Képviselőházi napló, 1931. VII. kötet • 1932. május 06. - 1932. május 13.

Ülésnapok - 1931-80

90 Az országgyűlés képviselőházának 80. ülése 19S2 május 7-én, szombaton. föld problémáját is egy csapásra megoldja, az a hitelező örülne neki. Igen t. Ház! Méltóztassék megengedni, hogy ezt az elaborátumot azzal a kéréssel tehessem le itt a Ház asztalára és azzal a kéréssel fordulhassak a mélyen t. elnök úrhoz, hogy r ezt az elaborátumot a miniszterelnök úr elé juttatva, megkérjem arra, hogy komolyan foglalkozzék vele, mert ezeknek a fiúknak munkája megérdemli, hogy komolyan vegyük, megfontolás tárgyává tegyük. (Zaj a középen.) Amikor át vagyunk hatva attól a gondolattól, hogy ebben az országban akkor lesz anyagi boldogulás, ha elsősorban mezőgazdaságunkat állítjuk talpra, akkor én mégis bátor vagyok rámutatni arra, hogy a tisztviselőkérdés olyatén kezelése, ahogy most történt, hogy rövjd idő alatt most már harmadszor kurtították meg a tisztviselők fizetését, szintén nem vezethet még gazdasági szempontból sem jóra. A múltkor kinn voltam a vidékeD és hallottam, hogy panaszkodtak a gazdák, hogy 30.4 százalékkal kevesebb répát vethetnek, mint tavaly. Kutattam ennek okát és itt a központi cukorirodában megállapítottam, hogy miután a brüsszeli, úgynevezett cukorkonferencia mindig a belső fogyasztás után állapítja meg, hogy egy-egy ország milyen mértékben termelhet cukorrépát, Magyarországon a múlt esztendőben 22 százalékkal menvén alá a cukorfogyasztás, ilyen arányban kellett a cukorrépa termelő földet is csökkenteni. Még tovább megyek. Mi volt az oka annak, hogy itt a cukorfogyasztás annyira lecsökkent? Hivatalosan megállapítható, hogy 16%-kai ment vissza a cukorfogyasztás azóta, amióta a tisztviselői illetmények lecsökkentek. Akkor tehát, amikor exportlehetőségeink nincsenek, amikor körülöttünk minden állam az autarkiára rendezkedett be, kérdezem: helyes, józan politika-e az, hogy a belső fogyasztást is alákötöm és megsemmisítem azt a társadalmi osztályt, amely minden pénzét a belső fogyasztásban költi el és azoknak illetményeit csökkentem, akik tulajdonképpen elsősorban vannak hivatva arra, hogy a belső fogyasztás fokozásával a mezőgazdaságnak is segítségére siessenek. (Igaz! Ügy van!) De ha már csökkenteni kellett is — aminthogy ha a költségvetést csökkentik, akkor elsősorban természetesen a tisztviselők illetményeihez kellett hozzányúlni —, a családi pótléknak ilyetén való leszállítása, mint itt történt, akkor is nemcsak antiszociális, hanem bizonyos tekintetben már a tyúkszemvágás jellegével is bir, mert itt ugyan édes-kevés és nagyon kicsi az a tétel, amelyet ezen a címen megtakarítanak. Ez antiszociális azért is, mert ha talán az élelmezési cikkekben 'olcsóbbodott is az élet, de az iparcikkekben sokkal drágább, mint volt azelőtt. Ha több gyermek kér kenyeret és több gyermek kér egypár cipőt, akkor a családi pótléknak ilyen módon való csökkentése nemcsak antiszociális, hanem már túl is megy azokon a határokon, amelyek a tisztviselőtársadalommal szemben ebben a formában egyáltalában kívánatosak volnának. Jánossy Gábor, igen t. képviselőtársam már rámutatott arra és avval a kéréssel is fordult a kormányhoz, hogy a háború áldozatainak illetményeiből, abból a 19 millióból, ne vegyenek el 3,400.000 pengőt s ezt az összeget hagyják bent a költségvetésben. Én még tovább megyek, igen t. Ház. Azt mondom, hogy nemcsak benne kell ezt hagyni a költségvetésben, hanem azt a rendelkezést is jhjatály

