Képviselőházi napló, 1931. VII. kötet • 1932. május 06. - 1932. május 13.
Ülésnapok - 1931-82
Az országgyűlés képviselőházának 8 idején, a béke éveiben is Nagy-Magyarországnak egyik légelhagy atottabb, legáxvább és legmostohább nesze volt. (Úgy van! Ügy van! a jobboldalon. — Szinyei Merse Jenő: A tiszai problémák!) Elismeréssel kell nyilatkoznom a megalakult alföldi bizottság működéséről, amelyben odavaló képviselőtársaim pártkülönbség nélkül tevékenyen vesznek részt. (Egy hang a baloldalon: Nem mindenki!) Sajnálom, de remélem, hogy a jövőben részt fognak venni. Az utolsó kérdés végüL amellyel röviden foglalkozni szeretnék, az állásnélküli diplomások ügye. A magyar ifjúság, nemzetünk egyik legértékesebb eleme, hogy úgymondjam, a nemzet jobb jövőjének záloga nem tengetheti továbbra is kenyér nélkül életét. Én hiszem és bízom, ihiogy az Illés József igen t. képviselőtársam vezetése alatt működő országos bizottság konkrét javaslatai termékeny talajra fognak találni a kormány körében. (Erdélyi Aladár: Illés csak maga rontott tüzes szekérrel a mennyországba, nem tudom, hogy kísérete oda fog-e jutni vele! — Zaj.) A beszédem során elmondottakon kívül a mai kormánynak és pártkülönbség nélkül az egész törvényhozásnak szerény véleményem szerint csupán egy feladata lehet és pedig elsősorban a kötelességteljesítés és a, közéleti erkölcs tisztaságának istápolása. (Élénk helyeslés.) Már. pedig az a ragyogó jellem, az az intuitív egyéniség, amelyet Károlyi Gyula gróf miniszterelnök úr személyében tisztelhetünk, az az erkölcsi szilárdság, etikai tisztaság és megingathatatlan akaraterő, amely benne van, garancia nekünk arra, hogy ő az, aki hazánk kaotikus állapotait, gyötrelmes gazdasági ellenmondásait egy magasabb szintézisben feloldani képes, sokkal biztosabban és sokkal termékenyebben, mint azok, akik a magyar politikai életet teoretikus elméletekből, személyi érvényesülésből vagy üzletkötésből szemlélik vagy irányítani szeretnék. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Én, igenis, bizalommal vagyok a kormány iránt, mert egyetlenegy intézkedését sem találom olyannak, amelyért valaha is az utókor , bocsánatát kellene kérnie és ezért a költségvetést elfogadom. (Hosszan tartó élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon. — Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Patacsi Dénes jegyző: Keisinger Ferenc! Reisinger Ferenc: T. Képviselőház! Körülbelül azzal kell kezdenem, amivel az előttem szólott képviselő úr kezdte. Nagyon örülök, hogy az előttem szólott képviselő úrral nagyon sok tekintetben egyetérthetek. Nem restellem kijelenteni, hogy annak a választó falnak ellenére, amely engem és pártomat a képviselő úr pártjától politikai tekintetben elválaszt, a képviselő úr úgy beszélt, hogy azt nyugodtan és szépen meg lehetett hallgatni. (vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: Meglátszik, hogy Hadik j huszár volt a képviselő úr !) A képviselő úr kereste beszédében a kibontakozás útját. Ha ezt a hangot a túloldalról tovább folytatnák, talán egyszerre úrrá lenne ebben a Házban az, ami itt bizony tizenkét esztendő óta nem i^en volt tapasztalható, hogy az egyik oldal a masikat kapacitációval óhajtja a saját maga igazságáról meggyőzni. (Kuna P. András: Akkor megértenénk egymást!) Önnel nem vitatkozom, komoly emberrel vitatkozom most, (Zsilinszky Endre: Andris bácsi most is rontja a hangulatot! — Kuna P. András: Azt mondtam, akkor megértenők egymást. Elég goKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ VU. '. ülése 1932 május 10-én, kedden. 