Képviselőházi napló, 1931. VII. kötet • 1932. május 06. - 1932. május 13.

Ülésnapok - 1931-80

Az országgyűlés képviselőházának 80 Fráter Jenő: Milyen nagy ember ez a Bethlen, hogy ennyi ideig foglalkoznak vele! — Zaj.) — Br. Urbán Gáspár: Nem érdemes! En is azt mondom! — Esztergályos János: így beszél egy Károlyi-párti képviselői — Zaj.) Miért taktikázik így? (Zaj.) Mert úgy latja, Ihogy ha a Károlyi-kormány megbukik, akkor ő az eljövendő, akkor más soha nem j ölhet, mini ő és ő ismét felülhet az ország kormány rúd ja mellé. (Simon András: Ha Bethlennek is csak ilyen szempontjai volnának!) Pedig az után a tíz esztendő után, amely az ő kormányzása alatt eltelt, annak a tíz esztendőnek eredményei után tessék elhinni, ez nem más, mint politikai frivolitás. (Zaj jobb felől. — Simon András: Ez meg nimolitás!) Visszatérni akarni ilyen tíz esztendő után, ilyen tíz esztendő politikájának gya(S'zos eredményei közepette. (Br. Urbán Gáspár: Egy szóval sem mondta! — Berki Gyula: Van itt, aki még máshonnan is visszatért! — Zaj.) Mondhatnék súlyosabb kifejezést is, azonban nem akarok a házsizabályokkal összeütközésbe kerülni, (Zaj és derültség jobb felől. — Fráter Jenő: Mentelmi!) Annyi azonban bizonyos, t. Képviselőház, hogy Bethlen uralma alatt lepték el az országot a korrupciónak olyan mocsarai, (Jánossy Gábor: Ugyan kérem! — Zaj jobbfelől.) melyeket kiirtani lesz dolga majdan egy erőskezű kormánynak és egy demokratikus parLamentnek. (Esztergályos János: Talán az egész tízéves politika liliomsizálakból állj — Berki Gyula: Kilencvenötszázalékban! Zaj.) Kétkézzel szórták a pénzt (Simon András: Szociális célokra elsősorban!) tíz hosszú esztendőn keresztül és most ott tart az ország, hogy szegény napidíjasok, számtisztek _ fizetéséből levonnak már (harmadszor olyan jelentékeny összegeket, hogy egészen komolyan veszélyeztetik ezeknek a szegény embereknek az életét. (Berki Gyula: 75 millió pengőt szavaztunk meg a munkásbiztosító szanálására és a táppénzekre! Az urak is megszavazták egyhangúlag! Legutóbb 20 milliót! Esztergályos képviselő úr is! — Esztergályos János: De Gelb Malvin részére nem szavaztam meg! — Elnök csenget. — Esztergályos János: 1000 pengőt meghaladó virágcsokrokért nem szavaztam meg! — Berki Gyula: De igen! — Esztergályos János: Nem! — Berki Gyula: Igen, az egész ellenzék! Esztergályos János: Nem! Mégis elköltötték! Berki Gyula: Az egész ellenzék! — Esztergályos János: Elköltötték a pénzt a freskókra, elköltötték a tyukászatra! — Berki Gyula: Ugyan, ugyan! — Zaj jobbfelől. — Esztergályos János: Elkötötték Lillafüredre, elköltötték Karácsonyi grófra! — Nagy zaj. — Elnök csenget. — Fráter Jenő: Ha a freskón ott lenne, nem beszélne így! — Esztegályos János: Kétmarékkal szórták a pénzt! — Berki Gyula: Lillafüred már nem létezik!^ Az a koncentráció panteonja! — Fráter Jenő: Ha a freskón ott lenne, nem szólna semmit! — Jánossy Gábor: Hadd beszéljen, halljuk szegényt!) Már beszéltem a népjóléti panamákról aktákkal a kezemben két ízben is, (Zaj jobbfelől.) ezeket most nem akarom felújítani, újakkal sem akarok jönni ez alkalommal, de hozok majd újakat, (Zaj a jobboldalon.) ha lesz több időm, (Fráter Jenő: MeghosszaJbbítanók, ha lehetne!) ha nem lesz annyira rövid és kötött a beszédidő'm tartama. Ellenben most engedjék meg, hogy abból á díszes csokorból, amely erre vonatkozik, csak egyetlenegyet említsek fel ezúttal, a sokból kirántva egyetlenegyet, hogy ezt az illatos rózsaszálat is odategyem ahlhoz a^ csokorhoz, amelyet már voltam bátor a t. Képviselőháznak bemutatni. . KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ VII. ülése 1932 május 7-én, szombaton. 