on kívül kell helyezni, amely eltiltja a 3 évenkintiújabb orvosi felülvizsgálatot. Ezek a szerencsétlen emberek évről-évre mindig nehezebb és nehezebb helyzetbe kerülnek egészségileg is, mert hiszen korosabbak lesznek, sebük fájóbb lesz, betegségük mindig rosszabbodik, tehát rokkantsági fokuk is valószínűleg mindig emelkedik. Most ezeket elütni attól, hogy újabb vizsgálat folytán illetményeik emeltessenek, ez nem szolgálja azt a célt, hogy mi ebben az országban a társadalom békéjét meg tudjuk alapozni és fenn tudjuk tartani. (Gróf Hunyady Ferenc: Ez az érdemek megbecsülése!) f Az igen t. pénzügyminiszter úr azt mondotta, hogy a pengő a nemzet becsülete. Én ezzel szemben azt mondom, hogy amikor Amerikában arról vitatkoznak, vájjon a dollár inflációja beáUjon-e, szóval, amikor egy ilyen hatalmas, nagy nemzet, amelynek a pénze fogalom, szimbólum volt, nem teszi pénzét a nemzeti becsület kérdésévé, akkor itt nálunk fokozottabban merül fel az a kérdés, hogy vájjon ez csakugyan a nemzet becsülete-e? Én úgy érzem, hogy a háború károsultjaival való elbánás a nemzet becsülete. Ettől függ a nemzet becsülete! (Igaz! Ügy van! bálfelől.) Más, ugyancsak ilyen kérdés a hadikölcsönjegyzők segélyezése. A segélyezési összegét most, a tavalyi ötmillió pengővel szemben, 3,400.000 pengőre csökkentették. (Zaj bálfelől.) Méltóztassanak megengedni, hogy a valorizáció kérdésében álláspontomat kifejtsem. Én ezidőszerint a valorizációnak nem vagyok híve, mert ma hivatalos megállapítás szerint körülbelül 10 milliárd korona nosztrifikált hadikölcsön van az országban, tehát mondjuk, egy minimális 10%-os valorizáció mellett, egymilliárd pengő hadikölcsön volna, amelyet, ha állami kötvényekben valorizálunk, és csak 3%-kai kamatoztatunk, akkor egy 10.000 koronás régi, háborúalatti hadikölcsön-kötvényt ezer pengőre valorizálva, annak kamatja 30—40 pengő volna egy évre, ma pedig egy ilyen 10.000 koronás hadikölcsönkÖtvény, teljesen elszegényedett tulajdonosa 80—100 pengő segélyben részesül. Én a mai viszonyok között a karitatív valorizációnak vagyok híve. De ebben a kérdésben tovább mennék. Ma 5000 korona az az öszszeg, amelyen túl adnak segélyt, nagyon indokolt esetben pedig már 2000 koronán túl is. (Zaj a baloldalon.) Azt hiszem, itt semmiféle demarkációt nem lehet megvonni, mert volt már rá eset, hogy pl. egy szegény cselédasszony, akinek 800—100 koronácskája volt békében megtakarítva s ezt hadikölcsönbe fektette, ma öreg napjaira egyetlen fillér segélyben sem részesül. Igen kérem tehát az igen t. kormányt, méltóztassék fontolóra venni, hogyha 3,400.000 P-ben állapíttatik is meg a segélyezés összege, legalább a határvonalat szállítsák le a minimumra, hogy a szegény, nyomorult emberek is hozzá tudjanak jutni ahhoz a pá|r fillér segélyhez. Természetesen az ilyen követelésekkel szemben felmerül az a kérdés, vájjon a lecsökkentett költségvetési keretek között van-e lehetőség arra, hogy ezek kielégíttessenek? Ügy érzem, hogy erre is meg lehetne találni az elintézést. Meg lehetne találni, még pedis: oliyképen, hogy a költségvetésbe körülbelül 105 millió pengő lévén beállítva a külföldi kölcsönök kamatfizetésének céljaira — ezt a kamatfizetést pedig nemcsak erről a részről, hanem a másik részről is felfüggeszteni ki-