nyílt kerületekben Bethlen kijelölése alapján és a nyílt ajánlásos rendszer alapján megválasztottak, azok Bethlen saját tulajdona. (Zaj jobbfelől. — Fráter Jenő: Akkor ő volt a miniszterelnök!) Neki vannak lekötelezve, a párt többsége Bethlennek van lekötelezve, mert neki köszönhetik a mandátumot a kormánypárti képviselő urak(Zaj. — Esztergályos János: Ez így van! — Fráter Jenő: Ö volt a miniszterelnök! — Berki Gyula: En már ajánlottam, hogy jöjjön el ellenjelöltömnek! Elvárom egyszer!) Tisztelt Berki Gyula képviselőtársam, én szívesen elfogadom a kihívást. Tessék titkos szavazással, (Berki Gyula: Ügy is elvállalom!) csendőri és rendőri beavatkozás nélkül, a nép saját akaratára bízni a döntést, akkor elfogadom öntől a kihívást. (Berki Gyula: Akkor ön meg fog bukni ötezer szóval!) Lehet. De én elfogadom a kihívást és akkor önnek az lesz plusszá, a nyeresége, hogy nem hányhatom az ön szemére, hogy nyiltan választották meg

% (Berki Gyula: Engem már titkosan is megválasztottak.0 Hajmásért nem, ezért tessék megcsinálni az általános, egyenlő éa titkos választói jogot. (Zaj. — Fráter Jenő: Különben is szépség szerint megy az! — Berki Gyula; Részemről megvan a szerelem nyiltan, titkosan! — Jánossy Gábor: Szerelemről ne beszéljünk, közdolgokról beszéljünk! *- Zaj a jobb- és a szélsőbaloldalon.) Ha pedig Bethlen nem akar letérni arról a végzetes útról, amelyen tíz esztendeig járt és hurcolta magával az országot, akkor a kormánypárt túlnyomó nagyrésze kénytelen őt ezen a végzetes úton követni. Tessék ezt tudomásul venni. (Zaj jobbfelől. — Jánossy Gábor: Tudomásul vesszük! — Kálmán István: A szocialistákat is ő hozta be!) Ne méltóztassék rossz néven venni,

r (Berki Gyula: Dehogy vesszük!) nem^sértő szándékból mondom. (Berki Gyula: Kevés ellenzéki van, hát mégis egy kis hangulatot teremtünk itt ! Hiszen nincs itt benn az ellenzék. Mi támogatjuk! — Esztergályos János: Es hol az egységespárt? Az a pár ember ott? — Egy hang jobbfelől: Óriási számmal. — Berki Gyula: Az arányszám megvan! — Elnök csenget. — Esztergályos János: Dehogy van