79 Van egy bánya Recsk és Párád határában, Mátrabánya a neve, (Esztergályos János: Nagyon jó kis hely! — Zaj.) a hozzáértők állítása szerint réz van a bányában, a vérmesebb szakértők ezüstöt és aranyat is sejtenek a bánya mélyében. (Berki Gyula: Kitűnő bánya, ahol ennyi minden van együtt!) Ezt a bányát Hegedűs Lóránt pénzügyminisztersége alatt kínálták megvételre az államnak 20 millió papírkoronáért. Hegedűs Lóránt az ajánlatot elutasította és azt mondotta, hogy nem reflektál a bányára. Helyes, védhető, korrekt álláspont volt, (Berki Gyula: Kié a bánya?) mert egy kormánynak nem feltétlen kötelessége és Programm ja a bányák összevásárlása. (Berki Gyula: Kié a bánya? Kié a bányai) De akkor a bányát nem vették meg (Berki Gyula: Kié a bánya? — Esztergályos János: Várjon az úr, majd meghallja! — Zsindely Ferenc: Könnyű magának, maga .már, tudja!) 20 millió papírkoronáért. Ezzel az ügy mintha lezáródott volna. Senkinek ellene kifogása nem lehetett. Jött azonban az üzletes konjunktúra, Bud lett a miniszter, s a bánya ügye újra aktuális lett. Most már nem is megvételre kínálták a bányát az államnak, hanem Schmidt bányatanácsos urak, akik megvettek a bányát, kölcsönt kértek arra, hogy a bányát üzembehelyezhessék. (Berki Gyula: Kié a bánya?) ßögtön megmondom, tessék megvárni. Erre a kormány adott a Schmidt testvéreknek egymilliárd korona kölcsönt, hogy azzal a mátravidéki bányát üzembehelyezhessék. (Simon András: Nyolcvanezer pengőt!) Tessék csak várni. (Berki Gyula: A húsosfazék nagyon üres volt és az aranybánya jól jött!) Erre a Schmidt testvérek állítólag üzembehelyezték a bányát és most már ők kínálták az államnak megvételre a mátravidéki, recski rézbányát. Es csodálatosképpen megváltozott a kormány álláspontja, megváltozott a kormány gesztiója ebből a szempontból és megvették a bányát az állam pénzéből öt és félmilliárd koronáért; azt a bányát, amelyet néhány esztendővel ezelőtt 20 millió ; koronáért nem akartak megvenni. (Zaj a jobboldalon. — Berki Gyula: Valószínűleg papírkorona lesz az!) Természetes, hogy papírkorona, azért van milliárdról szó. Űgylátszik, Berki Gyula képviselő úr még a délutáni álmát alussza, különben nem gondolna öt és félmilliárd pengőre. Öt és félmilliárd koronáért vették meg tehát azt a bányát, amelyet nem akartak megvenni 20 millióért. (Felkiáltások a jobboldalon: Akkor más volt a korona érték'?!) Ha kiszámítom a korona értékkülönbségét a két időpont között, akkor is azt látom, hogy Bethlen miniszterelnöksége és Bud minisztersége alatt ezért a bányáért sokszorosan nagyobb árat fizettek, mint amennyiért megvehették volna néhány esztendővel ezelőtt, (Simon András: Közben beruházások is történtek!) és mint amennyit megért. (Berki Gyula: Miért? Ön szakértő?) A bánya ma nagyon mérsékelt üzemmel és igen kicsi teljesítőképességgel és eredménnyel dolgozik, mert állítólag igen nagy inveszticiókra volna még szükség, hogy a bányát teljesen üzembe tudják helyezni. (Berki Gyula: Mi van az ezüst- ' tel, arannyal?) Erre most nincs pénz, ellenben a kormánynak, az államnak egy félmillió pengője fekszik ebben a bányában. Ez is egy eset a sok közül, (Fráter Jenő: Munkaalkalom volt!) ez is csak egy példája a pazarlásnak, de ilyen nagyon sok van. (Berki Gyula: Nem is tudtunk róla!) Azt kérem a kormánytól, (Berki Gyula: Most hallunk róla 12