177 romba volt a válasz! — Simon András: Jót mondott! — Elnök csenget.) T. Ház! Az előttem szólott képviselő úr beszédében több olyan gondolatot vetett el, amely kétségtelenül nemcsak a polgári ellenzék, hanem a szociáldemokratapárt részéről is helyesléssel találkozik. Ilyen azoknak a külföldi adósságoknak a kérdése, amelyek ezt az országot hovatovább a földbe nyomják, a kamatszolgáltatások kérdése, azután kivitelünk kérdése. Nem utolsó sorban kell említenem a képviselő úrnak azt a gondolatát, hogy a földmívelésügyi tárcát nagyon gyengén honorálják ebben a költségvetésben. Amikor a túloldali kormányzópárt vezető férfiai is folyton úgy nyilatkoznak, hogy az ország túlnyomó nagy része mezőgazdasággal foglalkozik, egészen természetesnek kellene tartanunk, hogy a földmívelésügyi tárca költségvetése messzebbmenő figyelmet fog kelteni és nagyobb anyagi ellátásban fog részesülni. Itt egy évtizedes mulasztással állunk szemben. Itt volna tehát már az ideje annak, hogy sok mindent helyrehozzunk, amit eddig elmulasztottunk ezen a téren. Ha pedig keressük és járjuk ezt az általam is helyesnek vélt utat, hogy a mezőgazdaságot talpra kell állítani, mert hiszen ennek az országnak lakossága túlnyomó nagy részben evvel foglalkozik, akkor ahhoz az anyagi lehetőségeket is meg kell adni. Nem lehet pénz nélkül, nem lehet ilyen költségvetéssel, a földmívelésügyi tárcának olyan költségvetésével, mint aminő előttünk fekszik, ezeket a messzehordó problémákat megoldani. Igen it. Képviselőház! Az előttem szólott képviselő úr különösen hangsúlyozottan kiemelte azt, hogy oda kell igyekeznünk, hogy az a bizonyos összefogás, a nemzet minden rétegének összefogása megtörténjék. (Esztergályos János: Tegnap Büchler képviselőt összefogdosták Biharban. Majd hat óra uitán elmondja.) A magam részéről nagyon szeretnék látni egy ilyen nagy nemzeti összefogást. (Malasits, Géza: El kell menni az Alföldre egy szocialista pártszervezetbe; összefogják.) Meg vagyok róla győződve, hogy mindezek a nagy szempontok, amelyeket a képviselő úr itt beszédében kifejtett, továbbá .egyéb nagy szempontok, amelyekről itt én is szólni akarok, a nélkül a bizonyos nemzeti összefogás nélkül aligha valósíthatók meg. De hogyan méltóztatnak gondolni azt a nemzeti összefogást? Nélkülünk? (Zaj a baloldalon.) Mert ha nélkülünk méltóztatnak elképzelni — ezt nem ad personam a képviselő úrra vonatkoztatom, ihanem a rendszerre — azt a bizonyos nemzeti összefogást, amelyről itt hónapok óta állandóan hallok hangokat, (Malasits Géza: Itt beszélnek, a csendőrség megteszi.) akkor én egészen nyugodtan megjósolhatom, megmondhatom a rendszernek, a t. túloldalnak, a kormánynak, hogy ez az összefogás nem lesz semmi egyéb, mint időleges lakodalom, aminek semmi értelme a végén nem lesz, mert így azokat a nagy szempontokat, azokat a nagy célokat, amelyeket a képviselő úr is, mások is kifejtettek beszédükben, amelyeket talán én is ki fogok fejteni a továbbiakban, elérni nem fogják tudni. Úgy látom, a rendszer abba a hibába esik, hogy egyszerűen a fennálló választójogi rendszer alapján összeállott képviselőházat bírálja el, a szerint szab meg mindent és talán a szerint, ahogyan az erőhatalmi tényező a háta mögött áll. Az én felfogásom szerint ez unierŐben téves álláspont, mert hiszen ennek az ellenzéki résznek háta mögött, amely a Képviselőr 25
